Egy írói blog évértékelése – és egy író önértékelése – nem lehet teljes az elvégzett munka számbavétele nélkül, úgyhogy lássuk, mit végeztem idén... hát, lássuk be, láthatóan nem túl sokat. Idén két elbeszélésem jelent meg, a Rúfiász és az Al-Ajur veszedelme, ám tudni kell, hogy ezeket még 2007 végén írtam. Ilyenkor mindig megmosolyogtat, amikor az olvasók a regényeket hiányolván megjegyzik, hogy persze, egy novelláskötetet könnyebb összedobni... Hát, nem igazán. Egy-egy novellát valóban rövidebb idő megírni, mint egy regényt, de egy tematikus antológiánál az ötlettől kezdve a háttéranyag felvázolásán keresztül a szövegek leadásáig, majd megszerkesztéséig bizony szintén úgy eltelik egy év, hogy az ember észre sem veszi. Éppen ezért az idei évet a tavalyival kell kezdenem.
2008 elején úgy tűnt, hogy be tudom fejezni a Sárkány és Unikornist, és becsülettel tettem is érte, hiszen a nyári alkotói elvonulás alatt bő 300.000 leütés született, miután majdnem ugyanannyit kihajítottam korábban. Csakhogy a szereplők egyre mélyültek, a történet gazdagodott, a szöveg pedig nyúlt, mint a rétestészta. Szeptemberben még reméltem, hogy idén év elejére elkészülök, október-novemberrel viszont – emlékszünk még a válságra? – minden reményem dugába dőlt. Ide-oda kapkodás után februártól meló – de nem írás –, és ez le is foglalt július végéig úgy, hogy szinte egy betűt nem írtam. Ez sajnos kódolva volt a dologba, és ennek tudatában választottam, de valamiből ugye élni is kellett. Hanem júliusban aztán irány a világ vége, és nekiestem a Sárkány és Unikornisnak. A hosszú kihagyás után koncepcióváltás miatt elég sokat kihajítottam a 2008-as anyagból, de elég sok született is hozzá – a többiről pedig már írtam itt a blogon korábban. Az SU-val tehát itt tartok most.
Közben megírtam a Rőtszakállt – ami megjelenés alatt áll – és egy másik már emlegetett novellát, ami nem M*, és már tényleg csak át kéne fésülnöm ahhoz, hogy közzétegyem; valamint belekezdtem legalább három-négy másikba, amelyekből vagy lesz valami, vagy nem. Viszont nagyon fontos, hogy egyik sem M*: egyre több olyan történetötletem van, ami Yneven nem lenne elmesélhető, és az igazat megvallva egyre inkább keresem is az ilyeneket. Majd meglátjuk, összeállnak-e valami egésszé. Azt hiszem, ez leginkább annak a projektnek köszönhető, amibe két barátommal fogtunk, de – megint csak: válság – megrekedt a nyár közepén. Én szeretném, ha abból is lenne valami – igen, az bizony írás –, de egy-két éve beláttam, hogy legfeljebb két dologra tudok egyszerre koncentrálni, és az első ezek közül most az SU, úgyhogy ennek a másiknak várnia kell.
Ez volt tehát 2009 nagy vonalakban. Nem sok, de sajnos hektikus év volt szomorú eseményekkel és nehéz döntésekkel, ugyanakkor sok tervvel, nekibuzdulással (és koppanással), ötletekkel és új ismeretekkel. Egy-két részletét sosem fogom elfelejteni – senki ki nem találná, hol voltam például csapatépítő tréningen... –, más részleteit szívesen kihagytam volna... összességében az alkotásnak nem, az írói fejlődésnek viszont (gondolati és érzelmi fejlődés terén), azt hiszem, nagyon is kedvezett. Szóval meglátjuk, mi lesz mindebből 2010-ben. És a tanulság? Leginkább az, hogy fejezzem be, amit elkezdtem, és addig ne fogjak bele másba.
2008 elején úgy tűnt, hogy be tudom fejezni a Sárkány és Unikornist, és becsülettel tettem is érte, hiszen a nyári alkotói elvonulás alatt bő 300.000 leütés született, miután majdnem ugyanannyit kihajítottam korábban. Csakhogy a szereplők egyre mélyültek, a történet gazdagodott, a szöveg pedig nyúlt, mint a rétestészta. Szeptemberben még reméltem, hogy idén év elejére elkészülök, október-novemberrel viszont – emlékszünk még a válságra? – minden reményem dugába dőlt. Ide-oda kapkodás után februártól meló – de nem írás –, és ez le is foglalt július végéig úgy, hogy szinte egy betűt nem írtam. Ez sajnos kódolva volt a dologba, és ennek tudatában választottam, de valamiből ugye élni is kellett. Hanem júliusban aztán irány a világ vége, és nekiestem a Sárkány és Unikornisnak. A hosszú kihagyás után koncepcióváltás miatt elég sokat kihajítottam a 2008-as anyagból, de elég sok született is hozzá – a többiről pedig már írtam itt a blogon korábban. Az SU-val tehát itt tartok most.
Közben megírtam a Rőtszakállt – ami megjelenés alatt áll – és egy másik már emlegetett novellát, ami nem M*, és már tényleg csak át kéne fésülnöm ahhoz, hogy közzétegyem; valamint belekezdtem legalább három-négy másikba, amelyekből vagy lesz valami, vagy nem. Viszont nagyon fontos, hogy egyik sem M*: egyre több olyan történetötletem van, ami Yneven nem lenne elmesélhető, és az igazat megvallva egyre inkább keresem is az ilyeneket. Majd meglátjuk, összeállnak-e valami egésszé. Azt hiszem, ez leginkább annak a projektnek köszönhető, amibe két barátommal fogtunk, de – megint csak: válság – megrekedt a nyár közepén. Én szeretném, ha abból is lenne valami – igen, az bizony írás –, de egy-két éve beláttam, hogy legfeljebb két dologra tudok egyszerre koncentrálni, és az első ezek közül most az SU, úgyhogy ennek a másiknak várnia kell.
Ez volt tehát 2009 nagy vonalakban. Nem sok, de sajnos hektikus év volt szomorú eseményekkel és nehéz döntésekkel, ugyanakkor sok tervvel, nekibuzdulással (és koppanással), ötletekkel és új ismeretekkel. Egy-két részletét sosem fogom elfelejteni – senki ki nem találná, hol voltam például csapatépítő tréningen... –, más részleteit szívesen kihagytam volna... összességében az alkotásnak nem, az írói fejlődésnek viszont (gondolati és érzelmi fejlődés terén), azt hiszem, nagyon is kedvezett. Szóval meglátjuk, mi lesz mindebből 2010-ben. És a tanulság? Leginkább az, hogy fejezzem be, amit elkezdtem, és addig ne fogjak bele másba.
No comments:
Post a Comment