Monday, December 21, 2009

Újfent hétfő

Csütörtökön hosszú és nagyon érdekes beszélgetést folytattunk hármasban Gáspár Andrással (Wayne Chapman) és Kornya Zsolttal (Raoul Renier), elsősorban az ynevi elfekről, másodsorban írói hozzáállásról, alkotói módszerekről. Amit elf-ügyben összehoztunk, azt András nagyon jól összefoglalta a fórumán, illetve bizonyos részei például az, hogy az elfeké mennyire nem egységes kultúra a Sárkány és Unikornisba tartoznak, úgyhogy ezekről itt most nem írnék; inkább a másik témáról, az alkotói tevékenységről. Azt is most leginkább a blog és a twitter vonatkozásában.

Kezdjük azzal, hogy az órára nézek: 12 óra 10 perc. Attól a vállalásomtól, hogy délelőtt tízig kikerül a bejegyzés, sajnos megint elmaradtam. Miért? Nos, leginkább azért, mert mostanra végleg elfogytak az előre betárazott bejegyzések, így ha nincs időm bejegyzést írni a határidő előtti két napban, akkor elkerülhetetlen a csúszás. Miért nincs időm? Ennek nyilván mindig sok és más-más oka van, most például a csütörtököt követő fáradtság és némi láz , a szombati nap ide-oda rohangálása, és a vasárnapi ún. családi élet miatt nem tudtam leülni a gép elé. Pontosabban: éjjel itt ültem a gép előtt, és bizony lett volna időm bejegyzést írni, csakhogy úgy gondoltam, hasznosabban töltöm, ha inkább a Sárkány és Unikornissal foglalkozom.

András és Zsolt egymástól függetlenül figyelmeztettek, hogy a blogírás a regényírás kárára mehet, mire én azt feleltem, hogy tudom: épp ezért próbálom ahhoz tartani magam, hogy olyankor írok blogot, amikor nem fér bele az időmbe a regénnyel foglalkozni mint írtam már, ehhez nekem hosszú nyugodt órákra van szükségem , illetve olyankor, amikor mondjuk épp elakadtam, vagy túl fáradt vagyok hozzá, vagy bármilyen egyéb, úgymond értelmes okom van nem a regényt írni. Az, hogy van egy tíz órára szóló határidőm a blogra, nem tartozik ezek közé. Ez pestiesen szólva szemétség lehet azokkal szemben, akik már hozzászoktak az időponthoz, és emiatt kevéssel tíz után felkeresik a blogot, de a blog van a regényért, és nem a regény a blogért, ha szabad így fogalmaznom.

A twitter egy másik kérdés: egy-két mondatot bármikor leírhatok, az egészen biztosan nem a regényírástól veszi el az időt (és mivel nem sok embert követek rajta, így az olvasása sem probléma). Ugyanakkor hasznosnak találom azt a részét, amikor felírom, hogy na, mostantól munka, majd végezvén azt, hogy ennyit és ennyit végeztem. Kb. olyan ez nekem, mint az egyszeri gyármunkásnak a regisztráció, reggel becsekkol, délután kiírja magát, volt ma dolgozni, mindenki örül. Egyszersmind maga a twitter egy érdekes dolog: lehetőséget ad rá, hogy bármilyen hülyeségről azonnal írjak, ám épp ezért el is gondolkodtat, hogy ez most akkor hülyeség-e, avagy sem. Tényleg tudatni akarom azokkal, akik követnek? Egyáltalán: én olvasni akarom? Szóval érdekes önvizsgálatra ad lehetőséget, és azt hiszem, minden annyit ér, amire használják. Nekem erre nagyon megfelel.

Éjszaka tehát nem blogbejegyzést írtam, hanem inkább a regényt csiszolgatást nem számítva cirka 4.000 leütést valamikor éjfél után, eléggé fáradtan, teszem hozzá, de nagy kedvvel , tudván, hogy nap közben lesz egy kis időm a blogra. Avagy a blogot sem hanyagolom, csak miként ezt is írtam már a Sárkány és Unikornishoz képest most minden másodlagos. Amin az sem változtat, hogy dolgozom egy-két novellán, amelyek jövőre jelennek majd meg, de azokon azért csak úgy mellékesen.

2 comments:

Marcus said...

Sokszor emlegeted az ideális írói környezetet. Szerintem ez nem lenne rossz: http://lifehacker.com/5329865/office-on-the-forests-edge

JJS said...

Valóban. Egy ehhez nagyon hasonló helyre szoktam elvonulni melegebb időben, csak az nincs ilyen magasan :-) A 2007-es nyári bejegyzéseket például többnyire ott írtam - ahogy a Hőseposz vagy a Sárkány és Unikornis nagyobb részét is.