Mint azt előre sejtettem, valóban elkerülhetetlen volt, hogy előbb-utóbb bevonódjak a közösségi életbe, így ma délután részt vettem életem első májusfa kitáncolásán. Nem mondom, a kosztra nem lehetett panasz, és bár a sör határozottan jeges volt olykor, mindenkivel hamar megittam a pertut. Vendégszerető népek ezek, meghívták a német szomszédokat is, pedig általában egy szavukat sem érik, és jellemzően mind hangosabban kérdezgetik őket, hogy nem kérnek-e még.
Még szerencse, hogy holnap útra kelnek a messzi Deutschlandba, különben óhatatlanul igényt tartanának további tolmácsi szolgálataimra; kellett nekem leleplezni magam. Mire visszatérnek, aligha leszek itt – bár ahogy a dolgok alakulnak, nem kizárt, hogy augusztusban is lebútorozok, és akkor alighanem összefutunk.
No comments:
Post a Comment