Nem azért a hallgatás, mert nem tudnék miről írni, sőt, minden nap eszembe jut egy-egy téma, aminek helye lenne itt a blogon, de időt és kedvet is kellene találni rá, amikor megírhatom. Még a legtöbb utazás közben lenne (BKV), de olyankor meg inkább olvasok, no meg laptopot nem nyitogat villamoson az ember, mobilon netezni pedig még mindig kényelmetlen. Erről jut eszembe, napokon belül optimalizálom mobilra a blogot, ahogy egy kedves olvasó ajánlotta (azt se a minap, csak hát az is idő), legalább abból is úgy tűnik, történik itt valami.
Ez a nem-történés egyébként nem különösebben zavar, lévén van elég tennivalóm, IRL megy a szekér, kitart még a Százháború lendülete is (egy-egy megjelenés, főleg, ha többnyire pozitív a visszhang, elég jól doppingolja az embert), ám eközben – és éppen ezért – érzem a belső késztetést, hogy írjak már valamit. Ezért időről időre előveszem a Sárkány és Unikornist, ismerkedem a szöveggel (rég írtam már azt is), itt-ott belejavítok, nézegetem az egyéb novellákat (félbemaradtak), ilyen esszéket, olyan blogposztokat. Olyan ez, mint a kétharmad Molnár Ferenc regényében, ebből a késztetésből előbb-utóbb nagy gyüvés lesz, vagy nyugdíjvédelem legalábbis (link ugyanaz).
Az akcióterv egyelőre a következő. Szerdán felkerül egy pár évvel ezelőtti írásom, egy (szerintem) pofás cikk Orczy Emma bárónőről (kőkemény tíz napos újságírói pályafutásom egyik terméke), aztán a tavalyi bevált rend szerint pénteken újabb bejegyzés jön (önreflex a Rúfiászról), majd szépen haladunk sorban, hétfőn-szerdán-pénteken egy-egy bejegyzés. Elég sok könyvismertető lesz köztük, mert olvasni van időm, és akkor már legyen haszna is a dolognak (ha leírom a gondolataimat valamiről, akkor azt sokkal jobban meg is emésztem, és a fene tudja, akár egy Conan hommage is befigyelhet, vagy egy kis kalandozás a Marson), aztán nem zárom ki, hogy politika is lesz (szigorúan elemzésként), meg hát persze meglátjuk, mikor mi jut az eszembe, egyszóval haladok az eddigi úton, aztán kiderül.
Addig is a legfontosabb – ismét –, hogy megköszönjem (köszönöm) a visszajelzéseket, a látogatásokat, a szavazat-klikkeket a Százháború kapcsán. Hozzám még mindig nagyon közel van (érzelmileg és időben) a regény szövege, nehéz objektíven látnom, de egyszer már újra tudtam olvasni úgy, hogy lássam, mennyi mindent írtam bele saját magamból (az engem foglalkoztató kérdésekből, problémákból), és jó érzés, hogy annyira azért nem lőttem vele mellé.
Ez a nem-történés egyébként nem különösebben zavar, lévén van elég tennivalóm, IRL megy a szekér, kitart még a Százháború lendülete is (egy-egy megjelenés, főleg, ha többnyire pozitív a visszhang, elég jól doppingolja az embert), ám eközben – és éppen ezért – érzem a belső késztetést, hogy írjak már valamit. Ezért időről időre előveszem a Sárkány és Unikornist, ismerkedem a szöveggel (rég írtam már azt is), itt-ott belejavítok, nézegetem az egyéb novellákat (félbemaradtak), ilyen esszéket, olyan blogposztokat. Olyan ez, mint a kétharmad Molnár Ferenc regényében, ebből a késztetésből előbb-utóbb nagy gyüvés lesz, vagy nyugdíjvédelem legalábbis (link ugyanaz).
Az akcióterv egyelőre a következő. Szerdán felkerül egy pár évvel ezelőtti írásom, egy (szerintem) pofás cikk Orczy Emma bárónőről (kőkemény tíz napos újságírói pályafutásom egyik terméke), aztán a tavalyi bevált rend szerint pénteken újabb bejegyzés jön (önreflex a Rúfiászról), majd szépen haladunk sorban, hétfőn-szerdán-pénteken egy-egy bejegyzés. Elég sok könyvismertető lesz köztük, mert olvasni van időm, és akkor már legyen haszna is a dolognak (ha leírom a gondolataimat valamiről, akkor azt sokkal jobban meg is emésztem, és a fene tudja, akár egy Conan hommage is befigyelhet, vagy egy kis kalandozás a Marson), aztán nem zárom ki, hogy politika is lesz (szigorúan elemzésként), meg hát persze meglátjuk, mikor mi jut az eszembe, egyszóval haladok az eddigi úton, aztán kiderül.
Addig is a legfontosabb – ismét –, hogy megköszönjem (köszönöm) a visszajelzéseket, a látogatásokat, a szavazat-klikkeket a Százháború kapcsán. Hozzám még mindig nagyon közel van (érzelmileg és időben) a regény szövege, nehéz objektíven látnom, de egyszer már újra tudtam olvasni úgy, hogy lássam, mennyi mindent írtam bele saját magamból (az engem foglalkoztató kérdésekből, problémákból), és jó érzés, hogy annyira azért nem lőttem vele mellé.
No comments:
Post a Comment