Retró recenzió: Galaktika 1. és 2.

Vannak ajándékok, amelyeket nem lehet eléggé értékelni, és sci-fi rajongóként, azt hiszem, egy kb. 100 kötetes Galaktika-, Metagalaktika- és Robur-gyűjtemény ebbe a kategóriába tartozik. Azt nem ígérhetem, hogy sorra fogom venni az összeset, de hogy időnként szemezgetni fogok belőlük, azt biztos, hátha ezzel egy kicsit meghálálhatom.

Galaktika 1.

(1972, szerk.: Kuczka Péter, szerzők: Isaac Asimov, Dmitrij Alekszandrovics Bilenkin, Robert Sheckley et al., példányszám: 39.800)

Asimov novellái (Hajótörés a Vesta térségében, Évforduló) egymásra építkeznek: az első lényegében egy szituációs írás, amiből jó érzékkel hozza ki a legjobbat úgy, hogy a karakterein és a párbeszédein azért nagyon érződik, hogy ez egy korai novellája volt – a második viszont, ami a cselekmény idejét és a megírás időpontját illetően is húsz évvel követi az elsőt, már egy biztos kezű, nagyon is saját hangú íróról tanúskodik, okosan továbbgondolt karakterekkel. Persze nem lélektani mélységet kell keresnünk, viszont azt kapjuk, amit Asimov nagyon jól tud: nagyon határozott vonásokkal megfestett, való életből vett mintákra alapozott szereplőket, és persze egy rejtélyt...

Szellemi betevő

Múlt héten a csillagok szerencsés összjátéka folytán előbb Jan van den Boomen, később Raoul Renier barátommal sikerült összefutnom néhány órára, és a hármas találkozó is csak egy hajszálon múlt (én olyan szőkésbarnának láttam, de pont felőle sütött a nap, úgyhogy majd az illetékes írótárs kijavít; jut eszembe, milyen volt a koncert?). Be kell vallanom, örömmel olvasom mindkét kolléga írásait, de összehasonlíthatatlanélmény némi sör vagy bor fölött (most valahogy mindkettejükkel fröccsöztünk) eszmét cserélni életről, irodalomról (M*-ról is persze, de azért csak mértékkel). Jó kedvre deríti az embert.

Ezzel összefüggésben meg kell említenem, hogy nem lehetek elég hálás a saját háttérországomnak, aki nem csak a tervezett (Boomen), de a váratlan (Renier) időpontokban is el tud engedni itthonról (azért mégiscsak vasárnap délután / este volt, hélló!), dacára annak, hogy sokszor hétköznap is lekésem a fürdetést.

Ez + az

Bütyköltem kicsit a jobboldali sávot, úgyhogy szombat óta lehet szavazni, melyik regényem tetszett eddig a legjobban. Hiába, no, az író ember kíváncsi és hiú: ha az érdekel, hogy mások regényei közül melyik tetszett a legjobban, írd meg a Molyon, én is ott szemezgetek :-)

Újraalkottam továbbá a Twitter feedet, és rögtön ki is próbáltam; átnéztem a linkeket, és kiszórtam azokat, amelyek már nem működnek – a szívem szakad meg a Szürkecsuklyás honlapért, de legalább van mentésem róla –; és ritkítottam a blogokat is, törölve a megszűnteket, de meghagyva azt, ami csak inaktív, mert bármikor jöhet a feltámadás.

Ennél hosszabbra ezt most nem ereszteném, mert elég későre jár (bár csak reggel megy ki a poszt, éjjel írom), és van még dolgom elég, de pár napon belül kicsit tartalmasabban is jelentkezem.

Apránként

Apránként képbe kerülök azért. Például sokáig tűnődtem, mi lehet az a widget vagy gadget, vagy mifene, ami nem működik itt oldalt (jobbra, középebbtájt), aztán beugrott, hogy a Twitter seed az. Azt írja a Blogger, hogy javasolja az eltávolítását. Hát jó. Majd holnap. Vagy holnapután.

Haladjunk ugyanis sorban, és jobb oldalt a szavazások vannak, amelyek, azt hiszem, immár vagy három éve lezárultak (ha ezt előre tudom, hosszabb kifutást adok nekik), úgyhogy épp ideje összegezni őket. Szóval tovább a hajtás után (vagy fordítva).

Életjel

Nem szeretem a változásokat (a változatos dolgokat igen, de az más kérdés). Most a Blogger felülete változott (az sem kizárt, hogy nem először), mióta legutóbb itt jártam, úgyhogy most kissé morcos vagyok, mert kereshetem a megszokott gombokat újra.