Még nem visszatérés, de

A fene tudja, lehet, hogy csak a(z egyébként eléggé eltérő) munkánk hegyvölgyei esnek egybe Heidel Dan kollégával, vagy csak arról van szó, hogy a nyári negyven fok után már van egy kis erőnk meló-család-túlélés mellett másra is, de én is mostanság jutottam el odáig, hogy a bő másfél éve luxusnak számító nem-csak-hivatalos-szöveg írással is foglalkozzak.

Kis családi- és munkakörömben múlt héten indítottam kampányt, hogy akkor most átállok az alkotásnak kedvező éjjeli bagoly üzemmódra, hajnali 10 óra előtt engem mostantól senki ne keressen, és bár a megvalósítás egyelőre csak 7 (azaz hét) százaléknál jár, annyit már elértem, hogy hajnali háromig már ébren vagyok, reggel hétkor kelek, délután négykor vagy ötkor megint egy kis szunya kb. este hétig, és aztán meló megint, hol az úgynevezett polgári munka, hol pedig egy kis írással ismerkedés.

Eléggé feldaraboltnak tűnik így a napom, de még kb. két hét, és befejeződnek a napközbeni – azon belül is jellemzően délelőtti, kora délutáni – jelenlétemet igénylő nagyobb projektek, az egyéb, adminisztrációs munkához meg úgyis csend és nyugalom kell, úgyhogy azt eddig is esténként vagy hétvégén csináltam, szóval az éjszakázásba ez belefér.

Közben pedig írás. Heidel Dan kolléga jól mondja, "sosem tiszta dolog, ha valaki az írói munka helyett írogat efféléket", mármint blogot, twittert, facebookot, vagy hogy is kellene mindezt magyarosan (kalocsai) megfogalmazni, de ugye abban is igaza van, hogy író és műve nincs olvasó és visszajelzés nélkül. Egy rendszeres író-olvasó találkozókat nélkülöző környezetben a visszajelzés provokálásának legjobb módja a blog, twitter, facebook, és igen, provokálni kell, mert az olvasók – akárcsak az írók – lusták; ha van egy hely, ahol leírhatják az élményeiket, örömmel élnek a lehetőséggel, de csak úgy a vakvilágba nem fogják kiabálna, hogy hú, de nagyon tetszett ez a könyv. Lásd: még GRRMartint is csak a fantasyt ismerő kisebbség olvasta hazánkban, mielőtt sorozat és divat lett belőle, ugyebár, pedig arról lehetett volna kiabálni.

Szóval lassan felpörög a blog is, mert az írása a Százháború születése körül is csak további kedvet csinált nekem a regényíráshoz, ráadásul átsegített egy-két holtponton is, mert ha épp nem haladt az a szöveg, akkor is volt mit írjak helyette-de-olyat-ami-közel-esik-hozzá, és ugye bevált recepthez ne adj több káposztát, ezért kedden és csütörtökön mostantól – ha velem tart a Nyájas Olvasó – minden héten találkozunk.