Életjel

Beep-beep, vagy valami hasonló, most még csak ennyire van erőm, de belátható időn belül történik itt majd valami érdemi is. Stay tuned.

Szélmalomharc

Rendkívüli közleményként be kell látnom, hogy nyár közepén teljesen felesleges harcolnom az elemekkel, úgyhogy most két hét rendszertelen üzemmódra vált a blog. Az elmúlt egy hetet felváltva haverokkal, munkával és mindkettőhöz kapcsolódó rohangálással töltöttem (munka ürügyén nem egyszer 11-12 órával megint, juhé!), miközben próbáltam nem elveszíteni a kapcsolatot a Százháború szövegével, de sajnos alig van időm rá, és már fakulnak a jegyzetek a fejemben, hogy mit hogyan akartam javítani. A következő minimum egy hétben sajnos ugyanez várható pepitában, úgyhogy hiába szerettem volna megúszni a nyarat blogszünet nélkül, most mégis azt mondom, hogy egy darabig pihi: a következő két-két és fél hétben csak életjelszerű bejegyzések várhatók random pillanatokban, mert a hagyományos üzemmód legkorábban akkor indul, amikor érdemi időm-erőm is lesz rá. De nyugi: lesz.

Holiday

Klasszikus szünnap a mai, bokros teendők miatt sajnos előre sem tudtam készülni, de pénteken jelentkezem.

Minden nap

Ígéretemhez híven, miszerint adott napokon 10 óráig mindig lesz bejegyzés, most is lesz, újdonságként az, hogy tegnap késő estig meló, ma már hajnal óta meló, úgyhogy majd hétfőn találkozunk!

Happy New Year!

Fut valami reklám a tévében, hogy 'köszöntse az újévet az ABBÁ-val!' – azt hiszem, valami csengőhangos hirdetés –, és amióta hallottam, itt cseng a fülemben a dallam, ahogy a szőke-barna csajok éneklik, hogy 'hepinyújír-hepinyújír!' Többnyire szeretem a számaikat, ez viszont közhelyes és modoros, unalmas hangszereléssel, és ahogy a lányok szinte visítják a refrént, hát az valami rettenetes. Csakhogy a borzalmasan rossz dolgoknak mindig van valami különös bájuk, úgyhogy erős idegzetűek itt megtalálják az eredeti klipet. Nekik ezzel, a többieknek enélkül kívánok békés, boldog új esztendőt, tele örömmel és sikerekkel! Egyszóval: BUÉK!

Ami pedig részemről még ide tartozik, hogy ez ne csak egy amolyan nyolcsoros bejegyzés legyen... Nem szeretem az újévi fogadalmakat, továbbá babonás sem vagyok, tehát nem hiszem, hogy úgy alakul majd az új esztendő, amilyen az első napja, vagy az első hete, vagy tudom is én. Ezt az egész évváltást én inkább tradicionális, mint spirituális rituálénak tartom – ám ettől még, vagy talán épp ezért, kiválóan alkalmas arra, hogy az ember visszapillantson, azután pedig előretekintsen, és átgondolja, hogy mit hogyan akar. Az elmúlt hetekben én nagyjából ezt tettem, már legalábbis amikor épp nem rokonoknál loptam az időt, ám épp ez utóbbi programpont miatt nem sok lehetőségem volt tettekbe is átforgatni a gondolatokat.

Ennek megfelelően ez a blog most bő másfél hétre szünetre vonul. Szeretném visszahozni azt a rendszert, hogy hétfőn-szerdán-pénteken délelőtt tízig felkerül egy-egy új bejegyzés, ehhez viszont meg kell írni néhányat előre; továbbá sok-sok olyasmivel is foglalkozni szeretnék végre, amit az elmúlt egy-két hónapban emlegettem (ide-oda írandó novellák befejezése, különböző fórumokon illetve írótársaknak beígért háttéranyagok stb.), de több okból nem volt rájuk időm. Viszont épp emiatt a visszatérő vendégek nem maradnak olvasnivaló nélkül: a Twitter tökéletesen alkalmas arra, hogy állandó életjeleket sugározzak, úgyhogy ott ezalatt is végig jelen leszek. Itt pedig nyitás: január 11-én, délelőtt tízkor.

Ez + az tripla

Lássuk csak, mit is. Ja igen. Szóval volt itt ez a szavazás, hogy melyik regény tetszik jobban, a Hőseposz-e, avagy az Abbitkirálynő, és bő egy hónap alatt 19 szavazat érkezett, amit köszönök szépen. Mivel mindig vannak új olvasók, úgy döntöttem, marad kint a kérdés, hátha fordul a kocka, és idővel vezetni fog az Abbitkirálynő, de ez persze nem elvárás, csak írtam valamit, hogy ne legyen túl rövid ez a poszt.

A másik, hogy mint az látszik, megint bütyköltem kicsit a modulokkal (jobb szélső sáv), felkerült közéjük egy olyan, hogy 'Twitter agymenés', mert a Twitter, ha másra nem, arra mindenképpen alkalmas, hogy engem érdeklő apróságokat megosszak bárkivel, aki kíváncsi esetleg. A kimondottan magánjellegű dolgok szerintem továbbra sem tartoznak ezek közé, de olykor egy-egy link, épp olvasott könyv, ami önálló posztot nem követel stb. könnyen bekerülhet ide. Továbbá a jövőben itt adok majd hírt arról, hogy áll a Sárkány és Unikornis, mármint napi szinten. Jól haladtam, rosszul haladtam, nem is akarok haladni, megint húztam belőle, már el is fogyott... ilyesmi.

Ugyanekkor a címkesor is rövidült: rájöttem, hogy nincs mindenre szükség külön listában, így csak a legfontosabbak illetve a legátfogóbbak maradtak. Ideje volt, mint arra Marcus is utalt a megjegyzések közt. És hogy miért csak most? Mert eddig nem tűnt fel, hogy ki lehet választani, melyek jelenjenek meg, és melyek ne. Silly me.

Az megvan, hogy Ridley Scott Mennyei királyságának Jeruzsálem-díszleteit a forgatásra felépítették Marokkóban, és még mindig állnak? GRRM itt fotózkodott velük.

Hét fő

Lássuk akkor, mit végeztem a héten. Először is: végre itt csillog előttem a falon az Ynev térkép, mert visszaverődik róla a lámpa fénye, de ettől még jól mutat, és csak le kell oltani a villanyt. Bár akkor elég sötét a lakás. A másik, hogy elkezdtem az ismerkedést az olyan újdonat dolgokkal, mint a Facebook vagy a Twitter, mert nem vagyok ellensége a technikai fejlődésnek, de azért nem kapkodom el a lépéstartást. A Facebookról vannak elképzeléseim, a Twitterről is hallottam már, hogy akár hasznos is lehet – az, hogy tegnap azon át, Neil Gaimantől tudtam meg, hogy elhunyt Robert Holdstock, szomorú módon ugyan, de ezt bizonyítja. Mindenesetre majd hírt adok az eredményekről.

Aztán kis túlzással 15.000 leütést haladtam a Sárkány és Unikornissal: múlt hétfőn megint azzal kezdtem, hogy visszamásztam a szöveg elejére, szerdán már érdemben is foglalkoztam régóta megírásra váró fejezetekkel, aztán a csütörtökkel megérkeztek a baráti látogatások és a hétvége, ami rögtön meg is akasztott, bár buszon utazva vagy a fürdőkádban azért írtam még egy-egy oldalnyi szöveget, ami arra utal, hogy most megint élénken él bennem a történet, nagyon ki akar jönni, hogy ilyen szépen fogalmazzak, szóval nagy reményeket fűzök a következő pár naphoz. Csütörtökig van időm írni, akkor megint a régi barátokon a sor.

Közben azon gondolkodtam, hogyan tudnám átbabrálni ezt a felületet: abból, hogy a Facebookkal is csak most ismerkedek, mindenki levonhatja a következtetést, mennyire értek a HTML-programozáshoz, még ha egy template buherálása az egyszerűbb feladatok közé tartozik is, szóval nem fogom elkapkodni, de előbb-utóbb alighanem változtatok a blog külsején. Kezd zavaróan hosszú lenni ez a sötétzöld sáv itt a jobb oldalon, legalábbis jó lenne kétoldalassá tenni. Akár egy teljesen új dizájnnal. Vagy tudom is én. Esetleg ha valakinek van valami ötlete, szívesen veszem.

Továbbá a minap hosszú szünet után újra érdemben megszólaltam az RPG.hu-n, elf-ügyben az Urria gyermekei topicban, s annak kapcsán arra gondoltam, előveszem és letisztázom az elfekről írt háttéranyagomat. Nem holnapra, hanem majd egyszer. Addig is, akit ez a kérdés érdekel, érdemes körülnéznie a fórumon.

Megint hétfő

Ez a hétfőnkénti általános beszámoló jó ötletnek tűnik, szóval lehet, hogy rendszer lesz belőle. Ha másnak nem, afféle teljesítményigazolásnak megteszi magam felé, hogy akkor ezt végeztem egy hét alatt. Most például gépre vittem, aztán első és második olvasatban tisztáztam a múltkor emlegetett nem M* novellámat. Valószínűleg Fantasztikus történet lesz a címe, ahol a fantasztikus valószerűtlen értelemben szerepel. Így önmagában nem valami fantáziadús, de a novella egészével összeolvasva szerintem működni fog. Wyquin már olvasta, és jelezte azokat az apróságokat, amiket egy harmadik olvasás során időközben magam is kiszúrtam, de nagyon jól jött tőle a megerősítés, hogy bizonyos pontokon bővebb kifejtésre lesz szükség. Nos, a héten majd sor kerül rá.

A Sárkány és Unikornissal nem igazán tudtam foglalkozni, mert a legkülönbözőbb ügyek elvonták a figyelmemet, mától viszont új rend szerint remélem jobban haladok majd: napi hat órában, egyszeri hosszabb szünettel írás, nem kedv-, hanem munkaszerűen. Meglátjuk, mi lesz az eredménye, mert az eddigi évek tapasztalata szerint én az a típusú alkotó vagyok, aki akkor tud leülni írni, amikor kedve van hozzá, és nem akkor lesz kedve, amikor leül – nagy különbség. Ezen a blogon is látszik, mekkora különbségek vannak jól és rosszul sikerült bejegyzések között. Nos, a rosszul sikerültek azok, amelyeket kényszerből – írjunk már! alapon – fogalmaztam. Nem lenne szerencsés kényszerből írni a regényt, valamilyen változtatásra viszont szükség lesz, hogy belátható időn belül befejezzem.

Legyen aztán néhány szó a hétvégéről is: szombaton Shadowrun versenyen voltam, résztvevőként, a tavaly elhozott kupa után azonban nem sikerült a címvédés: tizenkét csapatból tizenegyedikek lettünk. Életemben ez volt a második szerepjáték-verseny, amelyen indultam, szóval mondhatni végletes tapasztalataim vannak, de ez egyáltalán nem baj. Most láttam igazán, mennyire sokat számít egy modul stílusa abban, hogy egy csapat hogyan teljesít. Feszesebb, pörgősebb volt, mint ami nekünk bejön, de ezzel nem szeretném hárítani a felelősséget: nagyon jól szórakoztunk közben, versenyszempontból viszont most valóban ezt érdemeltük. A szervezőknek pedig elismerés, mert a verseny, a modul és a kalandmester is nagyszerű volt!

A válasz-felelet Wyquinnel egyelőre szerintem véget ért: nem azért, mert a bejegyzésében nekem adott igazat – figyelmes olvasó láthatja, hogy a látszat ellenére nem ezt tette; de hát nem is volt vita köztünk –, hanem mert nem jut eszembe, mit mondhatnék még a felmerült kérdésekről. Persze nem azért, mert minden elhangzott, hanem mert egy bizonyos szempontból kb. elmondtunk mindent, amit lehetett, más szempont pedig most nem él bennem annyira, hogy beszéljek róla. Talán majd legközelebb. Ahogy például OSC Végjátékáról, amit többen ajánlottak nekem – a kommentek közt is például –, és időközben kiolvastam. Részletes vélemény valamikor két héten belül.

Szellembejegyzések

Néha van egy-egy bejegyzés, ami feltűnik itt a blogon, aztán eltűnik. Furcsa bejegyzések ezek, többnyire formázatlanok, vázlatosak, félbeszakadók – befejezetlenek, amelyek egy ideig piszkozatban léteznek, aztán egyszer rossz gombot nyomok, és észre sem veszem, máris publikusak. Szóval elnézést kérek mindenkitől, aki belefut ezekbe, aztán értetlenül néz, később pedig – amikor korrigálom a hibát – észrevétlenül keresi őket. Vegye úgy, bepillantást nyert a jövőbe, legközelebb pedig jobban figyelek. Vagy legalábbis igyekszem.

Az ugye senkinek nem kerülte el a figyelmét, hogy időközben elnökünk lett?

Ez + az megint

Mindenkinek köszönöm, aki szavazott: hat embertől nyolc szavazat semmilyen szempontból nem számít reprezentatív eredménynek, de azért nem lepett meg, hogy a Farkas a ködben és a Zarándoklat nem kapott jelölést. Legyen itt a végeredmény, hogy ne tűnjön el a süllyesztőben:

Al-Ajur veszedelme	3 (50%)
Farkas a ködben	0 (0%)
Herón könyve	1 (16%)
Istenek árvái	1 (16%)
Örökség	2 (33%)
Rúfiász	1 (16%)
Zarándoklat	0 (0%)

Másfelől a hat szavazat nem rossz, hiszen a számláló alapján napi 5-10 olvasó jár a blogra, és összesen úgy 15-20 visszatérő olvasóm lehet. Érdekes különben, hogy milyen linkekről vagy milyen keresőszavak alapján tévednek ide emberek, ha Britney Spears és Paris Hilton is szerepelne a címkék között, talán még többen lennének (na kíváncsi leszek, ez az egy bejegyzés most hoz-e valakit).

Új szavazás indult, a még ki nem vesézett novellákról pedig majd lesz bejegyzés előbb-utóbb, de mert bőven van még miről írnom, azért nem sietem el.

Az megvan, hogy George R. R. Martin kéziratban az 1100. oldalnál tart, de még mindig nem látja a végét?

Day off

Terv szerint a mai bejegyzés megint a párbeszédírásról szólt volna, de úgy döntöttem, kiveszek egy szabadnapot. Éjjeli bagoly lévén mostanáig dolgoztam: befejeztem egy novellát (nem M*), amit már csak meg kell csiszolni majd, aztán felteszem online, mert szeretnék minél több véleményt látni róla. Továbbá az elmúlt napokban újraolvastam a Sandman prelűdjét (ezúttal az újdonsült magyar kiadást), és megnéztem olyan klasszikusokat, mint például a When Worlds Collide. És ezeknek is hála – mert a kreatív feltöltődés fontos – végleg megoldottam egy dramaturgiai problémát a Sárkány és Unikornis kapcsán. Szóval most jön egy kis pihenés (először alvás), aztán meg néhány írótárs dolgainak véleményezgetése.

Addig is itt van Wyquin kolléga szösszenete a párbeszédről mint olyanról. Hétfőn majd én is reflektálok rá.

Hétfői helyzetjelentés

Épp a Karr-Khazad kapuiba írt novellám betördelt változatát olvasom át másodszor, aztán hamarosan megy a szerkesztőnek, utána meg a nyomdába. Megjelenés gondolom valamikor november második-harmadik hete körül. Az írások többségét én sem láttam még, szóval magam is várom a kötetet.

A Sárkány és Unikornis közben haladgat: megint visszanyúltam a szöveg elejére, és logikai meg karakterábrázolással kapcsolatos bogokat csomózgatok, itt-ott stílust csiszolok éppen. Jó néhány bejegyzéssel ezelőtt ígértem, hogy írok majd ezekről – hamarosan. Úgy általában is a régi ígéretek kerülnek sorra, amint a párbeszédírásos bejegyzésekkel végeztem.

De most vissza olvasni a Rőtszakállt!

Blogrokon

Egy új link a blogok között: jó barátom és szerkesztőm, Wyquin bölcsességei írásról, kritikái könyvekről és még sok egyéb.

Ez + az

Most csak egynémely dolgokról, rövidhírszerűen.

1. A szombati találkozó jól sikerült abból a szempontból, hogy az illetékes hivatalos emberkékkel sikerült megbeszélni minden megbeszélendőt (már pötyögöm a következő kiegészítőjükhöz tőlem kért ötletlistát), szervezésben viszont lehetne majd szerencsésebb a dolog. Abban maradtunk, hogy legközelebb előre össze lehetne gyűjteni a kártyás fórumokon és találkozókon felmerült, írókhoz intézett kérdéseket, és pár percben válaszolhatnánk azokra, hogy ne csak elszigetelt beszélgetések, hanem valami közösségi is legyen. De persze ez a találkozó a kártyáról szól, nem az írókról, szóval ezt sem szabad túlzásba vinni. Szerintem az, hogy létrejött és egyre szorosabb az együttműködés a M* irodalmi és kártyás része között, már nagy dolog, és az ilyen alkalmak tovább erősítik ezt.

2. A minap felhívták a figyelmemet rá, hogy a fantasya.hu nem szűnt meg, csak átalakult, és itt elérhető. Az Abbitkirálynő kapcsán hivatkoztam Illés kritikájára, de akkor nem tudtam linket adni: nos, itt megtalálható.

3. A blog lehetőségeinek próbálgatása jegyében kiraktam oldalra egy szavazás-panelt, ahol ki-ki jelölheti, melyik elbeszéléseim / novelláim tetszettek neki a legjobban. Kíváncsi vagyok az eredményre.

4. A blogok közé felkerült Indira Myles, Kleinheincz Csilla és Heidel Dan írói blogja, tessék böngészni azokat is!

Új szomszéd

A blogok közé felkerült Eric barátomé is: szerintem biztassuk együtt, hogy mielőbb frissítse, vagy még inkább, hogy fejezze be az új regényét, amiből nekem már volt szerencsém hallani néhány felolvasott részletet.

Ember tervez...

Az alkotói szabadságnak sajnos jóval előbb vége szakadt, mint terveztem. Az itt írtakhoz képest azért előbbre tartok: a kötet második fele egy-két egyeztetendő apróságot leszámítva elkészült, a VÉGE szócskát csak azért nem pötyögtem le, mert azt majd akkor, ha már a könyv közepe is meglesz (és akkor jön majd a Breaking News bejegyzés). Szóval jól haladok, csak az ideális alkotás feltételei hiányoznak kb. ugyanúgy, mint eddig is az év nagy részében.

Egyéb hivatalos közlemény: mostantól gyakrabban frissül a blog, és pótlok majd egy-két elmaradást, például Jászfényszaruról, mert az ottaniak megérdemlik.

A frissülésekről

Most van pár napra (néhány hétre) elegendő muníció, és amíg a világ végén leszek alkotói szabadságon, az időzítés funkciónak hála ez a blog frissülni fog, heti egy-két bejegyzéssel. Aztán visszatértem után meglátjuk, lesz-e valami rendszer, vagy továbbra is csak hébe-hóba.

Ez az alkotói szabadság egyébként egy érdekes dolog. A Sárkány és Unikornis immár véglegesnek mondható és eddig elkészült szövege lényegében tavaly március és szeptember, illetve idén június és augusztus között íródott (a korábbi verziókat ne számítsuk). A kimaradt hónapok rendes polgári munkával, családi élettel és egyébbel teltek, és sajnos nem mindig olyan felhőtlenül, mint szerettem volna... de még ha úgy is, igazán jól dolgozni (értsd: írni) csak a vidéki elvonulások alatt tudok (erről lásd a 2007. év nyári bejegyzéseit). Szóval ez a következő pár hét úgy kell nekem, mint egy korty levegő – és feltett szándékom, hogy addig maradok, amíg be nem fejezem a regényt.

Holnap tehát utazom: a telefont kikapcsolom, internet nuku, csak a laptop meg én. Amíg visszatérek, addig bye világ.

Tiszteletem

Tiszteletem az Olvasónak, aki elég kíváncsi a gondolataimra írásról, M*-ról, vagy bármi másról – ami egy ilyen félszakmai blog keretében elfér – ahhoz, hogy elzarándokoljon ide, és beleolvasson. Annak is, aki új itt, és annak is, aki előző formájában már látogatta, ajánlatos ezzel a bejegyzéssel (újra)kezdenie, majd következhet mondjuk ez, a többit pedig majd meglátjuk. Van azért bőven poszt, amit lehet böngészgetni, amíg az újabbak megszületnek, én pedig minden észrevételt, kommentárt és gondolatot szívesen veszek. Annyira, hogy még csak regisztrálni sem kell a kommenteléshez, már legalábbis ha mindent jól állítottam be az adminfelületen.

Ami biztos: a következő poszt, most már hamarosan, a Hőseposzról lesz, aztán pótolok majd egy-két elmaradást például az Eric barátommal vívott kártyacsata, vagy a minapi jászfényszarui M*-verseny kapcsán; aztán haladhatok tovább.

Health issues

Semmi pánik, ezúttal nem tűntem el, csak pár hete összeszedtem valami nyavalyát, és most újra elővett a torokfájás meg a köhögés. Tehát semmi komoly – azt hiszem –, a közérzetem viszont olyan, mintha ráült volna egy rinocérosz, aki a múzsákat is távol tartja. A kreativitásom tehát szintén az orrszarvú segge alatt, azokban a lopott percekben pedig, amikor nem ráz a köhögés, nem blogot írok, hanem novellákat és szinopszisokat olvasok, regényvázlatot szedek szék, és segítek összerakni.

No meg próbálok újraírni egy novellát, aminek egyszer már eljutottam a feléig, de aztán úgy döntöttem, hogy bár újabb stíluskísérletnek jó lenne, az ötletet ezúttal szerencsésebb lesz olvasóbarátabb módon megvalósítani. Ha sikerül időre, előbb-utóbb tán ez is megjelenik, ha viszont nem, akkor majd kiteszem ide valahova.

Rövidhír

Tanulom az ipart: frissítettem a blog sablonját, és magyarítottam a modulcímeken. Az egész értelme az volt, hogy a bejegyzéscímkéket ki tudjam pakolni oldalra, ha már egyszer szórakoztam velük, de sablonfrissítés nélkül erre nem nyílt lehetőség.

Akit pedig érdekel, lesz egy nagyon ígéretes rendezvény a holnapi nap folyamán, ahová néhány írótársammal együtt én is hivatalos vagyok. Részletek itt, beszámoló később.