R.I.P. Chester Bennington

Ha egy CD esetében lenne értelme, írhatnám, hogy rongyosra koptattam a Hybrid Theory és a Meteora felvételeit a debreceni évek alatt. Otthon, a vonaton, az albérlet és a jogi Campus közötti sétákon varjakkal a fejem fölött, főleg, ha ködben. Jézusom, de rég volt. Egyszer felmerült, hogy kiugrunk Bécsbe a Linkin Park koncertjére. A VOLT-ra jöttek idén, de azt mondtam, régen rajongtam már értük, csak ezért nem megyek le, meg biztos jönnek még... Erre mondják, hogy soha ne szalasszuk el a lehetőséget, nemde? Egyébként amióta csak láttam a Breaking the Habit klipjét, meg hallva-látva azt az energiát, amit ez a fickó beleölt a dalokba, annyira éreztem, hogy ez lesz a vége... Sajnálom. Mai napig gyakran meghallgatom egy-egy régi dalukat, a novelláimhoz-regényeimhez pedig rengeteget tettek hozzá; a Hőseposzt és az Abbitkirálynőt szinte a fenti két lemezre írtam.

Köszönöm.

Legjobb egyebek? Oscar 2017 (2.)

A legjobb film-jelölések után lássuk (lássam, legalább én, a díjkiosztó előtt), kire-mire adnám a voksot laikusként az általam is értelmezhető kategóriákban.

Legjobb rendező – Még az általános iskolában (talán hetedikben) írtam és tanári segédlettel rendeztem egy kis színjátékot, meg a gimiben írtunk-játszottunk-forgattunk valami nehezen meghatározható mizét az egyik március 15-ére. Ezen bőséges tapasztalataim alapján bátran állíthatom, hogy lövésem sincs, mennyi mindent tart kézben egy rendező, tehát a következőket ennek fényében kérem értékelni. Mint az előző posztban írtam, a Moonligth-ot nem tudom filmként értelmezni, és bár jeleneteket is jól meg lehet rendezni, valahogy nem érzem, hogy akárcsak a jelenetek megérdemelnék; a Manchester by the Sea ereje pedig szerintem inkább a színészekben és a forgatókönyvben rejlik, mely utóbbit amúgy a rendező, Kenneth Lonergan írta, így őt inkább ott díjaznám. A Hacksaw Ridge zsánerfilm, és bár annak erős, rendezésben mégsem Mel Gibsont mondanám, mert csak azt csinálta, amit szokott, azért meg már kapott (Braveheart). Szóval marad Denis Villeneuve az Arrival-ért, csakhogy az a film engem vagy kétszer elvesztett nézés közben (pedig moziban láttam és a sci-fi meg Amy Adams is bejön amúgy), akkor pedig csak nem végezte jól a munkát – és ott van még Damien Chazelle: La La Land. Ami azzal együtt, hogy engem nagyon felidegesített, mert egy felfújt közhelynek találtam középszerű zenékkel, tény, hogy jó ritmusú, jól összerakott, a nézők nagy részére láthatóan hatást gyakorló film, szóval egye fene, ezt megkaphatja. Legyen Damien Chazelle. De valamiért úgy érzem, hogy Barry Jenkins kapja majd a Moonlight-ért.

Legjobb filmek? Oscar 2017

Szeretem élőben nézni az Oscart és drukkolni a kedvenc filmekért, színészekért, s hogy az élmény teljes legyen, előtte igyekszem megnézni az összest jelölt filmet (leszámítva a kizárólag technikai díjra jelölteket). Persze ez nem mindig sikerül, de idén egész jól haladok, a fontosabb kategóriákkal már majdnem végeztem is. Szubjektív értékelések következnek, röviden.