Heti politológus-vendégírónk következik, folytatás a Tovább után. Ezt a Tovább-fület amúgy sokáig nem szerettem, de kezdem látni az előnyeit, úgyhogy lehet, hogy rendszeresítem. Na de maradjunk a témánál.
Közeledik ez az önkormányzati választás. Sokan úgy vannak vele, hogy nem megyek, minek ez, a kormányt már elküldtük a fenébe, úgysem változik semmi, mit érdekel engem?, csakhogy az egyszerű átlagpolgár szempontjából sokkal többet számíthat, ki igazgatja a helyi kádervilágot, mint az országosat. Csak mondok egy példát, a közelünkben éveken át lobbizott egy társasház, hogy legyen már parkoló kialakítva a mögötte lévő elvadult füves park egy kicsi részén, mert garázs anno nem épült elég, aki viszont a fűre parkol, azt megbírságolják, milyen baráti már, nem? Tizenhat éven át semmi sem történt, aztán egyszer csak a megfelelő embert szavazták be, és lett. Országos szinten rengeteg érdekjátszma folyik, az egyén akarata, vagy egy kisebb közösségé, nem nagyon kap figyelmet, helyi szinten viszont kevesebb szavazat is többet számít, sokkal nagyobb az érdekérvényesítés lehetősége, szóval érdemes tájékozódni, nincs-e olyan jelölt, aki a haver haverja meg a lekötelezettünk, és ha beszavazzuk, az nekünk jó. Tudom, végtelenül cinikus vagyok, de ne legyenek illúzióink, így működik ez. Viszont akkor használjuk ki. (Nem a pénzes-ajándékozós korrupcióra gondolok, hanem arra az érdekérvényesítésre, amikor egy helyi politikus a személyes kontaktus miatt tudja, hogy tényleg csak akkor szavaznak rá, ha tesz is a választóiért, és a sallangoktól megszabadítva ez bizony ilyen erkölcstelen dolog.)
Ebből kifolyólag van személyes jelöltem a kerületi polgármesteri posztra meg a kerületi önkormányzatba, a budapesti főpolgármesteri posztra viszont... hát igen. Ahogy a májusi országgyűlési választásokon sem, úgy most sem kívánok úgy szavazni, hogy közben befogom az orrom és félrenézek – már négy éve sem tettem. Nincs alkalmas jelölt? Akkor nem érdekel (igen, ezzel azt mondom, hogy szerintem jelenleg nincs alkalmas jelölt). Sajnos tavaly ez azt jelentette, hogy főpolgármesterre nem adtam le szavazatot, aztán Demszky jól elmondta, hogy lám, még én is őt akartam, támogatólag nem szavaztam, ez ugye benne van a pakliban, tudom jól.
Most viszont itt van ez a Magyar Kétfarkú Kutya Párt. Ne tévedjünk: nem viccesek. Nem azt mondom, hogy minden humor hiányzik belőlük, de egy közepesebb képességű stan up comedy fellépő is szórakoztatóbb náluk, nem is beszélve a hivatásos politikusokról, akiken még jobban röhög az ember, de kicsi ország vagyunk, a mi kutyánk kölyke, nézzük el nekik. Ugyanis. Ha indul X vagy Y komolyan vehető jelölt, de esély nélkül, egy civil szerveződés keretében, és jobb híján rájuk adjuk a szavazatunkat, akkor az megint nem más, mint pusztába kiáltott szó, még csak meg sem említik az elemzők, hogy hány tized százalékot kapott. A Kétfarkúakra szavazni viszont nyilvánvaló protestszavazat a teljes politikai elittel szemben. Lesz hatása? Érdemi nem. Ettől nem lesz fehérebb a közélet, nem vándorol ki a lezüllött elit valami kannibálköztársaságba gyomorrontást okozni, egyáltalán, megint ne fűzzünk a változáshoz (Yes, we can!) vérmes reményeket (Sorry, I can't.), de legalább elmondhatom, hogy voltam szavazni, és kijelentettem, hogy csesszétek meg. Hogy ez mennyire felelős magatartás? Nem tudom. Csak azt tudom, hogy az elmúlt tizeniksz évben számtalanszor szavaztam a kevésbé rosszabbnak tűnő jelöltre, és semmi sem csak kevésbé rossz lett, úgyhogy érdemes kipróbálni minden más megoldást is. Szerintem.
Ja igen, kortesbeszéd következik: szóval aki nem érzi vállalhatatlannak, az adjon már kopogtatócédulát a Kétfarkúaknak, hadd legyen kire szavaznom. Köszönöm!
Közeledik ez az önkormányzati választás. Sokan úgy vannak vele, hogy nem megyek, minek ez, a kormányt már elküldtük a fenébe, úgysem változik semmi, mit érdekel engem?, csakhogy az egyszerű átlagpolgár szempontjából sokkal többet számíthat, ki igazgatja a helyi kádervilágot, mint az országosat. Csak mondok egy példát, a közelünkben éveken át lobbizott egy társasház, hogy legyen már parkoló kialakítva a mögötte lévő elvadult füves park egy kicsi részén, mert garázs anno nem épült elég, aki viszont a fűre parkol, azt megbírságolják, milyen baráti már, nem? Tizenhat éven át semmi sem történt, aztán egyszer csak a megfelelő embert szavazták be, és lett. Országos szinten rengeteg érdekjátszma folyik, az egyén akarata, vagy egy kisebb közösségé, nem nagyon kap figyelmet, helyi szinten viszont kevesebb szavazat is többet számít, sokkal nagyobb az érdekérvényesítés lehetősége, szóval érdemes tájékozódni, nincs-e olyan jelölt, aki a haver haverja meg a lekötelezettünk, és ha beszavazzuk, az nekünk jó. Tudom, végtelenül cinikus vagyok, de ne legyenek illúzióink, így működik ez. Viszont akkor használjuk ki. (Nem a pénzes-ajándékozós korrupcióra gondolok, hanem arra az érdekérvényesítésre, amikor egy helyi politikus a személyes kontaktus miatt tudja, hogy tényleg csak akkor szavaznak rá, ha tesz is a választóiért, és a sallangoktól megszabadítva ez bizony ilyen erkölcstelen dolog.)
Ebből kifolyólag van személyes jelöltem a kerületi polgármesteri posztra meg a kerületi önkormányzatba, a budapesti főpolgármesteri posztra viszont... hát igen. Ahogy a májusi országgyűlési választásokon sem, úgy most sem kívánok úgy szavazni, hogy közben befogom az orrom és félrenézek – már négy éve sem tettem. Nincs alkalmas jelölt? Akkor nem érdekel (igen, ezzel azt mondom, hogy szerintem jelenleg nincs alkalmas jelölt). Sajnos tavaly ez azt jelentette, hogy főpolgármesterre nem adtam le szavazatot, aztán Demszky jól elmondta, hogy lám, még én is őt akartam, támogatólag nem szavaztam, ez ugye benne van a pakliban, tudom jól.
Most viszont itt van ez a Magyar Kétfarkú Kutya Párt. Ne tévedjünk: nem viccesek. Nem azt mondom, hogy minden humor hiányzik belőlük, de egy közepesebb képességű stan up comedy fellépő is szórakoztatóbb náluk, nem is beszélve a hivatásos politikusokról, akiken még jobban röhög az ember, de kicsi ország vagyunk, a mi kutyánk kölyke, nézzük el nekik. Ugyanis. Ha indul X vagy Y komolyan vehető jelölt, de esély nélkül, egy civil szerveződés keretében, és jobb híján rájuk adjuk a szavazatunkat, akkor az megint nem más, mint pusztába kiáltott szó, még csak meg sem említik az elemzők, hogy hány tized százalékot kapott. A Kétfarkúakra szavazni viszont nyilvánvaló protestszavazat a teljes politikai elittel szemben. Lesz hatása? Érdemi nem. Ettől nem lesz fehérebb a közélet, nem vándorol ki a lezüllött elit valami kannibálköztársaságba gyomorrontást okozni, egyáltalán, megint ne fűzzünk a változáshoz (Yes, we can!) vérmes reményeket (Sorry, I can't.), de legalább elmondhatom, hogy voltam szavazni, és kijelentettem, hogy csesszétek meg. Hogy ez mennyire felelős magatartás? Nem tudom. Csak azt tudom, hogy az elmúlt tizeniksz évben számtalanszor szavaztam a kevésbé rosszabbnak tűnő jelöltre, és semmi sem csak kevésbé rossz lett, úgyhogy érdemes kipróbálni minden más megoldást is. Szerintem.
Ja igen, kortesbeszéd következik: szóval aki nem érzi vállalhatatlannak, az adjon már kopogtatócédulát a Kétfarkúaknak, hadd legyen kire szavaznom. Köszönöm!
No comments:
Post a Comment