Dolgos, sűrű hét volt, nagy örömömre szombaton és vasárnap is dolgozhattam, jegyzőkönyvek, levelezés, kezitcsókolomapályázathozidetessékaláírni (ez különösen egy vak nénikénél volt izgalmas) és így tovább. Vasárnap délután már csak azt vártam, hogy letegyem a fejem, hazaérve beleszédültem az ágyba. Mindezt azzal a tudattal, hogy ma reggel kilenctől pörög tovább a mókuskerék. De aztán kaptam egy telefont, hogy a hivatalban (mindegy, hogy melyikben) hétfőn csak délután van félfogás (milyen hivatal ez, baszki?), szóval nem kell reggel mennem. Hű, de jó, akkor reggel végre lesz időm behozni a másik munkámban az elmaradást. Ja, és még a blogra is szakíthatok időt, mit nekem az, belefér.
Nyúlós-nyálkás idő van odakint, utálom az ilyet, hacsak nem vidéken vagyok írói magányban, mert akkor nincs is tökéletesebb, veri az eső a tetőt a veranda fölött, olyan, mint a fegyverropogás, töltök whiskyt jéggel, elindítok valami zenét és hajrá, 10-15.000 leütés születik ilyenkor egy-két óra alatt, legalább. Ehhez képest most hamarosan gyalogolhatok ki az esőbe, szutyokba, császkálhatok fel-alá.
Sóhaj.
Jövő héten, ha semmi nem jön közbe (de ugyan miért is ne jönne?), elszabadulok pár napra, mert a családi vállalkozás sűrű időszaka addigra véget ér, a másik melómnál pedig megszerveztem a helyettesítést, pár napig nem fogok hiányozni senkinek. Ennek mondjuk az az ára, hogy az érinthetetlen vadon közepén be kell vezettetnem az internetet (isteni mázli, hogy még van olyan szolgáltató, ahol hűségszerződés nélkül lehet ilyet kapni olcsón), mert a munka adminisztráció részét senkire nem tudom áttolni, ahhoz meg kell a net, de ennyi engedmény belefér (nem, mobilnet nem jó, mert amelyik szolgáltatónak kedvező csomagja lenne, annak ott pont nincs térereje).
A dolog előnye, hogy a blog így nem vonul kényszerpihenőre, amíg vidéken vagyok, szóval stay tuned! Legközelebb egy alapos Spiró György: Fogság kritikával jelentkezem.
Nyúlós-nyálkás idő van odakint, utálom az ilyet, hacsak nem vidéken vagyok írói magányban, mert akkor nincs is tökéletesebb, veri az eső a tetőt a veranda fölött, olyan, mint a fegyverropogás, töltök whiskyt jéggel, elindítok valami zenét és hajrá, 10-15.000 leütés születik ilyenkor egy-két óra alatt, legalább. Ehhez képest most hamarosan gyalogolhatok ki az esőbe, szutyokba, császkálhatok fel-alá.
Sóhaj.
Jövő héten, ha semmi nem jön közbe (de ugyan miért is ne jönne?), elszabadulok pár napra, mert a családi vállalkozás sűrű időszaka addigra véget ér, a másik melómnál pedig megszerveztem a helyettesítést, pár napig nem fogok hiányozni senkinek. Ennek mondjuk az az ára, hogy az érinthetetlen vadon közepén be kell vezettetnem az internetet (isteni mázli, hogy még van olyan szolgáltató, ahol hűségszerződés nélkül lehet ilyet kapni olcsón), mert a munka adminisztráció részét senkire nem tudom áttolni, ahhoz meg kell a net, de ennyi engedmény belefér (nem, mobilnet nem jó, mert amelyik szolgáltatónak kedvező csomagja lenne, annak ott pont nincs térereje).
A dolog előnye, hogy a blog így nem vonul kényszerpihenőre, amíg vidéken vagyok, szóval stay tuned! Legközelebb egy alapos Spiró György: Fogság kritikával jelentkezem.
No comments:
Post a Comment