Pár infó a Százháborúról

Ahogy a Delta Vision honlapján is olvasható, a Százháború története a másodkorban játszódik, a Hőseposz eseményei előtt (utóbbiból itt található egy részlet). Marcus nagyon jól összefoglalta az Enrawelli Tudástáron, hogy a sztori a készülő Sárkány és Unikornis részeként született, de kinőtte a terjedelmi korlátokat: elbeszélés helyett kisregény lett belőle. Ez viszont azt is jelenti, hogy nem lett nagyregény, ezért a kötetben négy rövid, a történethez szorosan kapcsolódó novella is helyet kapott – betördelve így az egész 208 oldal. A tördelés picit csalóka, mert a terjedelem alig 10 %-kal rövidebb pl. Raoul Renier Pokol c. regényénél, csak a Valhalla anno nagyon más betűméretet és oldaltükröt használt.

Függelék nincs benne, mivel nem akartam újranyomatni a Hőseposzban már megjelentet, ám épp ezért törekedtem arra, hogy a lehető legkevesebb furcsa-idegen kifejezést használjam, illetve azokat is megmagyarázzam a szövegen belül – éppen ezért bátran olvashatja az is, aki a Hőseposzt nem ismeri. Ami engem illet, nagyon kíváncsi is vagyok, vajon milyen lehet előbb a Százháborút, majd csak azután a Hőseposzt olvasni – ha lesz ilyen olvasó, majd rákérdezek.

Laptervező bajnokság

Az elmúlt években időről időre megcsapott a M*-kártyajáték szele, különösen, amikor azt láttam, hogy a srácok tényleg mindent megpróbálnak, hogy a lehető leghitelesebben adják vissza Ynevet a játékosoknak, ennek minden nehézségével. Ezért is nagyon örülök most ennek, a M.A.G.U.S. kártyajáték fórumán: Laptervező bajnokság - Százháború.

Nyomdában a Százháború

Mivel a Delta Vision csak akkor hirdet M*-megjelenést, amikor az már nyomdában van, talán nem spoiler a cím: nyomdában a Százháború. Hír és borító itt, szavazás a borítóról itt a blogon, oldalt. Tessék gyorsan kattintani, mert mindannyian tűkön ülünk. Megjelenés remélem egy-két héten belül – de addig lesz még egy-két apró meglepetés.

Fórumon kérdezték, de azért itt is elmondom: a Százháború nem folytatása, és a szó szoros értelmében nem is előzménye a Hőseposznak, így az nem szükséges a megértéséhez, de persze némi előnnyel indul, aki olvasott már a másodkori Völgyvidékről. (Azért remélem, hogy nem sokkal.)

Ennél több most bármiről tényleg spoiler lenne, úgyhogy inkább lakat a számon.

A Hőseposz függeléke

Régen nagyon szerettem a függelékeket, de már akkor is azt gondoltam, hogy csak akkor lehetnek jók, hogyha hasznosak: ha olyan érdemi információt tartalmaznak, ami segíti az olvasót a főszöveg, a történet elhelyezésében, a részletek közötti igazodásban. A Hőseposznál, amely a "szöveg a szövegben" típusú narrációra épült, a történet pedig csapongott az ynevi korok között, indokoltnak tűnt függeléket rakni a regény mögé – sok olyan fontos, világalkotó, értelmező részletről írhattam így, amiről a nézőpontkarakterek külön-külön nem tudhattak, az Ynevet szerető olvasóban viszont reményeim szerint felébredt irántuk a kíváncsiság. Arról nem is szólva, hogy jó móka volt. A kicsit gatyába rázott szöveg ezen a linken olvasható.

Varázsszó

Van egy olyan kifejezés, hogy írói szabadság. Ez most főképp annak kapcsán jutott eszembe, hogy frissítettem a Százháború-részletet, a korábbi szöveget lecseréltem a szerkesztett verzióra – aki már olvasta, az ne pazarolja az idejét, az első két fejezetről van szó, amelyekben nem történt sok változás; Wyquin már látta őket korábban is, most csak finomhangoltunk –, s közben arra gondoltam, mekkora szerencse, hogy anno az első írásaim kapcsán "nem kapattak el". Ez most nagyképűen is hangozhat, hogy mekkora ász vagyok már, amiért ilyen szerény az arcom, pedig nem: nem vagyok különösebben szerény – sőt, szeretek büszkélkedni –, de itt nem is erről van szó. Egy író fejlődése szempontjából elengedhetetlen, hogy őszinte visszajelzéseket kapjon. Ha egy lakatos csinál egy zárat, akkor az vagy jó, vagy sem; legfeljebb ronda, de az nem befolyásolja a működését. Az írás ennél szubjektívebb dolog. Ha az író nem kap őszinte, nyílt, alapos kritikát már a pályája elején – kisgyerekként, amikor az első fogalmazványaival próbálkozik –, akkor azt fogja gondolni, hogy amit írt, az jó, mert nem tanulja meg sem a kritikák megértésének módját (érzelmi távolságtartás), sem az írói eszközöket (minek tanuljon, ha ösztönből tudja, ugye), e kettő nélkül pedig végül is nem alakul ki benne az önkritika, az önszerkesztés képessége, és minden egyes szöveg, amit kitermel magából, hosszas-hosszas szerkesztésre szorul – ha szerkeszthető egyáltalán. (Egy ideális világban ezeket a förmedvényszövegeket és szörnyírókat nem jelentetik meg, de ugye nem ideális világban élünk.)

Számomra nagyon meghatározó élmény volt, amikor úgy tizenhárom-tizennégy éves korom körül szüleim egy irodalomtanár barátja – akit érett fejjel már én is barátomnak mondhatok – az első (soha meg nem jelent) regényemet elolvasva nem azt dicsérte, hogy milyen akciódús és fordulatos, hanem komolyan lehúzta, majd a kezembe nyomta A Gyűrűk Urát, és azt mondta, ha fantasyt akarsz írni, akkor előbb tanuld meg, hogy mi az. Ha pszichologizálni akarnék, mondhatnám, hogy igen, azóta is meglátszik az írásaimon ennek a mondásnak a hatása, és az, hogy nagyon tetszett a könyv – hogy aztán az egyetem után már csak másfél könyvet bírtam újraolvasni belőle (míg a Szilmarilok viszont a kedvencem lett), az más kérdés –, de itt koncentráljuk a dolog érdemibb részére: hogy erre a kritikára persze daccal és haraggal reagáltam, hogy mondhat ilyet, hiszen én igenis jót írtam, nagyszerűt, csak éppen formabontót, írói szabadságomban áll, hogy így meg úgy kavarjam a történetet meg a szereplőket meg mindent, és ő csak nem veszi észre – de azért csak elolvasom ezt a Tolkient, ha már odaadta; és szerencsére láttam, hogy tényleg, mennyivel jobb.

Bgy. I-II-III... 4?

Mielőtt valaki a szívéhez kapna, a cím nem arra utal, hogy negyedik kötete is lesz a Bíborgyöngyöknek, hanem csak a szavazás eredményét summázza. First things first, ahogy az angolok mondják; ezzel a kis összefoglalóval már hetek óta tartozom – aztán majd szépen sorban jön a többi ígért téma is.

Hogyan értékelnéd a Bíborgyöngyök 3-at?

Már viszem is antikváriumba	2 (7%)
1	0 (0%)
2	1 (3%)
3	4 (14%)
4	14 (51%)
5	6 (22%)

Melyik Bgy. tetszett a legjobban?

I. kötet - A fogadás	5 (20%)
II. kötet - Ármányok és álcák	6 (25%)
III. kötet - A számadás	13 (54%)

Persze huszonhét / huszonnégy szavazat nem reprezentatív, de az ember azzal dolgozik, amivel tud – és amennyire látom, még mindig itt nyilvánítottak a legtöbben véleményt, aminek külön örülök. Úgy látom – és a netes fórumos megnyilvánulásokból is ez jött le – a kötet alapvetően pozitív visszhangot kapott, sokaknak még jobban is tetszett, mint az első két könyv. Heidel Dan kolléga a blogján elkezdte módszeresen szétszedni a saját szövegeit – igen tanulságos –, érdemes szétnézni ott, bőven csöpögtet infót a kötet keletkezéséről.

Célszalag

Lényegében befejeződtek a munkák, amelyeket az elmúlt egy-másfél hónapban felügyeltem, és minden emberi számítás szerint mostantól jobban ráérek – értsd: nem napi tíz-tizenkét órában dolgozom –, szóval hamarosan frissül a Százháború-részlet – felkerül a szerkesztett verzió –, merengek kicsit a Rúfiászról, végre megírom az Ex Machina-bejegyzést stb., stb., stb. Komolyan hiányzott már ez a nyugalom.