Erről-arról

A debreceni kiruccanás végül a lehető legjobban alakult; bár a rögtönzött író-olvasó találkozó elmaradt, mert nem jutott időm rá. Legfeljebb a nyíregyházi váróban lett volna rá lehetőség, amikor ötven percet késett a vonat - innen is csókoltatom azokat, akik kábellopással keresik a betevőt. Ettől eltekintve viszont tényleg tartalmas, pihentető néhány nap volt. Szerencsére Boomen kolléga is a közelben járt, és együtt elugrottunk Raoul Renierhez, aki ismét bizonyságot tett konyhatudományáról. A csütörtöki vacsorát még most is emlegetem (már csak azért is, mert elszoktam a masszív zsíros ételektől, és pénteken volt következménye azért), de fenséges volt, és ha körítésnek nem lett volna az a kevéske sör, elfért volna még (csak hát így is felfaltuk az egészet).

Roppant tartalmasak egyébként az ilyen írói munkamegbeszélések – amellett, hogy szórakoztatóak is –, mindig új erőt és ötleteket adnak, megerősítést vagy orrkoppintást is, ha az ember jó vagy rossz úton jár. Ilyenkor sajnálom, hogy a civil meló okán nem jut elég időm és lehetőségem az ilyesmire. (Széljegyzet: aki csak ritkán téved arra, ajánlom figyelmébe a Carcosa-blogon Raoul Renier legújabb ismertetőjét, amelyet nekem volt szerencsém élőszóban hallani tőle – lesz mit olvasnom a télen.)

Mivel hosszú idő után először van most még tíz percem valamiről érdemben írni, erősen töröm a fejem, mi lehetne az. Marcus írta az egyik megjegyzésben, hogy érdemes lenne egy állandó vélemények rovat, és igaza van: amint lehet, szervezek egy ilyet – csak hát az én csekélyke programozói képességeimmel ez nem olyan egyszerű –, s azon majd érdemben össze lehet gyűjteni az olvasói hozzászólásokat.

Addig szerintem ehhez a bejegyzéshez érdemes írni; ahogy elnézem, szokásként ez így alakul.