Megjelent a Százháború.Amilyen egyszerű ez a három szó, olyan nagy örömöm telik bennük. Más okból kellett ma bemennem a kiadóba, de örülök, hogy rögtön kézbe is vehettem a könyvet. Most büszke és boldog vagyok, kicsit nézegetem, olvasom – egészen más, mint monitorról –, ki-ki pedig döntse el, hogy neki tetszik-e a borító, a szöveg, a részletek, de a magam részéről – túlhasználom a szót – most örömködöm.
Oldalt mostantól arra is lehet szavazni, hogy tetszett a regény.
12 comments:
Megyek, holnap megveszem. Köszönöm Gábor a könyvet és sok sikert a következőkhöz. :-)
INSTANT GET
Gratuuuuuuuuuu!!!!! :))))
Gra-tu-la!
Egy kedves ismerősöm (aki most önszorgalomból ír M.A.G.U.S kiegészítőt és tervei szerint meglepi vele a kiadót - nem tudom melyiket a 2 közül) hívta fel a figyelmemet a könyv megjelenésére, miután elmeséltem neki, hogy a Hőseposz mennyire tetszett az óelfekkel
Úgy hogy még aznap megvettem, 2 nap alatt el is olvastam, és biztos vagyok benne, hogy hamarosan újra a kezembe kerül! ;)
Nagyon tetszett, stílusában érzek valami fejlődést a Hőseposzéhoz képest. Alig várom hogy jöjjön folytatás a témában!
És még annyit, hogy leginkább Tolkien Szilmarilok-jához tudnám hasonlítani a Hőseposzt, ezzel talán nem vagyok egyedül, úgyhogy nagyon örültem hogy újabb regény került ki a kezeid közül ebben a témában!
Üdv
Nekem is sikerült elolvasnom a művet. Nem tudtam letenni, szóval ... igen tetszett :)
Egy megjegyzésem lenne. Nekem túlságosan filmszerűnek tűnt, mint mikor nincs idő egy kicsit mélyebben kifejteni a történetet. Vagy éppen a szereplőket, helyszíneket már eleve ismerni kellene ... Igaz én szeretem a leírósabb történetvezetést, de minden esetre így is hatást gyakorolt rám a történet.
Csak így tovább :)
Sziasztok!
Nagy örömmel és várakozással vettem kézbe a könyvet.Le sem tudtam tenni.Sajnos a borító nem méltó egy ilyen nagyszerű íráshoz.Míg a Hőseposz borítója az általam két legszebbnek és legtalálóbbnak gondolt munkák egyike volt(a másik ilyen a Farkasének),addig itt a könyv külseje és tartalmi
minősége közt szakadék tátong.Ez az írás méltóbb borítót érdemelne.Ha lesz második kiadás,jobban tetsző borítóval,azt is meg fogom venni.
A regény nagyon tetszett,kevés írót tudnék mondani,aki egymás után,több regényében is fel tudja mutatni ezt a magas színvonalat.Az egyik hozzászóló említi a regény cselekményének kapkodó,gyors voltát.Én úgy érzem,hogy ennek a kiemelése alapvetően fontos és szükséges volt.Jól érzékeltette az elfek gondolkodásmódját.Egy hosszú életű faj,mely mindig is tudott elég időt szentelni minden apró vagy akár fontos dolognak is,hirtelen kényszerhelyzetbe kerül.Ha tartós békét akar,meg kell nyerni a háborút.Ám a győzelemhez gyors és határozott döntésekre van szükség,melyek gyakran figyelmen kívül hagyják az olyannyira fontosnak és szentnek tartott hagyományokat.
A kiadványból kicsit hiányolom néhány kifejezés magyarázatát.
Az Elsők kapcsán csak találgatni tudok.Ők talán azok az elfek lehetnek,akik nem elf anyától és apától származnak,hanem Urria maga teremtette őket?Velias is közéjük tartozott?Hiszen azt mondja a Szakértőnek,hogy neki nem volt gyermekkora.Ezt nyílván nem arra értette,hogy már a háború idején született,hiszen ő is a Förgeteggel érkezett.
Gondolom és remélem,hogy a regénynek lesz folytatása(mármint a Hőseposz cselekménye utáni folytatása).Erragal és ikrei elvarratlan szál. Talán belőlük lettek a sötét elfek az aquír ereklyének és Erragal szégyenének,bűntudatának,kétségbeesésének köszönhetően?Ez megmagyarázná a két faj ellentétét is,hiszen a ereklye nyílván azt sugallná hordozójának,hogy Velias és a mellette kitartó elf urak az okozói minden kudarcnak.
Összességében John J. Sherwood ezen munkájában sem csalódtam.Csak gratulálni tudok hozzá.Persze ezek után mégjobban várom a folytatást.Gyanítom azt is el fogom olvasni két nap alatt.Addig meg belekezdek újra a Hőseposzba és utána talán a Százháborúba is.Biztos találok majd benne olyan finom,apró részleteket,amelyek első olvasásra elkerülték a figyelmemet és másként,árnyaltabban láttatják velem Queuron elfjeinek küzdelmét.
Üdv.:Holdkereső
Hölgyek és urak: köszönöm.
csicsa volt: http://kronikak.hu/?p=189
Elolvastam én is végre (direkt egy nap alatt, hogy tuti sűrű legyen az élmény, és úgy érzem, hogy pontosan ilyennek is lett szánva a mű).
A kisregény erősségei és gyengéi szerintem ugyanabból az egy dologból fakadnak: a tömör, filmszerű megvalósításból. Pozitívum, hogy folyamatosan pörög a cselekmény, tulajdonképpen még a beszélgetős-elmélkedős részek is rohannak előre, akárcsak maguk az elfek (a saját ritmusukhoz képest). A csatajelenetek alatt pedig többször összeszorult a gyomrom egy-egy hajó lezuhanásakor vagy hős elestekor. Tulajdonképpen jól érzékelteti az egész szerkezet az elfek és a háború ellentétét, hogy ez a faj egyszerűen képtelen háborúzni (még ha harcolni tud is).
Bennem is többször felrémlett a filmszerűség gondolata, egy-egy csatajelenetnél, vagy éppen akkor, amikor egy könyv lapjain nyugodtan kifejthető dolgot csak felszínesen érint a kisregény.
Itt el is érkeztünk oda, ami számomra negatívum: ez a történet sokkal többet érdemelt volna. Annyi kisebb-nagyobb történet, hagyomány, gondolat bukkan fel benne, amelyek simán kitennének meg legalább ugyanennyi karaktert, és ezzel készen is lenne egy komplett, kitűnő, jó ritmusú regény. A nagy húzási lázban talán már túlságosan karcsúra lett szabva a történet, és így olyan érzésem volt, mintha egy egyébként kitűnő regény csonka verzióját olvasnám. Legközelebb kicsit pufibbat kérünk. :)
Bár még tiszteletpéldányt is kaptam és még a köszönetnyilvánításnál is szerepel a nevem - megtisztelő, de komolyan! - csak most kerítettem időt az elolvasására...
Kellemes, jó volt olvasni és kifejezetten bejött a végén a szabadszöveges rész. Nehéz lehetett megírni, vagy nagyon ihletett pillanat kellett hozzá, mindenesetre nekem végig követhető volt és nagyon képszerű. Ezért külön gratula.
Diocletianus
A héten elolvastam a Százháborút, és szerzett néhány kellemes estét.
Már nagyon vártam egy olyan művet, ami a Hőseposz után ismét visszarepít az epikus időkbe. :) Ugyanakkor kérdést is felmerült bennem, nem is egyet.
Maga az írás számomra érdekesen árnyalta a fajháborúk időszakát (korábban Summarium és Kráni krónikák voltak mérföldkövek).
A) Tény: az elfek létszámban jóval elmaradtak az aquiroktól, akik már akkor nagyrészt a föld alatt éltek (Ediomad). Eddig nem hittem volna, hogy ekkora különbség volt. A csataleírásoknál sokszor úgy tűnt, hogy 2-300 elf száll szembe sok ezer, akár tízezer aquirral.
B) Ebből az is következik, hogy az elfek egyénileg jóval nagyobb erőt képviseltek, mind harctudásban, mind ómágiában. Lehet, hogy az aquir tömegek nagy része korcsnak számított, de akkor meg az a meglepő, hogy már akkor ennyi mágikusan kitenyésztett, vagy ki tudja mi módon odakerült lény kószált, és hogy ezeket próbálták szembeszegezni az elfekkel.
C) A Summariumban még az szerepelt, hogy többszáz Szolga még egy Valóvérűre is veszélyt jelenthet. Ezzel szemben az aquirok kiáltják a hatalomszavakat, de az elfeknek meg se kottyan. Egyes aquir népek pedig eleve eléggé gyengének tűnnek az eddigi képhez képest (pl. a rovarharcosok). Ezzel szemben a Királyok az egész elf vezérkart meg tudják kavarni, hogy azok csak kapkodják a fejüket.
D) Hogy nézett ki az aquir hierarchia? Úgy tűnik, mintha lett volna a 3 király, ők voltak a hierarchia csúcsán. Ehhez hogyan viszonyul a későbbi "mitikus ősaquirok" léte, illetve a Terdt Tanács?
E) Párhuzamot vélek felfedezni a második király és a Renier Kráni krónikájában az ősaquirok között említett Akasztott Király között. Az akasztott is stimmel, és a király is. :) Ami viszont érdekes, mert ezek szerint elég jól átvészelt jópár Kort, és végül jó messzire keveredve inkább Kránt választotta. Úgy látszik megviselte az akasztás. Azért nagyon tetszett ez az összekacsintás.
Nagyon várós már a Sárkány és unikornis.
Post a Comment