Előrebocsátom, hogy a könyv tetszett.
Összességében lekötött, jó arányban egyesült benne Martin egyenes, közvetlen
jellemábrázoló stílusa a részletező helyszín- és világleírásával, a cselekmény
kiszámíthatóan ugyan, de azért kellően fordulatosan alakult, és arra sem lehet
panasz, hogy a mester bármilyen szempontból túlírta volna a szöveget, nincs
túlzott historizálás, nincs túl sok szereplő, jó érzékkel pont annyit kapunk
mindenből, ami a szórakozáshoz elég.
Ugyanakkor az a tény, hogy ez a három elbeszélés-kisregény
mintegy A Jég és Tűz dala (népszerűbben: Trónok harca)
kiegészítéseként készült, mint erre a borítón is felhívják a figyelmet
(„azokkal párhuzamosan írta”), kiváló lehetőséget nyújt arra, hogy Martin
írástechnikáját és egyes dramaturgiaelméleti kérdéseket górcső alá vegyünk.
