Saturday, January 27, 2018

Hullámtörés

Ádám kamionozott, Éva pedig kasszázott egy kútnál, amikor felvették a lakáshitelt. Nem sokat, épp csak amennyire szükségük volt, Éva ugyanis hozott egy kis pénzt hazulról, úgyhogy alig huszonötmillió hiányzott ahhoz, hogy megvegyék az új építésű garzont Kispesten; a maradék tízmilliót önrészként beleadták. Gyerekre, úgy gondolták, lesz még idejük, de egyet azért bevállaltak CSOK-ba, Éva már úgyis huszonhét éves, gondolták, harmincötig biztos legyártanak kettőt. Ádám éjjel-nappal úton volt, de Éva is melózott, messengeren meg viberen tartották a kapcsolatot, egymás hangjára aludtak el, nem is felhőzte semmi a kapcsolatukat. A garzon ugyan néha beázott, de semmi komoly, a kivitelező mindig megnyugtatta őket, hogy ez természetes, kisebb hibák előfordulhatnak, feltúrták a lábazatot, újraszigetelték, következő télen újra beázott, biztos a fűtéscsövek szivárognak, azt is újrapakolták, megint jött a tél, ázás, az előtető lehet a ludas, vagy a hatalmas terasznak nem jó a vízelvezetése, újraépítenek mindent majd jövőre, várjanak kicsit a sorukra, ugyanígy ázik a többi lakás. Éva nem nagyon nyugodott meg, Ádám is dúlt-fúlt, de ő többnyire úton volt. Aztán egy nap behívták az irodába, Ádikám, ne haragudj, köszönjük az eddigi munkát, holnaptól nem kell már bejönnöd. Mi történt, főnök? A főnök kimutatott, látod azt ott, Ádi? Hát ő lesz a sofőr. Nézte Ádám, nézte, nem látott mást, csak a kamiont. Önvezető, mondta a főnök, kísérleti típus, mármint itthon nálunk, de odakint már biztosan sok ilyet láttál, itt megpakoljuk, ott lepakolják, nem kell a sofőr. De hát hitelem van, bírta kinyögni Ádám, a főnök meg szomorúan bólintott, Nekem is, Ádi, meg a Jocónak, és neki még ott a két gyerek is, a Béla meg a Józsi is családos ember, a Zsiga meg hat hónap múlva nyugdíjas, csak nem tehetem ki, de ha addig kibírod, gyere vissza, fél év nem a világ. Kibekkelte hát azt a fél évet Ádám, de már nem volt hova visszamenni, a kísérleti után jöttek a hétköznapi platósok, két évbe nem telt és letarolták a piacot az önvezetős fuvarozók, annyival olcsóbban vitték ide-oda az árut. Éva ugyanígy járt, kitették a kútról, hisz mindenki okostelefonnal jár, becsekkol az appal a kútnál és mindent lát a kamera, rögzíti a telefonszámot meg a rendszámot, mindent egybeköt mindennel, ellenőrzi a rendőrség közúti adatbázisát, miközben a delikvens tankol és továbbáll, a számlájáról meg levonták a pénzt, ha meg inni-enni akar vagy újságot, kiveszi az automatából. Semmi baj, gondolta Éva, a barátnője úgyis mindig hívta könyvesboltba, nézte, van-e felvétel, de már könyvesbolt sem volt, az is csak automatából. Hát hogy is van ez? Nem telt bele két év és nem akadt már kasszás az országban, ugyan minek az, besétálsz a boltba, beteszed a kosárba, leolvassa a kütyü, levonja a kártyádról, meg amúgy is itt az azonnali átutalás okostelefonnal, csak a régimódiak használnak még kártyát. Jött a hó közepe, vonták a hitelt, Ádám is nézte, Éva is nézte, nem lesz ez így jó. Taxizni fogok, gondolta Ádám, be is fóliáztatta a kocsit, beregisztrált, ki tudja, mi mindent el nem intézett még, pár hónapig furikázott aztán feladta. Mi a baj, Ádikám?, kérdezték a haverok, Az, hogy ti is Sergóval jártok! Share Go lesz az, öcsém, de igazad van, minek a saját autó, ha négyen-öten összeállunk, én nyolcra megyek a melóba, a Gabó tízre, addig sem áll a kocsi üresen, itt az app, most még sofőr hozza-viszi a járgányt mindig oda, ahol szükség van rá, de vannak már önvezetők, attól kezdve meg még olcsóbb lesz ez a megosztás. Ez a jövő, Ádikám. De hiszen mondtuk! Mondták, mondták, de az Ádám csak nem hitte el, mindig kocsi volt a segge alatt, el nem hitte volna, hogy mások beérik egy kölcsönadottal. Hogy mitől jobb az?, kérdezte az apja. Attól a fél- meg kétmilliótól, amibe egy saját kocsi kerülne, drága fiam, attól, gondolj csak bele, nem kell hitel, nem áll benne a tőkéd, megveszed újonnan és rögtön feleannyit ér, ehhez képest most csak fizeted a bérleti díjat amikor kell, ha meg nem kell, megmarad a pénz. Hát mit gondoltál? Hogy ez nem lesz sikeres? Ráadásul pár szomszéd, haver vagy munkatárs összeáll egy csoportba, ismerik egymást, tudják, hogy nem fogják telehányni, egymás közt cserélgetik az autót, így ugyan tíz százalékkal drágább, de még mindig olcsóbb hosszútávon. De hát azzal nem tudok hosszútávra menni!, veti ellene Ádám, mire az apja rázza a fejét, Nem mindenki jár az Adriára, Ádám. A legtöbben csak a városon belül, vagy a telekre, de akkor meg kölcsönözhet három-négy napra, ezeket a megosztott járgányokat háromévente cserélik, amit bevontak, újrakárpitozzák és mehet még három évre hosszabb utakra, aztán meg kukázzák. Drága fiam, hát te nem olvasol netet? Előre lehetett ezt tudni, amikor a MOL elkezdte. Nézett ki Ádám a fejéből, olvasott ő híreket, de nem rakta össze az összefüggéseket. Kérdezte Évát, most mit tegyenek és nézték közben az ázást, terjedt a penész a teraszajtó mentén. Félre is értette az Éva, mondta, hogy nem tudja, a közös képviselő is csak a vállát vonogatja, a beruházót felszámolták, az alvállalkozók nincsenek meg, tele kivitelezési hibával az egész ház. El kéne adni a lakást, amúgy is kicsi lesz, ha legalább egy gyerek kell, márpedig az kéne, mert ugye a CSOK. Elkezdték hát hirdetni, harminchét millió, annyiért csak elmegy, hiszen négy éve harmincötért vették. Csak ingatlanosok hívták, Éva elhajtotta őket, két hónap is eltelt, megint egy szakmabéli, hát jól van, jöjjön fel, nézze! Hát ezt én huszonegyért hirdetném. Hogy micsoda? Éva kitért a hitéből. Na jó, egy kicsit ázik, az igaz, de le tudom festeni. Nem azért, rázta a fejét Márk, így hívták ugyanis az ingatlankereskedőt, Egyszerűen nem ér többet. De hát harmincötért vettük! No igen, de akkor pénzbőség volt, olcsó hitel, pörgött a gazdaság, alig volt munkanélküliség, a béka segge alatt a banki kamatok. A belvárosban is még bulinegyed volt, csak aztán megnépszavazták az éjszakai zárva tartást. Rögtön estek húsz százalékkal az ingatlanárak, és még keveset mondok. És ha a belvárosi négyzetméterár esik, akkor esik a külvárosi is. Akkor egy százalék volt az alapkamat, most hét, akkor mindenki dolgozott, most tizenkét százalékos a munkanélküliség, akkor minden tőkés lakást vett, hogy bérbe adja, most meg bankba teszi a pénzét, mert kétszeres a hozam. Soroljam még? Ja igen, és CSOK-ot sem lehet rá fölvenni, mert abból mentik a bankrendszert. Hogy micsodát? Hát mit gondolsz, Évi, mi van a bedőlt hitelekkel? Ti például tudjátok fizetni? Na látod, az igazi befektetők már a végrehajtásokat várják, egy ekkora lakást meg fognak kapni tízmillióért két év múlva, minek vegyenek most? Nézte az Éva, nézte az Ádám, törték a fejüket, rájuk dől az egész, hol rontották el? Márk megsajnálta őket, nem ők az első, nem is az utolsó pár, akiknek magyarázza, Nem rontottátok el, csak hát a gazdaság ilyen, egyszer fent, egyszer lent, sajnos ti a hullám tetején vásároltatok be, most meg a mélypont felé tartunk, rájár mindenkire a rúd. Esetleg nem tudtok egy jó programozót?