A ’hívjuk szmírpnek a nyulat’-probléma alapesetben könnyen kikerülhető: hívjuk nyúlnak, de csapatostul járjon a rétre, a falka állítson őrszemeket, és mindig legyen egy kitüntetett anyaállat, akit a többiek az életük árán is megvédenek bármitől. Egy világ idegenségét a leginkább azzal lehet bemutatni, ha az olvasó számára ismerős dolgok szokatlanul viselkednek, rájuk nem jellemző környezetben szerepelnek stb. Ajánlott olvasmány Umberto Eco Baudolino c. regénye: engem különösen az a jelenet fogott meg, amelyben a skorpiók századokban menetelnek a folyóparton, hogy egyenként igyanak a vízből.
A szereplőknek is érdemes olyan nevet adni, amely magáért beszél. A qhtrztuqgh betűsor leírva jól mutathat, de az írónak arra is illik gondolnia, hogy néhányan talán megpróbálják majd kiejteni – arról nem is beszélve, hogy egy név sohasem áll önmagában, mindig van mögötte egy kultúra, amelyből származik. A legelső kérdés: mit jelent, ha egyáltalán? Miért ezt adták a szülők/más névadók? Viselik-e mások is? Viselték-e mások régen? Híres hősök, szupersztárok is esetleg? A sor még hosszan folytatható, és érdemes mindig eltölteni vele egy pár percet, mert ezek az információk mélyítik az ábrázolt világot, nem pedig a qhtrztuqgh
Egy másik szempont, hogy a beszélő név lehetőleg az egyszeri olvasó számára is beszélő legyen. A Hosszúfül, Lógóorr, Sasszem etc. esetekben ez rendszerint nem jelent problémát (de érdemes figyelni, mert a Lógóorr egyszerre jelenthet ’szomorú’-t és ’hosszú orr’-at is), és szintén könnyű dolgunk van, ha például használhatunk latin kifejezéseket: Daelus Magnus, Jara Optima, Veritia, de hasonló példa Han Solo is. Ha ezektől ódzkodunk, vagy az ábrázolt világtól távol áll, akkor könnyen megjegyezhető szavakat kell kreálnunk, amelyeknek a hangzása minden járulékos jelentés nélkül ’beszél’. A Lania, Hanill, Tassia nevek lágyak, elsőre tudható, hogy klasszikus női nevek (vagy a Hanill esetleg egy elf férfié?), ezek közül is a Tassia erősen indul, határozottabb a többinél. Ugyanez férfinevekkel: Hariennor, Erragal, Lúrien. Névadás előtt kicsit mindig érdemes próbálgatni, hogy a megfelelőt megtaláljuk, mert egy jól megválasztott hangsor rengeteg munkától megkímél minket. A rövid vagy hosszú név, az erős vagy lágy mássalhangzók, magas vagy mély magánhangzók hangulatot, érzetet, benyomást is közvetítenek, és egyetlen olvasó sem vesz majd komolyan egy harcost, hogyha pl. Livilornak hívják.
A név a világábrázolásnak is fontos eleme, hiszen minden népnek és kultúrának saját nyelve és saját nevei vannak. A José Armandót és a Greg Greenberget azonnal kötni tudjuk valamihez, és a fantasztikus világoknál is érdemes ezt modelleznünk. Egy nemrég született elbeszélésem hőse például a Puri nevet kapta: kétszeresen is beszélő név, hiszen jelent tisztát (latin, angol), de jelenti a hagyományos indiai kenyeret is – és a történet által sugalmazott valós történelmi/mitológiai párhuzamok mindkét jelentésre ráerősítenek. Ha pedig elárulom, hogy a szereplő teljes (férfi)neve Puri-a-Patl, több-kevesebb sikerrel már a kultúrát is be lehet lőni, ahonnan származik. Érdemes tanulni azoktól, akik ezt nagyon ügyesen csinálják: a manapság leginkább kézenfekvő példa George R. R. Martin, aki a maga kvázi-középkori, kvázi-angol Westerosán Edward helyett Eddardnak, John helyett Jonnak, Marya helyett Aryának hívja a szereplőket. Elég egyetlen betűn változtatni, és máris megteremtődött egy a miénktől különböző, ismerős-ismeretlen világ.
(Folyt. köv.)
A szereplőknek is érdemes olyan nevet adni, amely magáért beszél. A qhtrztuqgh betűsor leírva jól mutathat, de az írónak arra is illik gondolnia, hogy néhányan talán megpróbálják majd kiejteni – arról nem is beszélve, hogy egy név sohasem áll önmagában, mindig van mögötte egy kultúra, amelyből származik. A legelső kérdés: mit jelent, ha egyáltalán? Miért ezt adták a szülők/más névadók? Viselik-e mások is? Viselték-e mások régen? Híres hősök, szupersztárok is esetleg? A sor még hosszan folytatható, és érdemes mindig eltölteni vele egy pár percet, mert ezek az információk mélyítik az ábrázolt világot, nem pedig a qhtrztuqgh
Egy másik szempont, hogy a beszélő név lehetőleg az egyszeri olvasó számára is beszélő legyen. A Hosszúfül, Lógóorr, Sasszem etc. esetekben ez rendszerint nem jelent problémát (de érdemes figyelni, mert a Lógóorr egyszerre jelenthet ’szomorú’-t és ’hosszú orr’-at is), és szintén könnyű dolgunk van, ha például használhatunk latin kifejezéseket: Daelus Magnus, Jara Optima, Veritia, de hasonló példa Han Solo is. Ha ezektől ódzkodunk, vagy az ábrázolt világtól távol áll, akkor könnyen megjegyezhető szavakat kell kreálnunk, amelyeknek a hangzása minden járulékos jelentés nélkül ’beszél’. A Lania, Hanill, Tassia nevek lágyak, elsőre tudható, hogy klasszikus női nevek (vagy a Hanill esetleg egy elf férfié?), ezek közül is a Tassia erősen indul, határozottabb a többinél. Ugyanez férfinevekkel: Hariennor, Erragal, Lúrien. Névadás előtt kicsit mindig érdemes próbálgatni, hogy a megfelelőt megtaláljuk, mert egy jól megválasztott hangsor rengeteg munkától megkímél minket. A rövid vagy hosszú név, az erős vagy lágy mássalhangzók, magas vagy mély magánhangzók hangulatot, érzetet, benyomást is közvetítenek, és egyetlen olvasó sem vesz majd komolyan egy harcost, hogyha pl. Livilornak hívják.
A név a világábrázolásnak is fontos eleme, hiszen minden népnek és kultúrának saját nyelve és saját nevei vannak. A José Armandót és a Greg Greenberget azonnal kötni tudjuk valamihez, és a fantasztikus világoknál is érdemes ezt modelleznünk. Egy nemrég született elbeszélésem hőse például a Puri nevet kapta: kétszeresen is beszélő név, hiszen jelent tisztát (latin, angol), de jelenti a hagyományos indiai kenyeret is – és a történet által sugalmazott valós történelmi/mitológiai párhuzamok mindkét jelentésre ráerősítenek. Ha pedig elárulom, hogy a szereplő teljes (férfi)neve Puri-a-Patl, több-kevesebb sikerrel már a kultúrát is be lehet lőni, ahonnan származik. Érdemes tanulni azoktól, akik ezt nagyon ügyesen csinálják: a manapság leginkább kézenfekvő példa George R. R. Martin, aki a maga kvázi-középkori, kvázi-angol Westerosán Edward helyett Eddardnak, John helyett Jonnak, Marya helyett Aryának hívja a szereplőket. Elég egyetlen betűn változtatni, és máris megteremtődött egy a miénktől különböző, ismerős-ismeretlen világ.
(Folyt. köv.)
No comments:
Post a Comment