Azt hiszem, érdemes most kicsit megállni, és összegezni az eddigi bejegyzésekben a Sárkány és Unikornisra vonatkozó információkat, mert eléggé szét lettek szórva, ami az álmoskönyv szerint sosem szerencsés. Tehát.
A Sárkány és Unikornis felépítésében a Hőseposz szerkezetét követi, azaz novellaregény, és a jelenlegi – véglegesnek tűnő – állapotában hat történetet tartalmaz. Ezek időben a másodkortól a hetedkorig nyúlnak, nagyrészt a Hőseposzban megismert vagy ott említett szereplőkkel. A nyitó történet kisregény terjedelmű, és ez teszi ki a kötet nagyjából felét, a többi már elbeszélés vagy novella hosszúságú. Ez azt is jelenti, hogy ilyen szempontból a Sárkány és Unikornis – szándékosan – tükörképe a Hőseposznak, mivel abban a záró történet volt a leghosszabb.
Most (augusztus végén) 417.959 leütés van kész a szövegből, ami a végleges terjedelemnek kb. a négyötöde. Már csak a kisregény-rész egyharmada és a záró novella nagy része hiányzik, ami összesen kb. 21 fejezet, egyenként cirka 6.000 leütés. Ha nagyon jó napom van, akár 30.000 leütést is összehozok, ha rossz, akkor kitörlök harmadennyit – ha semmi nem szól közbe, akkor három hét alatt (azaz szeptember utolsó hetéig) befejezem. Ha bármi közbeszól – mint 2008-ban –, akkor 2010-ben is ezt írom még, szóval lehet szurkolni, mint a Lokinak, és meglátjuk. A végső terjedelem valahol a Hőseposz és az Abbitkirálynő között lesz, normális betűmérettel úgy 400 oldallal számolhatunk. Plusz függelék.
Az Abbitkirálynő hosszú, 10-15.000 leütés hosszú fejezeteivel szemben a Sárkány és Unikornis rövidebb fejezetekből áll, azokon belül általában három jelenet van – ez is a Hőseposzból lehet ismerős. Igyekeztem elkerülni azt a mozis fogást, hogy a második részben minden nagyobb, mindenből több van, és egyáltalán – inkább a karakterek, jellemek elmélyítésére koncentráltam, legalábbis a már ismert szereplőknél, különösen a kisregényben. Az elbeszélések, novellák terjedelme erre nem mindig adott lehetőséget. Ez egyben azt is jelenti, hogy a Hőseposz nyitónovellájához képest a Sárkány és Unikornis lassabban indul: kíváncsi vagyok, milyen hatást kelt majd így.
Ami nagyon fontos, és nem győzöm hangsúlyozni: a Sárkány és Unikornis nem folytatás. Kiegészítés, ami színesíti, egy-két ponton magyarázza, de leginkább elmélyíti és tágítja a Hőseposz történetét. Időben egy lépéssel talán továbbviszi, de ennél többre nem vállalkozik, mert azt a történetet talán még korai lenne elmesélni... viszont bármennyire is kiegészítés, ha valaki előbb találkozik vele, mint a Hőseposszal, anélkül is megáll a lábán, világos és érthető. Csak aki másodikként olvassa, az egy nagyobb – epikus – történetbe tudja belehelyezni a Sárkány és Unikornis jóval emberközelibb hőseit és törekvéseiket.
Végül pedig arról, hogy miért húzódik már évek óta. A Hőseposz egy nagyra törő történet, ami mellé nem könnyű bármit is odaállítani, és először ki kellett találnom, mi legyen az. Többször nekifutottam, többször átdolgoztam az egész történetet, és sokáig tartott, amíg megtaláltam a helyes nézőpontokat, a megfelelő ritmust ahhoz, hogy egy – remélhetőleg – ilyen regény összeálljon. Ez önmagában is egy nagyon hosszú folyamat volt, és közben ötvöznöm kellett a Hőseposz stílusát azokkal az új stílusjegyekkel, amelyeket a Herón könyve, a Farkas a ködben vagy a Rúfiász c. elbeszéléseim mutatnak.
Sokáig tartott, amíg megtaláltam az egyensúlyt, és ezalatt nagyon sok verzió született egy-egy jelenetre, sőt, egész fejezetekre – és mivel mindegyikben voltak új és jónak tűnő ötletek, végül mindet ki kellett hajítanom, hogy egy koherens újat alkossak belőlük. Ez a folyamat kezdődött tavaly márciusban, és azóta több-kevesebb megszakítással, de már ezen a vonalon haladtam.
Remélem, hogy most már hamarosan egészen a célig.
A Sárkány és Unikornis felépítésében a Hőseposz szerkezetét követi, azaz novellaregény, és a jelenlegi – véglegesnek tűnő – állapotában hat történetet tartalmaz. Ezek időben a másodkortól a hetedkorig nyúlnak, nagyrészt a Hőseposzban megismert vagy ott említett szereplőkkel. A nyitó történet kisregény terjedelmű, és ez teszi ki a kötet nagyjából felét, a többi már elbeszélés vagy novella hosszúságú. Ez azt is jelenti, hogy ilyen szempontból a Sárkány és Unikornis – szándékosan – tükörképe a Hőseposznak, mivel abban a záró történet volt a leghosszabb.
Most (augusztus végén) 417.959 leütés van kész a szövegből, ami a végleges terjedelemnek kb. a négyötöde. Már csak a kisregény-rész egyharmada és a záró novella nagy része hiányzik, ami összesen kb. 21 fejezet, egyenként cirka 6.000 leütés. Ha nagyon jó napom van, akár 30.000 leütést is összehozok, ha rossz, akkor kitörlök harmadennyit – ha semmi nem szól közbe, akkor három hét alatt (azaz szeptember utolsó hetéig) befejezem. Ha bármi közbeszól – mint 2008-ban –, akkor 2010-ben is ezt írom még, szóval lehet szurkolni, mint a Lokinak, és meglátjuk. A végső terjedelem valahol a Hőseposz és az Abbitkirálynő között lesz, normális betűmérettel úgy 400 oldallal számolhatunk. Plusz függelék.
Az Abbitkirálynő hosszú, 10-15.000 leütés hosszú fejezeteivel szemben a Sárkány és Unikornis rövidebb fejezetekből áll, azokon belül általában három jelenet van – ez is a Hőseposzból lehet ismerős. Igyekeztem elkerülni azt a mozis fogást, hogy a második részben minden nagyobb, mindenből több van, és egyáltalán – inkább a karakterek, jellemek elmélyítésére koncentráltam, legalábbis a már ismert szereplőknél, különösen a kisregényben. Az elbeszélések, novellák terjedelme erre nem mindig adott lehetőséget. Ez egyben azt is jelenti, hogy a Hőseposz nyitónovellájához képest a Sárkány és Unikornis lassabban indul: kíváncsi vagyok, milyen hatást kelt majd így.
Ami nagyon fontos, és nem győzöm hangsúlyozni: a Sárkány és Unikornis nem folytatás. Kiegészítés, ami színesíti, egy-két ponton magyarázza, de leginkább elmélyíti és tágítja a Hőseposz történetét. Időben egy lépéssel talán továbbviszi, de ennél többre nem vállalkozik, mert azt a történetet talán még korai lenne elmesélni... viszont bármennyire is kiegészítés, ha valaki előbb találkozik vele, mint a Hőseposszal, anélkül is megáll a lábán, világos és érthető. Csak aki másodikként olvassa, az egy nagyobb – epikus – történetbe tudja belehelyezni a Sárkány és Unikornis jóval emberközelibb hőseit és törekvéseiket.
Végül pedig arról, hogy miért húzódik már évek óta. A Hőseposz egy nagyra törő történet, ami mellé nem könnyű bármit is odaállítani, és először ki kellett találnom, mi legyen az. Többször nekifutottam, többször átdolgoztam az egész történetet, és sokáig tartott, amíg megtaláltam a helyes nézőpontokat, a megfelelő ritmust ahhoz, hogy egy – remélhetőleg – ilyen regény összeálljon. Ez önmagában is egy nagyon hosszú folyamat volt, és közben ötvöznöm kellett a Hőseposz stílusát azokkal az új stílusjegyekkel, amelyeket a Herón könyve, a Farkas a ködben vagy a Rúfiász c. elbeszéléseim mutatnak.
Sokáig tartott, amíg megtaláltam az egyensúlyt, és ezalatt nagyon sok verzió született egy-egy jelenetre, sőt, egész fejezetekre – és mivel mindegyikben voltak új és jónak tűnő ötletek, végül mindet ki kellett hajítanom, hogy egy koherens újat alkossak belőlük. Ez a folyamat kezdődött tavaly márciusban, és azóta több-kevesebb megszakítással, de már ezen a vonalon haladtam.
Remélem, hogy most már hamarosan egészen a célig.
No comments:
Post a Comment