Legjobb filmek? Oscar 2017

Szeretem élőben nézni az Oscart és drukkolni a kedvenc filmekért, színészekért, s hogy az élmény teljes legyen, előtte igyekszem megnézni az összest jelölt filmet (leszámítva a kizárólag technikai díjra jelölteket). Persze ez nem mindig sikerül, de idén egész jól haladok, a fontosabb kategóriákkal már majdnem végeztem is. Szubjektív értékelések következnek, röviden.

Legjobb film kategória:

Arrival – Kicsit lassú és a vége nem ütött akkorát, mert egy ponton előre kitaláltam, de összességében azért tetszett. Leginkább a hangulata, meg persze egykori magyar szakos hallgatóként a nyelvvel való foglalkozás. Intelligens film, de hogy az idei év legjobbja volna? Nem hiszem.

Fences – Megnéztem és utánaolvastam (általában így szoktam), akkor tudtam meg, hogy egy színdarab adaptációja. Volt is egy ilyen érzésem, hogy inkább oda való. Denzel Washington kiemelkedett, a többieket nem említeném; legjobb filmnek ezt sem mondanám.

Hackshaw Ridge – Kövezzetek meg, de nekem tetszenek Mel Gibson rendezései. Az Apocalypto mondjuk kb. odáig, amíg be nem jutnak a városba (túl nagy volt a váltás), de amúgy rendben volt, és még a Passiót is dicsértem. A Hacksaw Ridge is bejött: zsánerfilm, persze, de azon belül hibátlan, és külön ízt ad neki, hogy megtörtént eseményeken alapul, s azoktól nem tér el olyan nagyon. Ha a Ryan közlegény megmentése megérdemelte, akkor ez ugyan miért ne? (És tudom, hogy az sem kapta meg, de azt a döntést mai napig hibának tartja kb. mindenki, már csak azért is, mert a Szerelmes Shakespeare nyert helyette. Kezeket fel, ki emlékszik még rá?)

Hell or High Water – Voltak jó öt- / tízpercei a filmnek, de amúgy nem kötött le, nem tudtam azonosulni a szereplőkkel, nem vonzott a táj, távol maradt tőlem az egész. Persze nem vagyok nyugat-texasi, akkor biztos jobban értékelném.

Hidden Figures – Ezen jól szórakoztam, kellemesen könnyed, de talán túl könnyed is ahhoz képest, amiről mesél. Tetszett, de nem hagyott mély nyomot. Nem erre szavaznék.

La La Land – Ugorjunk!

Lion – A film vége felé kezdett derengeni, hogy hallottam valami hazatalálós sztorit, de csak utánaolvasva jöttem rá, hogy igen, az ez volt. Hát... talán egy meggyőzőbb főszereplővel jobban megtalált volna, így viszont elment mellettem.

Manchester by the Sea – Na ez egy olyan film, ami veled marad. Pedig küzdöttem ellene, de nem megy: be-bevillan, ha filmekről beszélgetünk, és el kell ismernem, hatott. Jó, már az elején rám rúgja az ajtót, mert cseszettül ismerem a főhős munkakörét, de attól még el tudtam vonatkoztatni; de az egész sztori és az okos, jó ritmusú, jól megírt tálalása... Hát igen, ez azért film. Bármennyire is nem szeretném kimondani, mert ami a vásznon történt, azt nem szerettem.

Moonlight – Ez viszont hidegen hagyott. Nekem ez nem film, hanem három jelenet egymás mellett, létező, de mégis kevés kapcsolattal egymás közt. Értek én mindent (azt hiszem), amit mondani, elmondani, ábrázolni akar, de ahogy mondja, az nem fogott meg.

És akkor az "Ugorjunk": Hát egy ilyen középszintű sz*rt már rég láttam, pedig végignéztem A téglát is, ami végül Oscart kapott (shame on you, Academy, shame on you! what the fuck did you think? in a year when you had Letters from Iwo Jima? and – holy fucking Jesus Christ – Babel? what the fuck is wrong with you?!), és még jó pár silány fércművet, de egyikre sem haragudtam még úgy, mint erre. És megértek mindenkit, aki szereti (könyörgöm, hiszen Star Trek-rajongó vagyok), de nekem ezt fel ne hozzák. Thank you!

Na és akkor a kérdés: melyiket választanám? A francba is, nem gondoltam volna, hogy ez lesz a bejegyzés vége, de tényleg, mert egészen idáig nem döntöttem, de Manchester by the Sea. Ha lesz töke az Akadémiának, szerintem ezt húzzák. De persze nem lesz, és akkor La La Land.

De ne legyen igazam.