Bizony sűrű

Ismét előállt az a klasszikus helyzet, hogy nem tudok egyszerre mindenütt jelen lenni, még www-formában sem. Próbál-próbál az ember gyermeke, de aztán csak nem jön össze a dolog, vannak fontos feladatok, vannak nagyon-szeretném-vállalások, meg vannak körömre égők és kötelezők. Utóbbiak most mindenképp elsőbbséget kell élvezzenek, úgyhogy ezen a héten nem lesz új blogbejegyzés.

Rá kell kicsit gyúrni az évzárásra, off- és online egyaránt.

A kalahorák neveiről

A M*-kártya fórumán kérdezték tőlem a következőt a Százháborúval kapcsolatban: "Ki az a Velraen? Úgy tűnik, hogy egy kalahora, de ilyen nevűről még soha nem hallottam/olvastam." Valóban, ez a név korábban csak egyetlen könyvben, a Hőseposzban szerepelt, ott is csak kétszer (ti. "Verlaen-ligetek" ill. "Verlaen barlangja"), ráadásul nem írtam mellé, hogy az illető egy kalahora, mert akkor és ott ennek semmi jelentősége sem volt. Most is csak azért hozom fel a dolgot, hogy látszódjon: maga a név és a koncepció már akkor létezett.

Aki már olvasta a Százháborút, és érdekli az ilyesmi, az a kattintás után megtudhat ennél többet is.

A Jászfényszaru-légió

Jól eső érzés, hogy ismét meghívtak Jászfényszarura, a soron következő, nyolcadik Asztali Tornára. A Lumina Cornu gárdája az egyik leglelkesebb játékszervező csapat, akiket ismerek, makulátlan vendéglátók, és a versenyeik is – az ország minden tájáról érkező játékosoknak is köszönhetően – színvonalasak. De mégis talán az a bizonyos lelkesség számít. Ezért lehet, hogy Eric Van Dien barátom és kedvenc szerkesztőnk, Wyquin is javában készülődik – ők is jönnek –, és jó esély van rá, hogy idén Jan van den Boomen is csatlakozik hozzánk: az lenne csak az igazi mulatság. Ha pedig Raoul Renier is tiszteletét teszi, akkor helytálló lesz a cím: a M*-írók megszállják Jászfényszarut. (Csak győzzék a helyi honfiak.)

Véletlenül tudom, hogy Van Dien múlt hétvégén játékosként vett részt egy másik összejövetelen, Indira Myles pedig egy harmadik versenysorozat lelkes támogatója: nekem sajnos egyre kevesebb időm van szerepjátszani, de épp ezért jobban oda is figyelek a kapcsolódó hírekre – és úgy tűnik, mintha az utóbbi években elindult volna valami, egyre több a megrendezett, hivatalos, sőt, ismétlődő játéklehetőség, amire a kétezres évek elején kevesebb példa volt. Lehet, hogy érett, szervező-korba lépett egy újabb nemzedék?

Erről-arról

A debreceni kiruccanás végül a lehető legjobban alakult; bár a rögtönzött író-olvasó találkozó elmaradt, mert nem jutott időm rá. Legfeljebb a nyíregyházi váróban lett volna rá lehetőség, amikor ötven percet késett a vonat - innen is csókoltatom azokat, akik kábellopással keresik a betevőt. Ettől eltekintve viszont tényleg tartalmas, pihentető néhány nap volt. Szerencsére Boomen kolléga is a közelben járt, és együtt elugrottunk Raoul Renierhez, aki ismét bizonyságot tett konyhatudományáról. A csütörtöki vacsorát még most is emlegetem (már csak azért is, mert elszoktam a masszív zsíros ételektől, és pénteken volt következménye azért), de fenséges volt, és ha körítésnek nem lett volna az a kevéske sör, elfért volna még (csak hát így is felfaltuk az egészet).

Várakozás

Lehet, hogy kicsit furcsán fest majd ez a bejegyzés, mert mobilról írom, és nincs sok lehetőségem szerkeszteni. Majd hétvégén rendbe teszem. Addig pár napot Debrecenben leszek: végre kivehettem pár szabadnapot, amit igyekszem aktív pihenéssel tölteni (haverok, barátok, sör). Jómúltkor volt róla szó itt a blogon, de ígérni nem tudok semmit: ha bárki kéri, és az időmbe belefér, egy író-olvasó találkozó random sörözőben megoldható. Közbevetés: miért jó vonatozni? Mert gyönyörű csajoknak segíthet az ember feltenni a csomagjaikat. Tárgyunkhoz visszatérve: bár épp utazom, a bejegyzés címe 'várakozás'. Sajnos a héten nem sok időm volt blogot írni, de persze figyelem a netes visszajelzéseket a regényről. A dicséreteket és a bírálatokat is egyaránt köszönöm - a legnagyobb megtiszteltetés, ami egy írót érhet, hogy az olvasó elmondja a véleményét.

Kvízjáték

Nyereményjáték a Delta Vision oldalán: a legtöbb jó választ adók Százháború kötetet nyerhetnek. Nem olyan egyszerű, mint a kereskedelmi tévécsatornák játékai szoktak, de talán nem is megoldhatatlan. Jó bogarászást!

Megjelent a Százháború

Megjelent a Százháború.

Amilyen egyszerű ez a három szó, olyan nagy örömöm telik bennük. Más okból kellett ma bemennem a kiadóba, de örülök, hogy rögtön kézbe is vehettem a könyvet. Most büszke és boldog vagyok, kicsit nézegetem, olvasom – egészen más, mint monitorról –, ki-ki pedig döntse el, hogy neki tetszik-e a borító, a szöveg, a részletek, de a magam részéről – túlhasználom a szót – most örömködöm.

Oldalt mostantól arra is lehet szavazni, hogy tetszett a regény.

Most éppen olvas

A Százháború befejezése óta kicsit hátradőltem, legfeljebb novellakezdeményeket írtam, de inkább azokat sem, egy-két mondatokat legfeljebb, legtöbbször. Most egy kicsit azért pihenni kell (meg időm se nagyon volt, ugye: meló). Ugyanakkor ismét elkezdtem olvasni, amire az elmúlt hónapokban kevesebb idő jutott. E két dolgot vegyítve most egy instant bejegyzés következik: aki követ a Molyon, annak nem lesz újdonság, aki csak ide jár, annak talán igen – az ugrás után néhány olvasmányom a Molyról szemezgetve.