Üzenet a távolból

Ellenkező értelmű bejegyzésig vidéken vagyok, a világ végén, és még pár nap biztosan eltelik a végső szentségtörésig, miszerint bekötik az internetet ide. Ennek megfelelően ezt a bejegyzést még Budapesten írom szerda éjjel, és időzítem péntekre, de lélekben már kint vagyok a körtefa alatt, a kertben. Furcsa kettősség, de tényleg. Mikor ez a bejegyzés megjelenik – ha nem rontottam el az időzítést –, még két óra lesz hátra a Rőtszakállról való szavazásból. Jelen állás szerint erős közepes-gyenge négyes az osztályzata, ami kicsit meglepett, mert ennél jobb novellának gondoltam, másfelől viszont az is igaz, hogy sem túl sok akció, sem túl sok rejtély nincs benne, még az is lehet, hogy túl kiszámítható. Idővel lesz róla önreflex, és itt vagy ott majd szívesen látnám a részletes olvasói véleményeket, hogy ki miért találta olyannak, amilyen. Köszönöm a szavazatokat, különben.

Most írhatnám, hogy idelent süt a nap, de ugye még Pesten vagyok (szerda éjjel), szóval maradjunk annyiban, hogy kölcsöninternettel megoldom majd a hétfői bejegyzést – bár azt nem ígérem, hogy reggel tízig meglesz, de valameddig biztosan –, aztán a többit meglátjuk. Ami biztos: nagyon nagy kedvem van írni, és mivel Ronnie is kiesett, a snooker vb-t sem nézem majd annyit, hogy elpazaroljam az időt odalent. Bár Carter még továbbjuthat, és neki szurkolnék.

No, hölgyek-urak, részemről a fáklyásmenet – hétfőn találkozunk.