Megjelent a Komisz mesék

 

Megjelent a Komisz mesék! Amikor 2008-ban elkezdtem a gerincét alkotó kisregényt, a Komisz mesét (akkor még Lovagregény munkacímen), nem gondoltam volna, hogy 13 éven át fogom piszkálgatni, de így jár az ember, ha nem írásból él. Az utóbbi években viszont egyre több időm jutott rá, és talán nem is tett rosszat a szövegnek, hogy ennyit piszmoghattam rajta. Szóval:

Emrelinek! Kalandozók! Haramiák! Taba el-Ibara a manifesztációs háború után! És másik tizenhárom novella Dorantól a Déli Jégmezőkig telis-tele kalandozókkal, szerencsevadászokkal, háborús veteránokkal és persze a Bestiárium néhány legeszementebb szörnyetegével. Meg a Zöld Vadásszal, aki meséről mesére jár.

A borító Nagy Gergely alkotása, és ezer százalékig kötődik a könyvhöz, tökéletesen hozza, amit kértem! Nagyon hálás vagyok neki is, és mindenkinek a kiadóban és a M.A.G.U.S. írói műhelyében, akik munkájukkal, észrevételeikkel segítettek, hogy ez így létrejöhessen.

A kötet novelláiból kedvcsináló részletek találhatóak a Találkozzunk Torozonnál! csatorna Facebook-oldalán, amelyekhez igyekszem egy-két mondatnyi érdekességet is hozzáfűzni a saját oldalamon:  John J. Sherwood a Facebookon.

Picit megint alkotunk

Whisky, zene. Kezdésnek The Hobbit - Far Over the Misty Mountains Cold (Complete Edition Cover) - Clamavi De Profundis. Kellően drámai, kellően epikus, kellően elrepít. Meg is oldottam gyorsan a következő 25%-nyi cselekményt. Jó lesz ez. Egyelőre csak jegyzet, aztán reggel (ha úgy alakul) vázlatolom. Most nem novella, nem regény, valami más. De biztosat csak akkor, amikor (kész, le van adva, jóvá lett hagyva stb.). A lényeg, hogy nekem tetszik. Íráskor ez a fontos. Az öröm és az önbizalom (ezek nélkül bele se kezdj). Aztán majd szerkeszted, ha kész (akkor már alázattal, de azért önbizalom oda is kell, plánehogy; csak húsz év rutin azért segít).

Mire írunk? Zenére

Az ember leül, tölt egy whiskyt (nem ebben a sorrendben, de így hangzik jól a mondat), elindít egy Johnny Cash-t (Riders in the Sky), és ahelyett, hogy novellát / regényt / függeléket írna, egy bejegyzést kezd, mert már itt az ideje.

Aztán Bob Dylan (The Times They Are A-Changin’), ami menthetetlenül összefonódott a Watchmen nyitóképével. Nem olyan jó az a film, viszont iszonyatosan hangulatos, bármikor kedvem támad hozzá. A képregényt is ajánlom mindenkinek, ha van még olyan esetleg, akit valamiért elkerült. És aztán rögtön a Transmetropolitant, mert csak úgy. És a Sagát. Bár ha Brian K. Vaughan, akkor én valamiért mai napig az Ex Machinát tartom tőle a legjobbnak (nem összekeverendő a filmmel).

Metallica: Enter Sandman. Nem mondom, hogy segít írásra hangolódni, de ki tudja.

Burleszk

Bementem egy helyiérdekű drogériába csak és kizárólag nedves törlőkendőért, maszkban, udvariasan. Szigorúan rám szóltak, hogy fogjak meg egy bevásárlókocsit, mert azzal számolják a vevőket. Mire én: "Megmondom őszintén, nem szívesen fogdosnám össze, két okból. Egyrészt egy cseppfertőzéses járvány közepén szerintem nem jó ötlet fölöslegesen összefogdostatni bármit is a vevőkkel, másrészt a gyógyszertárból jövök, és tele a táskám köhögésre való gyógyszerrel az asszonynak, aki köhög, és önökkel ellentétben már látott élőben koronavírusos beteget, merthogy járványügyesként többek között ő kézbesíti nekik a karanténhatározatokat." Hát azt látni kellett volna, hogy spricceltek az emberek a közelemből. Komolyan, Chaplin ahhoz képest... No de mindegy. Amúgy reméljük, hogy csak hörghurut. Mint a gyerkőcnek (akinek már harmadik hete). Hát így.

Minimálnapló - 2-3-4-5. nap

2. nap (2020.03.17.)

Délelőtt verbális bokszba hajló kötélhúzás a gyerekkel, hogy tanulni kell. Még a koronatérképet is megmutattam neki, nézd csak, ez nem szünet, hanem egy nagyon rossz helyzet, tanulni kell. A sok kis piros folt lenyűgözte, de azért sem ült le olvasni, nekem pedig még egy halom dolgom akadt, úgyhogy ebben maradtunk. Végül este hat körülre azért megcsináltunk mindent; én közben vagy négyszer futottam kisebb-nagyobb köröket, plakátolás, értesítők kihordása stb. stb. stb., mindenki csináljon magának e-mail címet, nem kell a kifogás. Meglátjuk, mennyire működnek majd együtt az ügyfelek ebben a home office dologban.

3. nap (2020.03.18.)

Asszonyszemély kapott egy szabadnapot, úgyhogy reggel megint uzsgyi vásárolni a szuperbe, mert most már itthonra is kell egy nyomtató. Ha már ott voltunk, vettünk persze mást is, most már tényleg fullon van a hűtő és a fagyasztó. Érdekes dolog ez amúgy, hogy ne raboljuk le a polcokat. Nos, az én abszolút nem szakértő álláspontom, elvégre ugye nem politológus vagyok, az csak a végzettségem, szóval egyfelől erősen kétlem azt a szerte-hossza hangoztatott álláspontot, hogy nem lesznek majd ellátási zavarok (karanténba kényszerített kamionosok – pipa, határellenőrzés – pipa, gyárleállások – pipa), másfelől el kellene felejteni azt, hogy az ember kétnaponta boltba megy tejért-kenyérért, és átállni a minél ritkább nagyobb vásárlásra a távolságtartás jegyében. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az embert simán házi karanténba küldhetik majd húsznaponta mondjuk, mert húsznaponta összefutott egy-egy koronással, akkor egyszerűen nincs olyan logika, amely szerint ne a felhalmozás lenne ilyenkor az egyetlen helyes döntés. És akkor még kijárási tilalomról nem is beszéltünk (szerintem kb. egy hétnyire van, de még az is lehet, hogy megússzuk, nagyon-nagyon szerencsével).

4. nap (2020.03.19.)

Az első tényleg itthon töltött nap. Gyerkőccel elvoltunk, délelőtt matek, délután olvasás és nyelvtan. Részemről hírolvasás. Nem kicsit aggasztó mindez, időnként belém hasít.

5. nap (2020.03.20.)

Nem vagyok egy nagy szakács, sőt, tavaly tavaszig kb. rendíthetetlenül hittem, hogy nem tudok főzni. Aztán ugye ezért-azért-amazért úgy alakult, hogy nettó fél évet a telken töltöttem, ebből kétszer hat hetet ráadásul a gyerkőccel, a kényszer pedig nagy úr. Így utólag nagy szerencse, mert most már gond nélkül összecsapok ezt-azt, sült és rántott húsok, mindenféle krumplis és rizses köret, saláták, egy-két fajta főzelék, húsleves, ha nagyon muszáj. Asszony kicsit kivan (jó hogy; járványügyesekkel is dolgozik együtt, ugyebár), nagy könnyebbség, hogy néha nem kell főznie.

A világkapitalizmus szünetel

Három napja mondom az ismerőseimnek, hogy ebből akkora válság lesz, amekkorát a második világháború óta nem látott senki, sőt, de van rá megoldás, egyszerűen csak meg kell állítani a gazdaságot, de igazán; három vagy akárhány hónapig bezárni a tőzsdét, nincs tulajdonszerzés, nincs fizetés, nincs semmi – persze ez így nem megoldható, de úgy meg lehetne oldani, ha minden ország elkezdene pénzt nyomtatni, önteni mindenhová mondjuk a tavalyi évek bevétele-eredménye-fizetése alapján, és utólag azt mondani, hogy ennyi, innen visszaállunk a normál ügymenetre (épp csak ez azzal a veszéllyel járna, hogy az emberek rájönnének, hogy a pénz csak egy közös illúzió).

Minimálnapló - 1. nap

1. nap (2020.03.16.)

Reggel nyolcig – a tervektől eltérően – nem kaptunk napi tananyagot (nem mintha számítottam volna rá), úgyhogy mondtam a kölyöknek (másodikos), hogy akkor a tanítás elmarad. Bekapcsoltam ugyan az M5-öt, hátha ott megy valami, de csak néhány néhány tinédzser beszélgetett arról, milyen jó felsősnek lenni (nem mintha másra számítottam volna). Mindezt nem panaszkodásként vagy rosszakaratból mondom, egyszerűen csak a tények rögzítése végett. Még 2018-ban sem akart senki 2020.03.16-ától digitális oktatást, nemhogy 2020.03.13-án, szóval épelméjű ember nem várhatta, hogy hétfőn tényleg indul a rendszer. Házi feladatot végül valamikor délután kaptunk, de abból én már kimaradtam, mert asszony közben hazaért, én meg már a papírírószer boltban voltam fénymásoltatni (mert az amúgy üzemi teljesítményt bíró irodai nyomtatónk persze ma döglött be), a sarki éttermessel (régről ismerem amúgy) barátian megosztoztunk a boltos (akivel szintén régre nyúlik az ismeretségünk) utolsó 2.500 papírján (szerencsére nekem jutott több). Utána egy órát talpaltam, mire mindenkit (mármint a sétával elérhető ügyfeleket) kiértesítettem, hogy a legrosszabb forgatókönyv (az melyik? és az tényleg az?) esetére az is nyomban csináltasson magának e-mail címet, ha más nem, az unokájával, aki még számítógépet sem látott közelről. Most így megy ez.

Oscar 2020

Rövidebb és tömörebb leszek a szokásosnál, ahogy a bejelentéstől a ma esti díjkiosztóig eltelt idő is rövidebb volt, úgyhogy csak mostanra végeztem a jelölt filmekkel. Előre jelzem, nem olvastam semmiféle mérlegelést, és a legtöbb esetben azt sem tudom, ki nyert már mindenféle szakmai díjakat. Szóvalakkorhát...

Legjobb színész – Adam Driver. De ha Joaquin Phoenix kapja a Jokerért, akkor sem fogok falnak menni, DiCaprio pedig megérdemelten kapott jelölést, amit most nem vált majd díjra, Banderas és Pryce jelölését viszont nem igazán értem egy olyan évben, amikor ott van a Ford v Ferrari Matt Damonja és Christian Bale-je jelölés nélkül. Azt a filmet ugyanis a vágást leszámítva ők vitték el a hátukon.