Saturday, January 27, 2018

Hullámtörés

Ádám kamionozott, Éva pedig kasszázott egy kútnál, amikor felvették a lakáshitelt. Nem sokat, épp csak amennyire szükségük volt, Éva ugyanis hozott egy kis pénzt hazulról, úgyhogy alig huszonötmillió hiányzott ahhoz, hogy megvegyék az új építésű garzont Kispesten; a maradék tízmilliót önrészként beleadták. Gyerekre, úgy gondolták, lesz még idejük, de egyet azért bevállaltak CSOK-ba, Éva már úgyis huszonhét éves, gondolták, harmincötig biztos legyártanak kettőt. Ádám éjjel-nappal úton volt, de Éva is melózott, messengeren meg viberen tartották a kapcsolatot, egymás hangjára aludtak el, nem is felhőzte semmi a kapcsolatukat. A garzon ugyan néha beázott, de semmi komoly, a kivitelező mindig megnyugtatta őket, hogy ez természetes, kisebb hibák előfordulhatnak, feltúrták a lábazatot, újraszigetelték, következő télen újra beázott, biztos a fűtéscsövek szivárognak, azt is újrapakolták, megint jött a tél, ázás, az előtető lehet a ludas, vagy a hatalmas terasznak nem jó a vízelvezetése, újraépítenek mindent majd jövőre, várjanak kicsit a sorukra, ugyanígy ázik a többi lakás. Éva nem nagyon nyugodott meg, Ádám is dúlt-fúlt, de ő többnyire úton volt. Aztán egy nap behívták az irodába, Ádikám, ne haragudj, köszönjük az eddigi munkát, holnaptól nem kell már bejönnöd. Mi történt, főnök? A főnök kimutatott, látod azt ott, Ádi? Hát ő lesz a sofőr. Nézte Ádám, nézte, nem látott mást, csak a kamiont. Önvezető, mondta a főnök, kísérleti típus, mármint itthon nálunk, de odakint már biztosan sok ilyet láttál, itt megpakoljuk, ott lepakolják, nem kell a sofőr. De hát hitelem van, bírta kinyögni Ádám, a főnök meg szomorúan bólintott, Nekem is, Ádi, meg a Jocónak, és neki még ott a két gyerek is, a Béla meg a Józsi is családos ember, a Zsiga meg hat hónap múlva nyugdíjas, csak nem tehetem ki, de ha addig kibírod, gyere vissza, fél év nem a világ. Kibekkelte hát azt a fél évet Ádám, de már nem volt hova visszamenni, a kísérleti után jöttek a hétköznapi platósok, két évbe nem telt és letarolták a piacot az önvezetős fuvarozók, annyival olcsóbban vitték ide-oda az árut. Éva ugyanígy járt, kitették a kútról, hisz mindenki okostelefonnal jár, becsekkol az appal a kútnál és mindent lát a kamera, rögzíti a telefonszámot meg a rendszámot, mindent egybeköt mindennel, ellenőrzi a rendőrség közúti adatbázisát, miközben a delikvens tankol és továbbáll, a számlájáról meg levonták a pénzt, ha meg inni-enni akar vagy újságot, kiveszi az automatából. Semmi baj, gondolta Éva, a barátnője úgyis mindig hívta könyvesboltba, nézte, van-e felvétel, de már könyvesbolt sem volt, az is csak automatából. Hát hogy is van ez? Nem telt bele két év és nem akadt már kasszás az országban, ugyan minek az, besétálsz a boltba, beteszed a kosárba, leolvassa a kütyü, levonja a kártyádról, meg amúgy is itt az azonnali átutalás okostelefonnal, csak a régimódiak használnak még kártyát. Jött a hó közepe, vonták a hitelt, Ádám is nézte, Éva is nézte, nem lesz ez így jó. Taxizni fogok, gondolta Ádám, be is fóliáztatta a kocsit, beregisztrált, ki tudja, mi mindent el nem intézett még, pár hónapig furikázott aztán feladta. Mi a baj, Ádikám?, kérdezték a haverok, Az, hogy ti is Sergóval jártok! Share Go lesz az, öcsém, de igazad van, minek a saját autó, ha négyen-öten összeállunk, én nyolcra megyek a melóba, a Gabó tízre, addig sem áll a kocsi üresen, itt az app, most még sofőr hozza-viszi a járgányt mindig oda, ahol szükség van rá, de vannak már önvezetők, attól kezdve meg még olcsóbb lesz ez a megosztás. Ez a jövő, Ádikám. De hiszen mondtuk! Mondták, mondták, de az Ádám csak nem hitte el, mindig kocsi volt a segge alatt, el nem hitte volna, hogy mások beérik egy kölcsönadottal. Hogy mitől jobb az?, kérdezte az apja. Attól a fél- meg kétmilliótól, amibe egy saját kocsi kerülne, drága fiam, attól, gondolj csak bele, nem kell hitel, nem áll benne a tőkéd, megveszed újonnan és rögtön feleannyit ér, ehhez képest most csak fizeted a bérleti díjat amikor kell, ha meg nem kell, megmarad a pénz. Hát mit gondoltál? Hogy ez nem lesz sikeres? Ráadásul pár szomszéd, haver vagy munkatárs összeáll egy csoportba, ismerik egymást, tudják, hogy nem fogják telehányni, egymás közt cserélgetik az autót, így ugyan tíz százalékkal drágább, de még mindig olcsóbb hosszútávon. De hát azzal nem tudok hosszútávra menni!, veti ellene Ádám, mire az apja rázza a fejét, Nem mindenki jár az Adriára, Ádám. A legtöbben csak a városon belül, vagy a telekre, de akkor meg kölcsönözhet három-négy napra, ezeket a megosztott járgányokat háromévente cserélik, amit bevontak, újrakárpitozzák és mehet még három évre hosszabb utakra, aztán meg kukázzák. Drága fiam, hát te nem olvasol netet? Előre lehetett ezt tudni, amikor a MOL elkezdte. Nézett ki Ádám a fejéből, olvasott ő híreket, de nem rakta össze az összefüggéseket. Kérdezte Évát, most mit tegyenek és nézték közben az ázást, terjedt a penész a teraszajtó mentén. Félre is értette az Éva, mondta, hogy nem tudja, a közös képviselő is csak a vállát vonogatja, a beruházót felszámolták, az alvállalkozók nincsenek meg, tele kivitelezési hibával az egész ház. El kéne adni a lakást, amúgy is kicsi lesz, ha legalább egy gyerek kell, márpedig az kéne, mert ugye a CSOK. Elkezdték hát hirdetni, harminchét millió, annyiért csak elmegy, hiszen négy éve harmincötért vették. Csak ingatlanosok hívták, Éva elhajtotta őket, két hónap is eltelt, megint egy szakmabéli, hát jól van, jöjjön fel, nézze! Hát ezt én huszonegyért hirdetném. Hogy micsoda? Éva kitért a hitéből. Na jó, egy kicsit ázik, az igaz, de le tudom festeni. Nem azért, rázta a fejét Márk, így hívták ugyanis az ingatlankereskedőt, Egyszerűen nem ér többet. De hát harmincötért vettük! No igen, de akkor pénzbőség volt, olcsó hitel, pörgött a gazdaság, alig volt munkanélküliség, a béka segge alatt a banki kamatok. A belvárosban is még bulinegyed volt, csak aztán megnépszavazták az éjszakai zárva tartást. Rögtön estek húsz százalékkal az ingatlanárak, és még keveset mondok. És ha a belvárosi négyzetméterár esik, akkor esik a külvárosi is. Akkor egy százalék volt az alapkamat, most hét, akkor mindenki dolgozott, most tizenkét százalékos a munkanélküliség, akkor minden tőkés lakást vett, hogy bérbe adja, most meg bankba teszi a pénzét, mert kétszeres a hozam. Soroljam még? Ja igen, és CSOK-ot sem lehet rá fölvenni, mert abból mentik a bankrendszert. Hogy micsodát? Hát mit gondolsz, Évi, mi van a bedőlt hitelekkel? Ti például tudjátok fizetni? Na látod, az igazi befektetők már a végrehajtásokat várják, egy ekkora lakást meg fognak kapni tízmillióért két év múlva, minek vegyenek most? Nézte az Éva, nézte az Ádám, törték a fejüket, rájuk dől az egész, hol rontották el? Márk megsajnálta őket, nem ők az első, nem is az utolsó pár, akiknek magyarázza, Nem rontottátok el, csak hát a gazdaság ilyen, egyszer fent, egyszer lent, sajnos ti a hullám tetején vásároltatok be, most meg a mélypont felé tartunk, rájár mindenkire a rúd. Esetleg nem tudtok egy jó programozót?

Friday, July 21, 2017

R.I.P. Chester Bennington

Ha egy CD esetében lenne értelme, írhatnám, hogy rongyosra koptattam a Hybrid Theory és a Meteora felvételeit a debreceni évek alatt. Otthon, a vonaton, az albérlet és a jogi Campus közötti sétákon varjakkal a fejem fölött, főleg, ha ködben. Jézusom, de rég volt. Egyszer felmerült, hogy kiugrunk Bécsbe a Linkin Park koncertjére. A VOLT-ra jöttek idén, de azt mondtam, régen rajongtam már értük, csak ezért nem megyek le, meg biztos jönnek még... Erre mondják, hogy soha ne szalasszuk el a lehetőséget, nemde? Egyébként amióta csak láttam a Breaking the Habit klipjét, meg hallva-látva azt az energiát, amit ez a fickó beleölt a dalokba, annyira éreztem, hogy ez lesz a vége... Sajnálom. Mai napig gyakran meghallgatom egy-egy régi dalukat, a novelláimhoz-regényeimhez pedig rengeteget tettek hozzá; a Hőseposzt és az Abbitkirálynőt szinte a fenti két lemezre írtam.

Köszönöm.

Sunday, February 26, 2017

Legjobb egyebek? Oscar 2017 (2.)

A legjobb film-jelölések után lássuk (lássam, legalább én, a díjkiosztó előtt), kire-mire adnám a voksot laikusként az általam is értelmezhető kategóriákban.

Legjobb rendező Még az általános iskolában (talán hetedikben) írtam és tanári segédlettel rendeztem egy kis színjátékot, meg a gimiben írtunk-játszottunk-forgattunk valami nehezen meghatározható mizét az egyik március 15-ére. Ezen bőséges tapasztalataim alapján bátran állíthatom, hogy lövésem sincs, mennyi mindent tart kézben egy rendező, tehát a következőket ennek fényében kérem értékelni. Mint az előző posztban írtam, a Moonligth-ot nem tudom filmként értelmezni, és bár jeleneteket is jól meg lehet rendezni, valahogy nem érzem, hogy akárcsak a jelenetek megérdemelnék; a Manchester by the Sea ereje pedig szerintem inkább a színészekben és a forgatókönyvben rejlik, mely utóbbit amúgy a rendező, Kenneth Lonergan írta, így őt inkább ott díjaznám. A Hacksaw Ridge zsánerfilm, és bár annak erős, rendezésben mégsem Mel Gibsont mondanám, mert csak azt csinálta, amit szokott, azért meg már kapott (Braveheart). Szóval marad Denis Villeneuve az Arrival-ért, csakhogy az a film engem vagy kétszer elvesztett nézés közben (pedig moziban láttam és a sci-fi meg Amy Adams is bejön amúgy), akkor pedig csak nem végezte jól a munkát és ott van még Damien Chazelle: La La Land. Ami azzal együtt, hogy engem nagyon felidegesített, mert egy felfújt közhelynek találtam középszerű zenékkel, tény, hogy jó ritmusú, jól összerakott, a nézők nagy részére láthatóan hatást gyakorló film, szóval egye fene, ezt megkaphatja. Legyen Damien Chazelle. De valamiért úgy érzem, hogy Barry Jenkins kapja majd a Moonlight-ért.

Wednesday, February 15, 2017

Legjobb filmek? Oscar 2017

Szeretem élőben nézni az Oscart és drukkolni a kedvenc filmekért, színészekért, s hogy az élmény teljes legyen, előtte igyekszem megnézni az összest jelölt filmet (leszámítva a kizárólag technikai díjra jelölteket). Persze ez nem mindig sikerül, de idén egész jól haladok, a fontosabb kategóriákkal már majdnem végeztem is. Szubjektív értékelések következnek, röviden.

Wednesday, September 18, 2013

Retró recenzió: Galaktika 1. és 2.

Vannak ajándékok, amelyeket nem lehet eléggé értékelni, és sci-fi rajongóként, azt hiszem, egy kb. 100 kötetes Galaktika-, Metagalaktika- és Robur-gyűjtemény ebbe a kategóriába tartozik. Azt nem ígérhetem, hogy sorra fogom venni az összeset, de hogy időnként szemezgetni fogok belőlük, azt biztos, hátha ezzel egy kicsit meghálálhatom.

Galaktika 1.
(1972, szerk.: Kuczka Péter, szerzők: Isaac Asimov, Dmitrij Alekszandrovics Bilenkin, Robert Sheckley et al., példányszám: 39.800)

Asimov novellái (Hajótörés a Vesta térségében, Évforduló) egymásra építkeznek: az első lényegében egy szituációs írás, amiből jó érzékkel hozza ki a legjobbat úgy, hogy a karakterein és a párbeszédein azért nagyon érződik, hogy ez egy korai novellája volt a második viszont, ami a cselekmény idejét és a megírás időpontját illetően is húsz évvel követi az elsőt, már egy biztos kezű, nagyon is saját hangú íróról tanúskodik, okosan továbbgondolt karakterekkel. Persze nem lélektani mélységet kell keresnünk, viszont azt kapjuk, amit Asimov nagyon jól tud: nagyon határozott vonásokkal megfestett, való életből vett mintákra alapozott szereplőket, és persze egy rejtélyt...

Tuesday, September 10, 2013

Szellemi betevő

Múlt héten a csillagok szerencsés összjátéka folytán előbb Jan van den Boomen, később Raoul Renier barátommal sikerült összefutnom néhány órára, és a hármas találkozó is csak egy hajszálon múlt (én olyan szőkésbarnának láttam, de pont felőle sütött a nap, úgyhogy majd az illetékes írótárs kijavít; jut eszembe, milyen volt a koncert?). Be kell vallanom, örömmel olvasom mindkét kolléga írásait, de összehasonlíthatatlanélmény némi sör vagy bor fölött (most valahogy mindkettejükkel fröccsöztünk) eszmét cserélni életről, irodalomról (M*-ról is persze, de azért csak mértékkel). Jó kedvre deríti az embert.

Ezzel összefüggésben meg kell említenem, hogy nem lehetek elég hálás a saját háttérországomnak, aki nem csak a tervezett (Boomen), de a váratlan (Renier) időpontokban is el tud engedni itthonról (azért mégiscsak vasárnap délután / este volt, hélló!), dacára annak, hogy sokszor hétköznap is lekésem a fürdetést.

Tuesday, September 03, 2013

Ez + az

Bütyköltem kicsit a jobboldali sávot, úgyhogy szombat óta lehet szavazni, melyik regényem tetszett eddig a legjobban. Hiába, no, az író ember kíváncsi és hiú: ha az érdekel, hogy mások regényei közül melyik tetszett a legjobban, írd meg a Molyon, én is ott szemezgetek :-)

Újraalkottam továbbá a Twitter feedet, és rögtön ki is próbáltam; átnéztem a linkeket, és kiszórtam azokat, amelyek már nem működnek a szívem szakad meg a Szürkecsuklyás honlapért, de legalább van mentésem róla ; és ritkítottam a blogokat is, törölve a megszűnteket, de meghagyva azt, ami csak inaktív, mert bármikor jöhet a feltámadás.

Ennél hosszabbra ezt most nem ereszteném, mert elég későre jár (bár csak reggel megy ki a poszt, éjjel írom), és van még dolgom elég, de pár napon belül kicsit tartalmasabban is jelentkezem.