Hektikus hét után dolgos hétvége

Ahogy azt már írtam, néha semmi dolgom – olyankor elvonulok vidékre és írok, szóval a "semmi dolgom" kicsit azért túlzás –, máskor meg levegőt venni sincs időm, és ez a máskor most van. Tegnap elkezdődött a harc a kivitelezőkkel, hétfőtől élesben nyomják – lesz balhé elég, és kizárt, hogy időre befejezzék, amiből még több balhé lesz –, én meg szombatonként tanfolyamra járok majd pár hónapig, mert egy diplomával és két elkezdettel még nem vagyok elég képzett (nem, ezúttal sem esztergályosnak tanulok, talán itt a bibi), szóval a következő három hónap téboly lesz és megszakadás, aztán karácsony és újév, ami egy egészen másfajta téboly, de azért – ugye –, utána meg ismét a melóban húzós év eleji hónapok. Úgy elrepül majd, mint a pinty, összemosódnak majd a napok és a hetek; de jó lenne, ha csak kicsit nyugisabb lenne, mint az idei tél és tavasz volt. Kiráz a hideg, ha csak rá gondolok.

Ennek fényében tényleg kisebb csoda, hogy befejeztem a Százháborút. (Egyébként megkapta a sorozatszerkesztői rábólintást, jövő héten megy a végleges szöveg a kiadóhoz.) Azt remélem, hogy a Sárkány és Unikornis a következő, bár talán jó lenne egy kis pihi, más karaktereket, más helyszíneket, más világot írni, ugyanakkor most nagyon "képben vagyok", bizonyos szempontból jó lenne most folytatni, amíg tart a lendület. De hát a meló miatt az úgyis elveszik. De még előbb most egy nálam szerkesztésen lévő kéziraton kell dolgoznom, aztán be kellene szerezni Boomen kolléga új regényét – sokat mesélt róla –, megint ledolgozni ilyen-olyan lemaradásokat, ígéreteket. Meglátjuk még, mi lesz.