Az elmúlt egy hetet – már amikor nem a civil munkámat végeztem – alapvetően írói háttérmunkával töltöttem, ami nagyjából a következőt jelentette: olvasgattam a kapcsolódó M* irodalmat (ráfordított idő összesen: kb. 3 óra), kijegyzeteltem a meglévő háttéranyagot (kb. 1 óra), többször átolvastam-megcsodáltam a Lenyűgöző bolygónk a Föld sivatagokkal kapcsolatos leírásait (kb. 2 óra), töprengtem sokat (kb. 3 óra), tevékről és karavánokról olvasgattam a neten (kb. 2 óra), a háttéranyag jegyzetei alapján felpakoltam néhány oázist a térképre (kb. 1 óra, és nem a trükkös pixelek miatt, hanem mert egy oázis nem azért van ott, mert az író oda rakta, hanem ott lehet, ahol van rá lehetősége, szóval töprengés, mérés, rajzolás), aztán kb. 3.000 leütésben megírtam, hogy milyen lehetett a délnyugat-északkeleti karavánút a manifesztáció előtt (kb. 1 óra), majd továbbgondoltam, hogy akkor ezt most ugye a háború utánra kell (ez igazából gyorsan ment, rombolni mindig könnyebb), közben megnéztem egy dokumentumfilmet szudáni nomádokról (50 perc), végül pedig a következő magnum opus született mindebből a 14 órányi munkából:
"A Mélysivatagból kirajzó amundok valóban
kiszárították a kisebb oázisokat: idegen, ősi fajzatok voltak, akik egy tevénél
is jobban tűrték a szárazságot, és az embernépekkel vívott háborújukban ezt ki
is használták. Bardaia-Halfáig ugyan az út még sztyeppés-bozótos vidéken, vállig
érő drezsedafű és göcsörtös henderfák között vezetett, az Abubashir keleti
lankáinak egykor zöldellő legelői azonban sziklateraszokká csupaszodtak, El
Hasira oázisát pedig a lerontott falakon kívül csak egy sós-vörös mocsár és néhány
konok sāhruhfa jelezte. Samiír mégis minden alkalommal eljutott Al Hidemába és
vissza: az embereit gyaloglás helyett tevehátra ültette, spórolt a vízzel, de
nappal is szigorú iramot diktált, az árujáért pedig annyit kért, amennyit a
végén már maga is szégyellt, úgyhogy idővel garasoskodnia sem kellett."
És most igen nagyon büszke vagyok. És nem, ezt soha senki nem fizeti meg. Legalábbis pénzben. De nem is azért csinálom.
No comments:
Post a Comment