Aki szeretné kihagyni JJS heti sopánkodását, az rögtön kattintson a Tovább utánra, ahol teljes értékű online novellát talál – a többieknek még álljon itt egy vagy két bekezdés.
Szóval, lássuk csak: az utóbbi időben nagyon megritkultak a bejegyzések, év végi rohanás – egy fenét: csak a megszokott meló –, családi szervezkedések, napipolitikai megrökönyödés, ezt is lehet, te jó isten – nem mintha tényleg meglepne, politológiát végeztem, helló! –, és közben nagyon sok mindenről beszélnék, de nincs időm hozzá, vagy amikor időm van, hiányzik az erőm, vagy amikor mindkettő, elmegy a kedvem az egésztől. Ugyanekkor viszont igyekszem pihenni is egy kicsit, lopom az időt onnan, ahonnan csak lehet, mert vészesen merülnek az energiacelláim. Egy kis könnyed olvasmány (A Mars hercegnője), valami agyzsibbasztó néznivaló (The Brain That Wouldn't Die), vagy csak bámulni kifelé a hóba a villamos ablakán, mindegy, csak éppen semmi se történjen, és ne csörögjön a telefon. Vagy ha mégis, kisnyúl.
Hosszú távon nem lehet ennyi felé szakadni – kisebb csoda lesz, hogy tényleg sikerül karácsonyig befejeznem egy regényszerkesztés első körét –, rövid távokon viszont muszáj annak érdekében, hogy mondjuk jövő ilyenkor már ne nagyon kelljen. Sok pörög itt most, na, repülnek a labdák, egyensúlyozok.
Ebben a forgatagban viszont – Förgetegben; aki érti az utalást – találtam egy novellát a régebbi írásaim közt, amit sok szempontból aktuálisnak érzek. Bár csak pár nap múlva lesz karácsony, bizonyos szempontból – esetemben legalábbis – ez a nap is évről-évre ajándékos, szóval A közterrorista itt olvasható.
Szóval, lássuk csak: az utóbbi időben nagyon megritkultak a bejegyzések, év végi rohanás – egy fenét: csak a megszokott meló –, családi szervezkedések, napipolitikai megrökönyödés, ezt is lehet, te jó isten – nem mintha tényleg meglepne, politológiát végeztem, helló! –, és közben nagyon sok mindenről beszélnék, de nincs időm hozzá, vagy amikor időm van, hiányzik az erőm, vagy amikor mindkettő, elmegy a kedvem az egésztől. Ugyanekkor viszont igyekszem pihenni is egy kicsit, lopom az időt onnan, ahonnan csak lehet, mert vészesen merülnek az energiacelláim. Egy kis könnyed olvasmány (A Mars hercegnője), valami agyzsibbasztó néznivaló (The Brain That Wouldn't Die), vagy csak bámulni kifelé a hóba a villamos ablakán, mindegy, csak éppen semmi se történjen, és ne csörögjön a telefon. Vagy ha mégis, kisnyúl.
Hosszú távon nem lehet ennyi felé szakadni – kisebb csoda lesz, hogy tényleg sikerül karácsonyig befejeznem egy regényszerkesztés első körét –, rövid távokon viszont muszáj annak érdekében, hogy mondjuk jövő ilyenkor már ne nagyon kelljen. Sok pörög itt most, na, repülnek a labdák, egyensúlyozok.
Ebben a forgatagban viszont – Förgetegben; aki érti az utalást – találtam egy novellát a régebbi írásaim közt, amit sok szempontból aktuálisnak érzek. Bár csak pár nap múlva lesz karácsony, bizonyos szempontból – esetemben legalábbis – ez a nap is évről-évre ajándékos, szóval A közterrorista itt olvasható.
No comments:
Post a Comment