Minimálnapló - 2-3-4-5. nap

2. nap (2020.03.17.)

Délelőtt verbális bokszba hajló kötélhúzás a gyerekkel, hogy tanulni kell. Még a koronatérképet is megmutattam neki, nézd csak, ez nem szünet, hanem egy nagyon rossz helyzet, tanulni kell. A sok kis piros folt lenyűgözte, de azért sem ült le olvasni, nekem pedig még egy halom dolgom akadt, úgyhogy ebben maradtunk. Végül este hat körülre azért megcsináltunk mindent; én közben vagy négyszer futottam kisebb-nagyobb köröket, plakátolás, értesítők kihordása stb. stb. stb., mindenki csináljon magának e-mail címet, nem kell a kifogás. Meglátjuk, mennyire működnek majd együtt az ügyfelek ebben a home office dologban.

3. nap (2020.03.18.)

Asszonyszemély kapott egy szabadnapot, úgyhogy reggel megint uzsgyi vásárolni a szuperbe, mert most már itthonra is kell egy nyomtató. Ha már ott voltunk, vettünk persze mást is, most már tényleg fullon van a hűtő és a fagyasztó. Érdekes dolog ez amúgy, hogy ne raboljuk le a polcokat. Nos, az én abszolút nem szakértő álláspontom, elvégre ugye nem politológus vagyok, az csak a végzettségem, szóval egyfelől erősen kétlem azt a szerte-hossza hangoztatott álláspontot, hogy nem lesznek majd ellátási zavarok (karanténba kényszerített kamionosok – pipa, határellenőrzés – pipa, gyárleállások – pipa), másfelől el kellene felejteni azt, hogy az ember kétnaponta boltba megy tejért-kenyérért, és átállni a minél ritkább nagyobb vásárlásra a távolságtartás jegyében. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az embert simán házi karanténba küldhetik majd húsznaponta mondjuk, mert húsznaponta összefutott egy-egy koronással, akkor egyszerűen nincs olyan logika, amely szerint ne a felhalmozás lenne ilyenkor az egyetlen helyes döntés. És akkor még kijárási tilalomról nem is beszéltünk (szerintem kb. egy hétnyire van, de még az is lehet, hogy megússzuk, nagyon-nagyon szerencsével).

4. nap (2020.03.19.)

Az első tényleg itthon töltött nap. Gyerkőccel elvoltunk, délelőtt matek, délután olvasás és nyelvtan. Részemről hírolvasás. Nem kicsit aggasztó mindez, időnként belém hasít.

5. nap (2020.03.20.)

Nem vagyok egy nagy szakács, sőt, tavaly tavaszig kb. rendíthetetlenül hittem, hogy nem tudok főzni. Aztán ugye ezért-azért-amazért úgy alakult, hogy nettó fél évet a telken töltöttem, ebből kétszer hat hetet ráadásul a gyerkőccel, a kényszer pedig nagy úr. Így utólag nagy szerencse, mert most már gond nélkül összecsapok ezt-azt, sült és rántott húsok, mindenféle krumplis és rizses köret, saláták, egy-két fajta főzelék, húsleves, ha nagyon muszáj. Asszony kicsit kivan (jó hogy; járványügyesekkel is dolgozik együtt, ugyebár), nagy könnyebbség, hogy néha nem kell főznie.

A világkapitalizmus szünetel

Három napja mondom az ismerőseimnek, hogy ebből akkora válság lesz, amekkorát a második világháború óta nem látott senki, sőt, de van rá megoldás, egyszerűen csak meg kell állítani a gazdaságot, de igazán; három vagy akárhány hónapig bezárni a tőzsdét, nincs tulajdonszerzés, nincs fizetés, nincs semmi – persze ez így nem megoldható, de úgy meg lehetne oldani, ha minden ország elkezdene pénzt nyomtatni, önteni mindenhová mondjuk a tavalyi évek bevétele-eredménye-fizetése alapján, és utólag azt mondani, hogy ennyi, innen visszaállunk a normál ügymenetre (épp csak ez azzal a veszéllyel járna, hogy az emberek rájönnének, hogy a pénz csak egy közös illúzió).

Minimálnapló - 1. nap

1. nap (2020.03.16.)

Reggel nyolcig – a tervektől eltérően – nem kaptunk napi tananyagot (nem mintha számítottam volna rá), úgyhogy mondtam a kölyöknek (másodikos), hogy akkor a tanítás elmarad. Bekapcsoltam ugyan az M5-öt, hátha ott megy valami, de csak néhány néhány tinédzser beszélgetett arról, milyen jó felsősnek lenni (nem mintha másra számítottam volna). Mindezt nem panaszkodásként vagy rosszakaratból mondom, egyszerűen csak a tények rögzítése végett. Még 2018-ban sem akart senki 2020.03.16-ától digitális oktatást, nemhogy 2020.03.13-án, szóval épelméjű ember nem várhatta, hogy hétfőn tényleg indul a rendszer. Házi feladatot végül valamikor délután kaptunk, de abból én már kimaradtam, mert asszony közben hazaért, én meg már a papírírószer boltban voltam fénymásoltatni (mert az amúgy üzemi teljesítményt bíró irodai nyomtatónk persze ma döglött be), a sarki éttermessel (régről ismerem amúgy) barátian megosztoztunk a boltos (akivel szintén régre nyúlik az ismeretségünk) utolsó 2.500 papírján (szerencsére nekem jutott több). Utána egy órát talpaltam, mire mindenkit (mármint a sétával elérhető ügyfeleket) kiértesítettem, hogy a legrosszabb forgatókönyv (az melyik? és az tényleg az?) esetére az is nyomban csináltasson magának e-mail címet, ha más nem, az unokájával, aki még számítógépet sem látott közelről. Most így megy ez.