Az utóbbi időben egyre többször kapom magam azon, hogy közmondásokat citálok hosszabb fejtegetések helyett, és egyáltalán nincs kedvemre a dolog, ezért próbálom magam lebeszélni. Így aztán az ígért kedden-csütörtökön-jelentkezem egyelőre nem teljesülése miatt most nem sütöm el, hogy "minden kezdet nehéz", hanem egyszerűen csak jöjjön a soron következő bejegyzés, mintha mi sem történt volna.
Szóval... egy kicsit vacilláltam, hogy könyvekkel kapcsolatban használható-e a "retró" kifejezés, de talán ha magyarázatként hozzáfűzöm, hogy harminc-negyven-ötven éves írásokról, antikváriumból – vagy könyveket kilóra vásárló és darabonként 100,- Ft-ért osztogató standosoktól – beszerzett kötetekről van szó, manapság kevésbé divatos szerzőktől, akkor talán világos, hogy mit értek alatta. A reklámnak, a díszkötésnek, a négytéglányi gyűjteményes- és életműköteteknek akkora szerepe van már a könyvkereskedelemben is (értsd: valahogy mindenki ezekre mozdul), hogy a régebbi művek félszázados por alatt felejtődnek, pedig tényleg fillérekért beszerezhetőek, és sokszor nagyobb élményt nyújtanak a manapság agyonhype-olt szerzőknél.
Ennek fényében a kattintás után kizárólag évtizedek által érlelt ínyencségekről lesz szó.
