Hogy
az utóbbi pár hétben miért nem posztoltam győzelmi jelentéseket az esetleges
haladásról, holott ismét vidéken vagyok, és lényegében semmi más dolgom nem
lenne, mint írni? Nos… Jó reggelt, apa! Kérek müzlit! Éhesek a cicák. Apa, nézd
meg, mit rajzoltam! Apa, itt van [random férinév] bácsi, segíts neki [random
szezonális gyümölcs / zöldség neve] szedni! Apa, éhes vagyok! Apa, mikor
megyünk a medencébe? Apa, áthívhatom a [szomszéd kislány neve]-t? Apa, játszunk
unót / ufósat / farmosat / [bármi más]-t? Apa, harcolnak a cicák! Apa, miért
kell megint locsolnod? Apa, átmehetünk a [random férfinév] bácsihoz a kiskutyát
/ csirkét / disznót / lovat / tehenet etetni? Apa, leöntöttem a billentyűzetet
(mármint a laptopot, két napig tartott, amíg kiszáradt, hál’ isten egy rég
leselejtezett darab, és van még kettő). Apa, nézhetek [random mesefilm /
rajzfilmsorozat címe]-t? Apa, mehetek békát fogni? Apa, mit csinálsz, megint
főzöl? Te mindig főzöl! Olyan vagy, mint Anya. Apa, itt egy bögöly! Apa; jól
vagyok; csak véres, de nincsen semmi baj; hát, kaptam egy pink motort a [másik
szomszéd kislány neve]-től, és elestem. Aú! – Mindezt nem panaszkodásként, csak
egy kis helyzetkép; az első iskolai nyári szünetünk.
