Sör, helyben főzve

Tegnap késő délután Horváth Gyuri (Harold Barouche) barátommal becsörtettünk a Deltába a frissen megjelent Bíborgyöngyök-kötetért. Kicsit sötétebb lett a borító, mint vártuk, ettől függetlenül mutatós, oldalszámban pedig sikerült leköröznie az eddigi csúcstartó M* antológiát (a legelső Legendák és Enigmákat) is. Utána úgy döntöttünk – nem váratlanul –, hogy megiszunk egy sört, ha már találkoztunk. Gyuri mondott egy helyet valahol a [szövegromlás] környékén, hogy ott helyben főzik, és még az ára is baráti, szóval nosza, mentünk. Aztán eszembe jutott, hogy Boomen kolléga ott lakik a közelben, szóval ment is a telefon, és nézd csak, meg is jelent, bár fontos melótól vontuk el ezzel, ugyanis [értelmezhetetlen macskakaparás]. Jó, mi? Az egy sörből így érthetően kettő lett, hogy holland barátunk ne igyon egyedül, aztán csak az íze miatt rendeltünk még egy kört, utána egy negyediket, és talán már nem volt ötödik, de ebben már kicsit bizonytalan voltam, amikor búcsúztam, hogy tudniillik nekem reggel jelenésem van az irodában (nem, dehogy is onnan írom ezt a bejegyzést, munka közben, hogy nézne már ki?), úgyhogy dobbantottam az újabb, ötödik vagy hatodik kör előtt.

Most újfent támogatási szerződésekkel bajlódok – délutánra segítséget kapok hozzá –, aktívan fogadom az ügyfeleket (egyetlen telefon volt csak, még mindig mindenki nyaral), és felváltva olvasom Saramagótól a Halálszünetet meg persze a Bíborgyöngyöket, hogy a csütörtökön esedékes találkozón már előadhassam az építő jellegű észrevételeimet. Szerzőtársak, reszkessetek!