Megint ez a gyatra idő odakint. Ha azt hinném, hogy én vagyok a világ közepe, mondhatnám, hogy jellemző: pont akkor romlik el, amikor (délután) két napra Debrecenbe megyünk páran, felidézni az egyetemi éveket. Véletlen, hogy ez egybeesik a Távoli Világok rendezvénnyel, annyira, hogy talán el sem jutok oda, bár az ismerős arcok miatt persze jó lenne; majd kiderül. Renier mesterrel is rég beszélgettünk egy alaposabbat, remélem, hogy valamelyik este együtt vacsorázhatunk. A többit meglátjuk. Két hónap túlzásba vitt gürcölés után nagyon kell a kikapcsolódás.
No comments:
Post a Comment