Fut valami reklám a tévében, hogy 'köszöntse az újévet az ABBÁ-val!' – azt hiszem, valami csengőhangos hirdetés –, és amióta hallottam, itt cseng a fülemben a dallam, ahogy a szőke-barna csajok éneklik, hogy 'hepinyújír-hepinyújír!' Többnyire szeretem a számaikat, ez viszont közhelyes és modoros, unalmas hangszereléssel, és ahogy a lányok szinte visítják a refrént, hát az valami rettenetes. Csakhogy a borzalmasan rossz dolgoknak mindig van valami különös bájuk, úgyhogy erős idegzetűek itt megtalálják az eredeti klipet. Nekik ezzel, a többieknek enélkül kívánok békés, boldog új esztendőt, tele örömmel és sikerekkel! Egyszóval: BUÉK!
Ami pedig részemről még ide tartozik, hogy ez ne csak egy amolyan nyolcsoros bejegyzés legyen... Nem szeretem az újévi fogadalmakat, továbbá babonás sem vagyok, tehát nem hiszem, hogy úgy alakul majd az új esztendő, amilyen az első napja, vagy az első hete, vagy tudom is én. Ezt az egész évváltást én inkább tradicionális, mint spirituális rituálénak tartom – ám ettől még, vagy talán épp ezért, kiválóan alkalmas arra, hogy az ember visszapillantson, azután pedig előretekintsen, és átgondolja, hogy mit hogyan akar. Az elmúlt hetekben én nagyjából ezt tettem, már legalábbis amikor épp nem rokonoknál loptam az időt, ám épp ez utóbbi programpont miatt nem sok lehetőségem volt tettekbe is átforgatni a gondolatokat.
Ennek megfelelően ez a blog most bő másfél hétre szünetre vonul. Szeretném visszahozni azt a rendszert, hogy hétfőn-szerdán-pénteken délelőtt tízig felkerül egy-egy új bejegyzés, ehhez viszont meg kell írni néhányat előre; továbbá sok-sok olyasmivel is foglalkozni szeretnék végre, amit az elmúlt egy-két hónapban emlegettem (ide-oda írandó novellák befejezése, különböző fórumokon illetve írótársaknak beígért háttéranyagok stb.), de több okból nem volt rájuk időm. Viszont épp emiatt a visszatérő vendégek nem maradnak olvasnivaló nélkül: a Twitter tökéletesen alkalmas arra, hogy állandó életjeleket sugározzak, úgyhogy ott ezalatt is végig jelen leszek. Itt pedig nyitás: január 11-én, délelőtt tízkor.
Ami pedig részemről még ide tartozik, hogy ez ne csak egy amolyan nyolcsoros bejegyzés legyen... Nem szeretem az újévi fogadalmakat, továbbá babonás sem vagyok, tehát nem hiszem, hogy úgy alakul majd az új esztendő, amilyen az első napja, vagy az első hete, vagy tudom is én. Ezt az egész évváltást én inkább tradicionális, mint spirituális rituálénak tartom – ám ettől még, vagy talán épp ezért, kiválóan alkalmas arra, hogy az ember visszapillantson, azután pedig előretekintsen, és átgondolja, hogy mit hogyan akar. Az elmúlt hetekben én nagyjából ezt tettem, már legalábbis amikor épp nem rokonoknál loptam az időt, ám épp ez utóbbi programpont miatt nem sok lehetőségem volt tettekbe is átforgatni a gondolatokat.
Ennek megfelelően ez a blog most bő másfél hétre szünetre vonul. Szeretném visszahozni azt a rendszert, hogy hétfőn-szerdán-pénteken délelőtt tízig felkerül egy-egy új bejegyzés, ehhez viszont meg kell írni néhányat előre; továbbá sok-sok olyasmivel is foglalkozni szeretnék végre, amit az elmúlt egy-két hónapban emlegettem (ide-oda írandó novellák befejezése, különböző fórumokon illetve írótársaknak beígért háttéranyagok stb.), de több okból nem volt rájuk időm. Viszont épp emiatt a visszatérő vendégek nem maradnak olvasnivaló nélkül: a Twitter tökéletesen alkalmas arra, hogy állandó életjeleket sugározzak, úgyhogy ott ezalatt is végig jelen leszek. Itt pedig nyitás: január 11-én, délelőtt tízkor.
No comments:
Post a Comment