Minimálnapló - 2-3-4-5. nap

2. nap (2020.03.17.)

Délelőtt verbális bokszba hajló kötélhúzás a gyerekkel, hogy tanulni kell. Még a koronatérképet is megmutattam neki, nézd csak, ez nem szünet, hanem egy nagyon rossz helyzet, tanulni kell. A sok kis piros folt lenyűgözte, de azért sem ült le olvasni, nekem pedig még egy halom dolgom akadt, úgyhogy ebben maradtunk. Végül este hat körülre azért megcsináltunk mindent; én közben vagy négyszer futottam kisebb-nagyobb köröket, plakátolás, értesítők kihordása stb. stb. stb., mindenki csináljon magának e-mail címet, nem kell a kifogás. Meglátjuk, mennyire működnek majd együtt az ügyfelek ebben a home office dologban.

3. nap (2020.03.18.)

Asszonyszemély kapott egy szabadnapot, úgyhogy reggel megint uzsgyi vásárolni a szuperbe, mert most már itthonra is kell egy nyomtató. Ha már ott voltunk, vettünk persze mást is, most már tényleg fullon van a hűtő és a fagyasztó. Érdekes dolog ez amúgy, hogy ne raboljuk le a polcokat. Nos, az én abszolút nem szakértő álláspontom, elvégre ugye nem politológus vagyok, az csak a végzettségem, szóval egyfelől erősen kétlem azt a szerte-hossza hangoztatott álláspontot, hogy nem lesznek majd ellátási zavarok (karanténba kényszerített kamionosok – pipa, határellenőrzés – pipa, gyárleállások – pipa), másfelől el kellene felejteni azt, hogy az ember kétnaponta boltba megy tejért-kenyérért, és átállni a minél ritkább nagyobb vásárlásra a távolságtartás jegyében. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az embert simán házi karanténba küldhetik majd húsznaponta mondjuk, mert húsznaponta összefutott egy-egy koronással, akkor egyszerűen nincs olyan logika, amely szerint ne a felhalmozás lenne ilyenkor az egyetlen helyes döntés. És akkor még kijárási tilalomról nem is beszéltünk (szerintem kb. egy hétnyire van, de még az is lehet, hogy megússzuk, nagyon-nagyon szerencsével).

4. nap (2020.03.19.)

Az első tényleg itthon töltött nap. Gyerkőccel elvoltunk, délelőtt matek, délután olvasás és nyelvtan. Részemről hírolvasás. Nem kicsit aggasztó mindez, időnként belém hasít.

5. nap (2020.03.20.)

Nem vagyok egy nagy szakács, sőt, tavaly tavaszig kb. rendíthetetlenül hittem, hogy nem tudok főzni. Aztán ugye ezért-azért-amazért úgy alakult, hogy nettó fél évet a telken töltöttem, ebből kétszer hat hetet ráadásul a gyerkőccel, a kényszer pedig nagy úr. Így utólag nagy szerencse, mert most már gond nélkül összecsapok ezt-azt, sült és rántott húsok, mindenféle krumplis és rizses köret, saláták, egy-két fajta főzelék, húsleves, ha nagyon muszáj. Asszony kicsit kivan (jó hogy; járványügyesekkel is dolgozik együtt, ugyebár), nagy könnyebbség, hogy néha nem kell főznie.