Már meló. Hétvégén adódott egy nap pihenés, egyébként mindenféle elfoglaltság, előtte héten meló és ezt sokáig ragozhatnám, a dolognak egy eredője van: ma erről szól ez a nyúlfarknyi bejegyzés. Tegnap támadt egy ötletem, egész pofás kis novellát lehetne írni belőle – a napokban majd csípek rá egy kis időt –, a Sárkány és Unikornissal pedig haladtam a minap (csütörtökön), bizonyos szempontból többet, más szempontból kevesebbet a vártnál (át- és egyben újraírtam egy jelenetet, beékelve a látomásjelenetbe; jobb lett). Legutóbb Llosánál olvastam, hogy a regény tökéletlen műfaj, azért is, mert hízásra hajlamos, azazhogy túlterjeszkedésre, egy egész mindenséget magában foglalásra, és ez a helyzet a Sárkány és Unikornissal is, valahogy mindig úgy alakul, hogy a szereplők egyre többet és többet akarnak elmondani önmagukról, egyre egyénibbé akarnak válni – aminek dramaturgiai oka van, ugyanis szűk helyen és időben viszonylag sok szereplővel találkozunk, és óhatatlanul egyéníteni kell őket, hogy az olvasó képben legyen. Főleg, hogy nézőpontkarakteres narrációval dolgozom.
Hoppá, ügyfél. Mára ennyit.
Hoppá, ügyfél. Mára ennyit.
3 comments:
nem lesz ebből scope creep? :)
Bizonyos szempontból már az, hiszen eredetileg egy regényben gondolkodtam, most meg már háromról van szó :-) Más szempontból viszont még nem félek a dologtól, hiszen a projekt most két teljesen külön regénytörténet plusz egy novellaregény, és külön-külön egyik sem lesz hosszabb cirka 500.000 leütésnél, ami csak kicsit vastagabb az átlagos M* regényeknél. Meg a szerkesztőm remélhetőleg még időben orrba vág :-)
This is a great post thanks for sharing it.
Post a Comment