Ideje a helyzetjelentésnek

Megint hétfő. Megspórolom azt a részt, hogy gyorsan repül az idő, és rátérek arra, mit végeztem a héten. Rögtön a Sárkány és Unikornissal kezdem, hiszen az a lényeg: halad, de mégsem. Halad, hiszen ezen a héten cirka 20.000 leütéssel bővült, gyarapodott, gazdagodott, és ezúttal nem csak úgy, hogy már meglévő fejezeteket írtam át vagy bontottam ketté, hanem teljesen újak születtek, amelyek egyébként nagyon jót tettek a dramaturgiának és a karakterábrázolásnak. Én magam is jobban értem most már az egyik főszereplőt, mint korábban, kicsivel több és világosabb elképzelésem van a gnómok és a sárkányok – úgymond – működéséről, továbbá úgy általában azt érzem, hogy jó irányba haladok, ami mindig biztató.

Ugyanakkor két hét kitartó próbálkozás után ismét látszik, amit azért eddig is tudtam, hogy különböző – a széles nyilvánosságra részleteiben nem tartozó – körülmények miatt továbbra is nagyon hiányzik az alkotáshoz ideális környezet. Szabadidőm van, de sajnos egy kb. nyolc órás ciklushoz kell alkalmazkodnom, ami nálam nem működik. Leginkább azért, mert éjszakai bagoly vagyok, ami azt jelenti, hogy a szervezetem hormonálisan a kései órákban aktívabb, mint a koraiakban, a kreativitás pedig hormonok által befolyásolt képesség (vagy mifene). Nálam ez nagyjából délután három-négy fele jelenti a szellemi ébredezést, este nyolctól-tíztől pedig az aktív kreatív időszakot, durván hajnali négyig. Vagy reggel hétig. Mikor hogy. Mivel ez mindenki másnak, aki a közelemben van, a biológiai órájával ütközik, civilizált viszonyok között nagyjából lehetetlen érdemi szövegmennyiséget produkálnom.

Erre nagyszerű megoldás az alkotói elvonulás, csakhogy ez különb-különb okokból most, leginkább a hideg téli időjárás miatt, megoldhatatlan. Ez nem katasztrófa, csak azt jelenti, hogy a heti 10-20.000 leütés a reális elvárás – szemben az elvonulásos heti 50-80.000 leütéssel –, ami pedig ennél több, az kitűzendő cél, amit ha nem érek el, nem szabad kétségbe esni, mert az könnyen írói blokkot okozhat, amire most már igazán nincs szükség. Szóval most tavaszig leginkább fontolva haladás, továbbá kreatív feltöltődés: nem fogom erőltetni, amit úgy érzem, nem szabad, hanem igyekszem értelmes dolgokra fordítani az időt. Például régóta ott figyel a polcon Plutarkhosztól a Párhuzamos életrajzok, vagy Esterházytól a Bevezetés a szépirodalomba. Hát most szépen lekerülnek onnan.

Ide tartozhat a kérdés, hogy miért írom ezt a blogot, meg twitterezek, meg foglalkozom egy rakat íráshoz hasonló dologgal ahelyett, hogy írnék? Nos, egészen más megírni egy másfél-kétezer leütés hosszú bejegyzést, mint egy öt-tíz-tizenötezer leütés hosszú jelenetet, amely ráadásul egy regény része. Utóbbi sokkal több rákészülést, sokkal több odafigyelést és több utólagos csiszolást igényel, amihez nekem elsősorban sok magányos órára – de inkább magányos hetekre – van szükségem. Na most magány: hát az szerencsére nincs. Csak ugye valamit valamiért. Úgyhogy marad a blog, amit egyébként a magam számára továbbra is igen hasznosnak találok, továbbá egy-két másik dolog, ami a fejemben jár. Például vannak olyan szövegeim, amelyeket esetleg ideje lenne publikálni, viszont nem érzem, hogy szeretnék házalni velük magazinoknál – amelyek nem is nagyon vannak, meg nem is biztos, hogy az írásaim a profiljukba vágnának –, úgyhogy előbb-utóbb, azt hiszem, lesz itt egy kis olvasnivaló. Mármint a bejegyzéseken kívül.