Hamarosan megjelenik az Az Északi Szövetség című M* világleírás, és a fórumokon már türelmetlenül várnak belőle ízelítőt, illetve azt kérdezgetik, mennyiben épít a Szürkecsuklyás Testvériség anyagaira. Pedig Domoly már lelőtte a poént az RPG.hu fórumán, még ha csak fél szavakban is. No de hát: mennyiben is épít?
Maradjunk annyiban, hogy nagyon. Ennél többet én nem mondhatok, hiszen ami benne olvasható, azt ők hozták össze.
És akkor itt most főhajtás.
Évek óta használom a szürkecsuklyások anyagait háttérként a M* írásaimhoz, mert összehasonlíthatatlanul alaposabbak a megjelent szövegeknél, talán csak a Papok és paplovagok kiegészítőt (és persze a tavalyi Toront) leszámítva. Az Abbitkirálynőhöz cirka száz oldalnyi aszisz háttéranyagot kaptam tőlük, királylistáktól kezdve a hadseregszervezésig bezárólag, és még azt is tűrték, hogy kedvem szerint felborítsak egy-két általuk felépített, de addig nem publikált koncepciót, azért, hogy a regény működhessen.
Két évvel korábban is ég és föld volt a különbség aközött, ahogy a fehér Alapkönyv hivatalosnak számító fejlesztőgárdája, illetve az ő csapatuk fogadott, amikor megjelentem a Hőseposz nyers változatával. Az akkor hivatalos fejlesztőktől kaptam egy áttekinthetetlenül ömlesztett, ráadásul csak a már megjelent anyagokat tartalmazó dokumentumot, hogy ennyi van, több nem is lesz, és sajnos nincs idejük konzultálni, mert ezerrel hegesztik a (később csúfosat bukó) kiadványt – míg a csuklyásokkal szinte hetente találkoztunk, talicskával hozták az ötleteket, olvasták és véleményezték a szöveget... ez nyilván nekem, mint wannabe írónak, nagyon imponált, de amellett azt is láttam, hogy igen, így érdemes foglalkozni Ynevvel.
Persze nem értettünk mindig egyet. Többnyire apró részleteken szoktunk vitatkozni, elsősorban azért, mert az ő alulról építkező, mindent szigorú rendszerbe foglaló módszerük csak részben esik egybe az én felülről induló, nagy tablókat építő, a részletek felé csak indákkal nyújtózó világábrázoló hevülésemmel, de ebből még soha nem volt konfliktusunk. Én elsősorban azt dolgozom ki egy-egy írásomhoz a világból, ami ahhoz kell – ők előbb az egész világot (na jó: világrészletet), és utána nézik meg, mit lehet építeni rá. Az enyém a rövid távon, a műre koncentráló író módszere, az övék a hosszú távon ügyelő, a világot építő fejlesztőké. Talán meglepő, de a kettő egész jól kiegészíti egymást.
A kommentek közt szóba került a légvárépítés: ez az, amit egy világnál valóban nem szabad, és a szürkecsuklyások ezt veszik nagyon komolyan. Néha talán egy fokkal komolyabban, mint kellene, de azt hiszem, mindenki egy fokkal komolyabban veszi a saját munkáját – már ha tényleg szereti –, mint amennyire kellene (és ez alól nyilván én sem vagyok kivétel). Viszont épp ez az egészséges túlzás mozgatja meg a dolgokat, és nekem például pont arra van szükségem, hogy a néha bizony megszaladó tollamat és képzeletemet olykor visszarántsák egy fokkal. Ezzel szemben szeretem azt gondolni, hogy egyszer-kétszer adtam frappáns ötleteket, amikor az ő tégláról téglára haladó építkezésük megrekedt.
Most nagyon kíváncsi vagyok, mit lett a dolog eredménye. Örülök, hogy végre nem a partvonalra kell kiszaladgálni a tanácsaikért, és hogy nem csak a paraván mögött, hanem nyilvánosan is megkaphatják azt az elismerést, ami az erőfeszítésükért, a munkájukért jár. A Hallgat az ég, A hit városa, A végzet masinériái (és a megjelenésre váró Karr-Khazad kapui) mind az ő aktív közreműködésükkel, sőt, kezdeményezésükre születtek, ahogy a Toronhoz is sokat hozzátettek, vagy például a Bíborgyöngyökhöz is, hiszen nagyon sok ponton az ő anyagaikhoz nyúltunk, amikor semmi érdemlegeset nem találtunk a kanonikus szövegek között.
A végére pedig egy személyes: kedvelem a srácokat, és többször hallottam tőlük, hogy szegről-végről én is szürkecsuklyásnak tekinthetem magam, hiszen ez nem olyan, mint egy párttagság, nem kell hozzá kis piros könyv, hanem csak úgy kell írni, és azért kell dolgozni, hogy Ynev minél átgondoltabb, egységes, hiteles világ legyen.
Részemről köszönöm, és megteszem, amit tudok, hogy így legyen.
De most tényleg övék az érdem.
Maradjunk annyiban, hogy nagyon. Ennél többet én nem mondhatok, hiszen ami benne olvasható, azt ők hozták össze.
És akkor itt most főhajtás.
Évek óta használom a szürkecsuklyások anyagait háttérként a M* írásaimhoz, mert összehasonlíthatatlanul alaposabbak a megjelent szövegeknél, talán csak a Papok és paplovagok kiegészítőt (és persze a tavalyi Toront) leszámítva. Az Abbitkirálynőhöz cirka száz oldalnyi aszisz háttéranyagot kaptam tőlük, királylistáktól kezdve a hadseregszervezésig bezárólag, és még azt is tűrték, hogy kedvem szerint felborítsak egy-két általuk felépített, de addig nem publikált koncepciót, azért, hogy a regény működhessen.
Két évvel korábban is ég és föld volt a különbség aközött, ahogy a fehér Alapkönyv hivatalosnak számító fejlesztőgárdája, illetve az ő csapatuk fogadott, amikor megjelentem a Hőseposz nyers változatával. Az akkor hivatalos fejlesztőktől kaptam egy áttekinthetetlenül ömlesztett, ráadásul csak a már megjelent anyagokat tartalmazó dokumentumot, hogy ennyi van, több nem is lesz, és sajnos nincs idejük konzultálni, mert ezerrel hegesztik a (később csúfosat bukó) kiadványt – míg a csuklyásokkal szinte hetente találkoztunk, talicskával hozták az ötleteket, olvasták és véleményezték a szöveget... ez nyilván nekem, mint wannabe írónak, nagyon imponált, de amellett azt is láttam, hogy igen, így érdemes foglalkozni Ynevvel.
Persze nem értettünk mindig egyet. Többnyire apró részleteken szoktunk vitatkozni, elsősorban azért, mert az ő alulról építkező, mindent szigorú rendszerbe foglaló módszerük csak részben esik egybe az én felülről induló, nagy tablókat építő, a részletek felé csak indákkal nyújtózó világábrázoló hevülésemmel, de ebből még soha nem volt konfliktusunk. Én elsősorban azt dolgozom ki egy-egy írásomhoz a világból, ami ahhoz kell – ők előbb az egész világot (na jó: világrészletet), és utána nézik meg, mit lehet építeni rá. Az enyém a rövid távon, a műre koncentráló író módszere, az övék a hosszú távon ügyelő, a világot építő fejlesztőké. Talán meglepő, de a kettő egész jól kiegészíti egymást.
A kommentek közt szóba került a légvárépítés: ez az, amit egy világnál valóban nem szabad, és a szürkecsuklyások ezt veszik nagyon komolyan. Néha talán egy fokkal komolyabban, mint kellene, de azt hiszem, mindenki egy fokkal komolyabban veszi a saját munkáját – már ha tényleg szereti –, mint amennyire kellene (és ez alól nyilván én sem vagyok kivétel). Viszont épp ez az egészséges túlzás mozgatja meg a dolgokat, és nekem például pont arra van szükségem, hogy a néha bizony megszaladó tollamat és képzeletemet olykor visszarántsák egy fokkal. Ezzel szemben szeretem azt gondolni, hogy egyszer-kétszer adtam frappáns ötleteket, amikor az ő tégláról téglára haladó építkezésük megrekedt.
Most nagyon kíváncsi vagyok, mit lett a dolog eredménye. Örülök, hogy végre nem a partvonalra kell kiszaladgálni a tanácsaikért, és hogy nem csak a paraván mögött, hanem nyilvánosan is megkaphatják azt az elismerést, ami az erőfeszítésükért, a munkájukért jár. A Hallgat az ég, A hit városa, A végzet masinériái (és a megjelenésre váró Karr-Khazad kapui) mind az ő aktív közreműködésükkel, sőt, kezdeményezésükre születtek, ahogy a Toronhoz is sokat hozzátettek, vagy például a Bíborgyöngyökhöz is, hiszen nagyon sok ponton az ő anyagaikhoz nyúltunk, amikor semmi érdemlegeset nem találtunk a kanonikus szövegek között.
A végére pedig egy személyes: kedvelem a srácokat, és többször hallottam tőlük, hogy szegről-végről én is szürkecsuklyásnak tekinthetem magam, hiszen ez nem olyan, mint egy párttagság, nem kell hozzá kis piros könyv, hanem csak úgy kell írni, és azért kell dolgozni, hogy Ynev minél átgondoltabb, egységes, hiteles világ legyen.
Részemről köszönöm, és megteszem, amit tudok, hogy így legyen.
De most tényleg övék az érdem.
9 comments:
Üdvözlet!
A végleges "Sárkány és Unikornis" olyan 600.000 leütés körül lesz?
Nem írnál esetleg egy posztot arról,hogy szerinted hogyan gondolkozik egy törpe.Már a Karr-Khazad kapcsán, az elfes poszt nyomán. Kíváncsi lennék rá.
Egyébként tényleg le a kalappal a Szürke Csuklyások előtt.Nem semmi tartásuk és munka stílusuk van.Nagyon értékelendő az ilyen.
Ez egy nagyon jó kérdés. Lesz majd egy poszt erről a közeljövőben: a velős válasz az, hogy úgy néz ki, igen, de közben egy kicsit változott a koncepció, úgyhogy mégsem... majd írok erről.
A törpékről nem szívesen értekeznék behatóan, mert csak egy nagyon szűk aspektusból foglalkoztam velük a Rőtszakállban, és nincs olyan átfogó képem róluk, mint az elfekről. De ha kijön a KKK, az önreflexek keretében írok majd a Rőtszakállról, és akkor visszatérek a kérdésedre, amennyire lehet.
Nyugtass meg,hogy nem alacsony,tömzsi emberek lesznek a novelláskötetben.:)
Részemről biztosan nem :-) A többiek írásait nem olvastam, a háttéranyagot ellenben igen, és annak alapján jó szövegekre és törpeszerű törpékre számítok.
Üdv!
Megakadt a szemem a törpés kommenteken. Igazából nem nagyon tudom elképzelni, hogy Ti milyennek képzelitek a törpéket, illetve, hogy mi a probléma az "alacsony, tömzsi" emberekkel.
JJS, Te azt írod, hogy az általad megrajzolt Rőtszakáll nem ezen jegyekkel rendelkezik? Kérdem én, akkor milyenekkel? Jó-jó, a KKK-ból valószínűleg megtudom, de nehéz kivárnom a megjelenést. :)
Szóval, vagy én értelmezem félre az egészet, vagy a Ti törpéitek nem feleltethetők meg az én fejemben élő, Gimli-szerű, zömök, tömzsi, szőrös, mindig harcra kész néppel.
Az ynevi törpe népséggel eleddig egy Boomen novellában, és az Acél és oroszlán-ban találkoztam, de nekem úgy tűnt, hogy ott a "klasszikus" törpe-dwarf vonulat köszönt vissza.
Továbbá azt szűrtem le a különböző, mágussal foglalkozó fórumokon, hogy az alkotók igyekeznek távolságot tartani Tolkien idealizált világától. Ezért nem lehet behelyettesíteni egymással például Középfölde tündéit, és Ynev elfjeit.
Ugyanez a törpékre is vonatkozik?
Bocs, hogy ezzel zargatlak! Írtad, hogy nem szívesen értekeznél a törpékről behatóan, de mivel törpékről írogatok: érdekel a téma. :)
Üdv dan Doren!
A saját részemet megválaszolnám,ha nem baj. A "alacsony,tömzsi emberek" arra vonatkozott,hogy néhány író előszeretettel ír olyan törpékről és elfekről,akik viselkedésükben,gondolkodásukban nem térnek el számottevően (vagy egyáltalán) az emberektől,holott ez indokolt lenne, még két különböző kultúrkörből jövő ember példájánál is... . Kapjuk tehát a "hosszúfülű embereket" és az "alacsony,tömzsi embereket",ami szerintem nem szerencsés. Abbéli aggodlamamat akartam megcáfoltatni J.S.S.-dal,hogy ez a Karr-Khazad esetén is így lesz. :)
Ennyi voltam.
Dan Doren: Csak azt tudom mondani, hogy az ynevi törpékhez mindenképpen javaslom a Summarium vonatkozó fejezeteinek tanulmányozását, illetve általában annak átgondolását, hogy egy idegen faj - tűnjön bármennyire is emberinek - expressis verbis idegen kell legyen. Én így értettem V kérdését, és erre reagáltam, hogy a magam részéről igyekeztem nem embereket írni.
Másfelől két dolog azért megfontolandó. Egyrészt emberként nem könnyű idegen lényeket írni, sőt, a lényeget tekintve lehetetlen, hiszen minden alkotás az alkotóból fakad, aki pedig ember, és nem idegen lény... legfeljebb próbálkozhatunk. A másik, hogy minden mű más és más módszereket igényel, más és más részletek kaphatnak hangsúlyt, és ennek értelmében nem ígérem, hogy a magam részéről letettem az asztalra, és megmutattam, miként gondolkodik egy törpe - mint azt a manifesztációs kötetbe írott elbeszélésemben a dzsennek gondolkodásáról például megtettem -, de azért igyekeztem egy sajátos szempontból megközelíteni őket. Majd ti olvasók eldöntitek, mennyire sikerült; ezért is nem szeretnék előre írni minderről.
Üdvözlet!
Uraim! Köszönöm a választ!
V: Egyáltalán nem baj, sőt! Erre voltam kíváncsi. Én értelmeztem félre az egészet, az én törpe képem is összecseng a tiétekkel. Az "alacsony, tömzsi emberekben" botor módon nem értelmeztem megfelelően az embert. Azt hittem, hogy csupán külső jegyekről van szó.
JJS: Hát igen,a Summarium. Sajnos hiányzik a könyvtáramból, pedig nem vagyok mai gyerek, de hát ezért vannak az antikváriumok, ugye?
Kívánok minden jót, és sok-sok leütést! :)
Dan Doren!
A silverland-ban még mindig van,igaz horror áron,de legalább újonnan.
Post a Comment