A legjobb film-jelölések után lássuk (lássam, legalább én, a díjkiosztó előtt), kire-mire adnám a voksot laikusként az általam is értelmezhető kategóriákban.
Legjobb rendező – Még az általános iskolában (talán hetedikben) írtam és tanári segédlettel rendeztem egy kis színjátékot, meg a gimiben írtunk-játszottunk-forgattunk valami nehezen meghatározható mizét az egyik március 15-ére. Ezen bőséges tapasztalataim alapján bátran állíthatom, hogy lövésem sincs, mennyi mindent tart kézben egy rendező, tehát a következőket ennek fényében kérem értékelni. Mint az előző posztban írtam, a Moonligth-ot nem tudom filmként értelmezni, és bár jeleneteket is jól meg lehet rendezni, valahogy nem érzem, hogy akárcsak a jelenetek megérdemelnék; a Manchester by the Sea ereje pedig szerintem inkább a színészekben és a forgatókönyvben rejlik, mely utóbbit amúgy a rendező, Kenneth Lonergan írta, így őt inkább ott díjaznám. A Hacksaw Ridge zsánerfilm, és bár annak erős, rendezésben mégsem Mel Gibsont mondanám, mert csak azt csinálta, amit szokott, azért meg már kapott (Braveheart). Szóval marad Denis Villeneuve az Arrival-ért, csakhogy az a film engem vagy kétszer elvesztett nézés közben (pedig moziban láttam és a sci-fi meg Amy Adams is bejön amúgy), akkor pedig csak nem végezte jól a munkát – és ott van még Damien Chazelle: La La Land. Ami azzal együtt, hogy engem nagyon felidegesített, mert egy felfújt közhelynek találtam középszerű zenékkel, tény, hogy jó ritmusú, jól összerakott, a nézők nagy részére láthatóan hatást gyakorló film, szóval egye fene, ezt megkaphatja. Legyen Damien Chazelle. De valamiért úgy érzem, hogy Barry Jenkins kapja majd a Moonlight-ért.
Legjobb színész – Denzel Washington. Egyértelmű. Andrew Garfieldről egy pillanatra sem hittem el, hogy hívő katona, Ryan Gosling idegesített, Casey Affleck pedig végig nagyon szomorú volt és néha verekedett, meg az a jelenete Michelle Williamsszel erős volt: kiegyensúlyozott alakítást nyújtott, na, hozta a kötelezőt, de nem érzem azt, hogy vitte a vállán a filmet. Ellentétben Denzel Washingtonnal, akit öröm volt végre ismét valami nem-zsaru nem-akcióhős szerepben látni. És igen, Viggo Mortensen ott van a sarkában nálam is erősen, de valahogy mégsem felé billen a mérleg. Pedig a Captain Fantastic még tetszett is, a Fences-szel ellentétben. Az Akadémia szerintem várható döntése viszont: Casey Affleck.
Legjobb színésznő – Hát most bajban vagyok, mert Natalie Portmannek elég sok mindent megadnék, nem csak az Oscart, Emma Stone miatt bárhányszor meg tudom nézni a The Amazing Spider-Man-t, és a Birdman-ért én őt díjaztam volna, Meryl Streep pedig megint odatette magát, nyilván, nem is tudom, minek jelölik még, hiszen akkor is megérdemelné, ha csak horkolna a vásznon, Ruth Negga pedig... hát, akár tévedhetek is, de szerintem ő csak azért került be, hogy legyen egy fekete is, mert az ő jelölését mással nem tudom magyarázni. No de mindegy. És akkor még ott van Isabelle Huppert, aki egy zavarba ejtő filmben alakít egy zavarba ejtő nőt. Jól. Túl jól is, talán. Én neki adnám. Mert Natalie Portman is jó volt, de kicsit túlzásba vitte a manírt; persze az Akadémia jó eséllyel neki fogja adni. Vagy Emma Stone-nak?
Legjobb férfi mellékszereplő – Jeff Bridges szívemnek kedves, mégis inkább Mahershala Alit díjaznám ebből az ötösből. Egyiküknél sem éreztem ugyanis kiemelkedő teljesítményt, akkor pedig inkább folyamatában értékelem, és Ali évek óta nagyon odateszi magát. Azt hiszem a szakma is így van ezzel, úgyhogy talán meg is fogja kapni.
Legjobb női mellékszereplő – Szerintem az Akadémia Nicole Kidman felé hajlik, és érteni vélem, hogy miért; a visszafogottan érzelmes alakítása meg a szerep, amivel nézőként is könnyű azonosulni, szinte vonzza az Oscart. És nem tudom azt mondani, hogy inkább másnak adnám. Pedig odavagyok Michelle Williamsért, és most is nagyon meggyőző volt, mint már annyiszor, de intenzitása mellett is olyan nyúlfarknyi volt az a szerep (lényegében egyetlen jelenet az, amit igazán uralt), hogy azt mondom: ne már ezért.
Legjobb forgatókönyv – Bár a 20th Century Women is tetszett (a The Lobster-t viszont nem állhattam; értem a szándékot, de nekem túl kifacsart a humora), ahogy fentebb már írtam, Kenneth Lonergannek adnám a Manchester-ért. Sallangoktól és túlzásoktól mentes, okosan kibontós, nem szájbarágós, gondolat- és érzelemkeltő történet többdimenziós karakterekkel. Megérdemli és szerintem meg is kapja.
Legjobb adaptált forgatókönyv – Nem tudok dönteni a Hidden Figures és az Arrival között, mert az előbbin jól szórakoztam, utóbbi pedig nem lehetett könnyű, egy nyelvészkedő novellából filmet faragni. Elgyengültem: Hidden Figures – csak hogy valami olyan is kapjon díjat, ami inkább vicces is volt, mint szomorú. Az Akadémia viszont kisebb eséllyel az Arrival-nek, nagyobbal a Moonlight-nak fogja adni érzésem szerint.
A rövidfilmeknél természetesen a Mindenkinek drukkolok (és ha nem az nyeri, megnézem a nyertest, hogy megérdemelte-e tényleg), az egyéb kategóriákból pedig vagy nem láttam minden jelöltet, vagy túl technikai díjak ahhoz, hogy foglalkozzam velük.
És akkor a kérdés, hogy miért foglalkozom ezzel egyáltalán. Egyrészt ott van az élmény, hogy drukkolhatok, és mivel se focit, se ezt, se azt, se amazt nem nézek (snookert, azt igen, de ritkán), maradnak az ilyen díjkiosztós dolgok; másrészt bármennyire is szűk fókuszú az Oscar, a filmtörténet és -kultúra szempontjából vitathatatlanul meghatározó az ún. nyugati világban. Ha egy-egy évben másról nem, hát arról lehet beszélgetni, hogy miért mellőztek valakit, nem igaz?
No comments:
Post a Comment