A ’hívjuk szmírpnek’ jelenséget, amennyire tőlem tellett, már a Hőseposzban is igyekeztem elkerülni, bár hazudnék, ha azt állítanám, hogy ez teljesen szándékos volt, sőt – inkább ösztönösen történt. Egyrészt meglehetős biztonsággal vezetett a lelkem mélyén rejtőzködő nyelvész, hogy a nyelvi elemek minél valószerűbb változtatása segít érzékeltetni a Korok múlását, másrészt perverz módon vonzódom a függelékekhez, és igyekeztem minél több és színesebb információt rakni a korábban töredékes adatok mögé. Utólag mégis úgy látom, hogy lehetett volna ügyesebben is.
Egyrészt mindig tartsuk észben, hogy minél kevesebb idegen hangsor, annál gördülékenyebb a szöveg, és ezzel megkönnyítjük az olvasó dolgát, hogy a karakterekre, a történetre figyeljen, a hangulatra reagáljon. Másrészt ha már saját magunk kreálta szavakat használunk, akkor kövessük a ’Hívjuk szmírpnek 1.’-ben leírtakat. Az Abbitkirálynőben például ilyen kitalált szó a gralna, amelyről a függelékben úgy nyilatkozom, hogy leginkább a gránátalmához hasonlít. A gralna-gránátalma hasonlóság olyan kapaszkodó, amelyet az agy könnyen megragad, így könnyen megjegyez.
Ez persze még nem elég, hiszen nem lehet cél, hogy az olvasó rendre a függelékben lapozgasson, ha ismeretlen szóval találkozik. Mint már korábban írtam, segítségünkre van, ha egy ismerős szót torzítunk el éppen csak annyira, hogy azért érthető legyen, de vannak más módszerek is. A speciális kifejezéseket például ajánlatos felvezetnünk a szövegben, mintha megágyaznánk nekik jó előre. Például: Velias előrántotta két élre fent hosszú kardját, a kecses elf meront. Vagy az utólagos magyarázat: A crantaiak a hozzád hasonlókat jikthornak nevezték: előre látták a jövőt, olykor még alakítani is tudták. Az összes többi információ, ha valóban szükség van rá egyáltalán, mehet a függelékbe, de még jobb, ha szétszórjuk a szövegben.
Persze vannak más módszerek is – lásd például Spiró György kicsit extrém eljárását, a masszív történelemkönyv-betétekkel és kultúrmagyarázással kitöltött, de így is remek Fogság c. római kori regényét –, de én ezeket szeretem. A Sárkány és Unikornisban is ezekkel a módszerekkel bontom ki majd az ábrázolt világnak ezt a részét, és a szereplőket is ilyen módszerekkel nevezem el. Pontosabban neveztem el, hiszen a munkának ez a része már mögöttem van. Nem kevés hajtépést okozott, hogy a Hőseposznál nem jellemzett ez a tudatosság: az Urvinaul vagy Inathar nevektől például borsódzik a hátam, pedig bizony jócskán kapnak szerepet a sztoriban.
Egyrészt mindig tartsuk észben, hogy minél kevesebb idegen hangsor, annál gördülékenyebb a szöveg, és ezzel megkönnyítjük az olvasó dolgát, hogy a karakterekre, a történetre figyeljen, a hangulatra reagáljon. Másrészt ha már saját magunk kreálta szavakat használunk, akkor kövessük a ’Hívjuk szmírpnek 1.’-ben leírtakat. Az Abbitkirálynőben például ilyen kitalált szó a gralna, amelyről a függelékben úgy nyilatkozom, hogy leginkább a gránátalmához hasonlít. A gralna-gránátalma hasonlóság olyan kapaszkodó, amelyet az agy könnyen megragad, így könnyen megjegyez.
Ez persze még nem elég, hiszen nem lehet cél, hogy az olvasó rendre a függelékben lapozgasson, ha ismeretlen szóval találkozik. Mint már korábban írtam, segítségünkre van, ha egy ismerős szót torzítunk el éppen csak annyira, hogy azért érthető legyen, de vannak más módszerek is. A speciális kifejezéseket például ajánlatos felvezetnünk a szövegben, mintha megágyaznánk nekik jó előre. Például: Velias előrántotta két élre fent hosszú kardját, a kecses elf meront. Vagy az utólagos magyarázat: A crantaiak a hozzád hasonlókat jikthornak nevezték: előre látták a jövőt, olykor még alakítani is tudták. Az összes többi információ, ha valóban szükség van rá egyáltalán, mehet a függelékbe, de még jobb, ha szétszórjuk a szövegben.
Persze vannak más módszerek is – lásd például Spiró György kicsit extrém eljárását, a masszív történelemkönyv-betétekkel és kultúrmagyarázással kitöltött, de így is remek Fogság c. római kori regényét –, de én ezeket szeretem. A Sárkány és Unikornisban is ezekkel a módszerekkel bontom ki majd az ábrázolt világnak ezt a részét, és a szereplőket is ilyen módszerekkel nevezem el. Pontosabban neveztem el, hiszen a munkának ez a része már mögöttem van. Nem kevés hajtépést okozott, hogy a Hőseposznál nem jellemzett ez a tudatosság: az Urvinaul vagy Inathar nevektől például borsódzik a hátam, pedig bizony jócskán kapnak szerepet a sztoriban.
No comments:
Post a Comment