"Amit ontológiai diszpozíciónak nevezünk, az ontikusan a legismertebb és legmindennaposabb: a hangulat, a hangolt lét. Mielőtt kidolgoznánk a hangulatok bármiféle pszichológiáját, amihez még semmi sincs meg, a fenomént mint fundamentális egzisztenciálét kell szemügyre vennünk és struktúrájában körvonalaznunk." Ez az idézet Martin Heidegger általam frissen beszerzett Lét és idő c. főművéből való. Apám megjegyezte, hogy Heidegger újabban kezd megint divatba jönni: hát nem tudom, én tíz éve tervezem elolvasni ezt. Amikor a könyvesboltban belelapoztam, meg utána este is, eszembe jutottak azok az évek, amikor csuklóból képes voltam a fenti módon fogalmazni. De nem is ez a szörnyű, hanem hogy körülöttem sokan meg is értették.
Ez aztán elgondolkodtatott, hogy milyen különös, szép, furcsa, csodás dolog is a nyelv, a nyelvi szokás, a nyelvhasználat állandóan változékony módja (és rögtön sajnálom, hogy Ronald Wardhaugh Szociolingvisztikáját, amely megjegyzem, zseniális, és szerintem minden írónak kötelező, végül ott kellett hagynom a boltban, mert mindent mégsem vehettem meg), és hogy mennyire függ utóbbi a környezettől, mennyire egyéni és közösségi egyszerre, mennyire másképp beszél az ember otthon, a munkahelyén, a boltban vagy egy protokolleseményen, és akkor a jassznyelvről, a szlengről, a szaknyelvekről még nem is beszéltünk, és akkor még nem is hoztam elég példát ahhoz, hogy ez a bekezdés akár csak gondolatébresztő is legyen (tessék elolvasni a Szociolingvisztikát!).
Néha eljátszom a gondolattal, hogy egy-két szemeszterre visszajárok az egyetemre, kinézek magamnak néhány előadást, hiszen azok szabadon látogathatók, és követem őket kicsit, de aztán egyrészt hiányzik hozzá az idő, másrészt az igazi elszánás – mert ha olyan hihetetlenül izgalmasak lettek volna, akkor egyetemistaként bejártam volna, de csak szemináriumokat látogattam... De a gyakorlás miatt azért megérné, hogy ne veszítsem el teljesen az akadémiai beszédmód megértését. Persze ebben az önképzés is segít, szóval ha a következő pár hónapban az idézethez hasonló szösszeneteket hall valaki tőlem, előre kérem az elnézését.
A végére, mert eszembe jutott: van egy olyan blogjáték, hogy fogd a hozzád legközelebb eső könyvet, és pötyögj be egy idézetet, lássuk, mit olvasol. Sok értelme nincs, de vicces dolgok sülhetnek ki belőle: én annyit tennék hozzá, hogy az adott kötet 162. oldalának első teljes (azon az oldalon kezdődő!) bekezdését tessék begépelni (ami nem lehet novella- vagy fejezetcím stb., csak a szövegtörzs számít!). Ha nincs 162 oldalas a könyv, akkor legyen a 16. oldal, ennyi engedmény tehető. Nos tehát? Kinek mit dobott a szerencse?
Ez aztán elgondolkodtatott, hogy milyen különös, szép, furcsa, csodás dolog is a nyelv, a nyelvi szokás, a nyelvhasználat állandóan változékony módja (és rögtön sajnálom, hogy Ronald Wardhaugh Szociolingvisztikáját, amely megjegyzem, zseniális, és szerintem minden írónak kötelező, végül ott kellett hagynom a boltban, mert mindent mégsem vehettem meg), és hogy mennyire függ utóbbi a környezettől, mennyire egyéni és közösségi egyszerre, mennyire másképp beszél az ember otthon, a munkahelyén, a boltban vagy egy protokolleseményen, és akkor a jassznyelvről, a szlengről, a szaknyelvekről még nem is beszéltünk, és akkor még nem is hoztam elég példát ahhoz, hogy ez a bekezdés akár csak gondolatébresztő is legyen (tessék elolvasni a Szociolingvisztikát!).
Néha eljátszom a gondolattal, hogy egy-két szemeszterre visszajárok az egyetemre, kinézek magamnak néhány előadást, hiszen azok szabadon látogathatók, és követem őket kicsit, de aztán egyrészt hiányzik hozzá az idő, másrészt az igazi elszánás – mert ha olyan hihetetlenül izgalmasak lettek volna, akkor egyetemistaként bejártam volna, de csak szemináriumokat látogattam... De a gyakorlás miatt azért megérné, hogy ne veszítsem el teljesen az akadémiai beszédmód megértését. Persze ebben az önképzés is segít, szóval ha a következő pár hónapban az idézethez hasonló szösszeneteket hall valaki tőlem, előre kérem az elnézését.
A végére, mert eszembe jutott: van egy olyan blogjáték, hogy fogd a hozzád legközelebb eső könyvet, és pötyögj be egy idézetet, lássuk, mit olvasol. Sok értelme nincs, de vicces dolgok sülhetnek ki belőle: én annyit tennék hozzá, hogy az adott kötet 162. oldalának első teljes (azon az oldalon kezdődő!) bekezdését tessék begépelni (ami nem lehet novella- vagy fejezetcím stb., csak a szövegtörzs számít!). Ha nincs 162 oldalas a könyv, akkor legyen a 16. oldal, ennyi engedmény tehető. Nos tehát? Kinek mit dobott a szerencse?
14 comments:
"A mozgatás veszélye:
A törött bordavég megsértheti a mellüregben lévő szerveket, pl.: a tüdőt és az ereket."
Majd ha kéznél lesz, beírom én is az idézetet, de Heidegger-hez annyit hozzáfűznék, hogy ez a bullshit-generátor szöveg inkább a fordító hibája, mint az eredeti szerzőé. Bár csak részleteket olvastam a műből (anno egy magyar szakos ismerős kért fel, hogy értelmezzem már neki :) ), de eredetiben olvasva valószínűleg teljesen más élmény. Ott ugyanis nem hatnak idegenül az olyan szavak, mint "fundamentális" vagy "diszpozíció", és nem kétértelmű a "fenomén". Mondhatnám úgy is, hogy ez a szöveg egyszerűen nincsen lefordítva.
Hermann barátom (vezetéknevét fedje jótékony homály) villámpostával elküldte nekem a fenti Heidegger-idézetet német eredetiben. Itt van alább, utána pedig egy rögtönzött, szándékoltan nyers fordítás tőlem.
Was wir ontologisch mit dem Titel Befindlichkeit anzeigen, ist ontisch das Bekannteste und Alltäglichtste: die Stimmung, das Gestimmtsein. Vor aller Psychologie der Stimmungen, die zudem noch völlig brach liegt, gielt es, dieses Phänomen als fundamentales Existenzial zu sehen und in seiner Struktur zu umreißen.
Amit ontológiai módon a Befindlichkeit [kb.: „amilyennek magunkat találjuk”] kifejezéssel illetünk, ontológiailag a legismertebb és legmindennaposabb: a hangulat, a hangolt lét. A hangulatok bármilyen filozófiája előtt, ami még teljesen hátra van, szükséges, hogy ezt a jelenséget mint alapvető létezőt lássuk és a maga szerkezetében vizsgáljuk [er.: "szedjük szét"].
Ugye erre mondta azt Kosztolányi, hogy fordítani olyan, mint gúzsba kötve táncolni (vagy kb. így mondta, ebben: Ábécé a fordításról és ferdítésről - régi folyóiratokban megtalálható). Egyrészt ugye fontos, hogy a "hivatalos" verzió szakfordítás, tehát egyes kifejezések, bár magyarul is elérhetők, idegen szóval más (szakmai) jelentéssel bírnak, ezért célszerű megtartani-alkalmazni őket. Másrészt látszik, hogy azért le lehet fordítani ezt úgy is, hogy a halandó ember is megértse - de nem biztos, hogy a filozófia szakos hallgató halandó ember, és hogy erre ezért szükség lenne. Szóval ami tanulság (megint): hogy a fordítás mindig a választásokról szól, és bizony célszerű mindent a forrásnyelven olvasni.
Ettől függetlenül próbát teszek ezzel a(z új, 2004-es) magyar fordítással, aztán majd véleményt formálok. Egyelőre azért reménykedem, mert két fordítóját is ismerem és nagyra tartom a munkájukat.
EdBoy: orvosi vagy elsősegélykönyv? Vagy orvosi dráma? :-)
Szomorú helyzet állt elő. Mindkét oldalon, karnyújtásnyira található egy-egy könyv...
Bal oldal: "...dünkben. Egyedül a királynak volt szabad bejárása hozzánk. Rendszerint alkonyat felé jött át kocsiján, és kíséretét, minden könyörgés és tiltakozás ellenére, házon kívül táboroztatta."
Jobb oldal: "A vonat a nyílt pályán állt. A töltés mellett féltucatnyi teherautó parkolt. A platók hátulját lenyitották. A szerelvény és a kocsik között húsz, huszonöt férfi ládákat adogatott kézről-kézre."
Szerencse vagy sem, de az előttem fekvő "A végzet masinériáit" nem értem el. :)
„Azt hinni, hogy elvonulhatunk a szenvedély elől, éppen olyan őrület, mintha komolyan hinné valaki, hogy homokból házat és menedéket építhet a sivatag közepén a számum ellen.”
El fogom rontani az intellektuális hangulatot...
"Még nincs vége, kölyök, még nincs vége - mondta Boxer csillogó szemmel. - Előbb még ki fogja nyitni a bicskát. Ezek a bűparasztok mindig kinyitják a bicskát, olyan rendszeresen, ahogy bejönnek Piripócsról a hathúszassal."
"Whereupon those masters - the self-proclaimed servants of the Emperor - could control the entire human species galaxy-wide, almost instantaneously."
Heidegger-hez: Kérdés, hogy egy filozófiai könyv filozófia szakos hallgatóknak készül-e?
"I reign over thee, saith the Lord of the Earth, in power exalted above and below, in whose hands the sun is a glittering sword and the moon a through-thrusting fire, who measureth your garments in the midst of my vestures, and trusseth you up as the palms of my hands, and brightened your vestments with Infernal light."
"- Épp ezt kérdeztem magától - mutatott rá végül a bohóc szemrehányóan. Hangjából áradt az elgyötörtség és a reménytelenség."
(kicsit írok még belőle, mert ez így marha rövid, pont párbeszédes rész)
"Az őrmester megpróbált az épelméjűség irányába evickélni.
- Bendő őrmester, Éjjeli őrség - mutatkozott be. - Ez meg itt Göcsört káplár. Azért jöttünk, hogy elbeszélgessünk valakivel a ... folyóban talált illetővel kapcsolatban, érthető?"
:D
Jobb oldal:
"NELL: Hát, szerintem ideje már Ausztráliába menned." (Caryl Churchill: NagymeNők)
Bal oldal:
"book down tsi gazd (le)könyvel, bevezet (Országh László és Magay Tamás: Angol-magyar nagyszótár)
:D
Heideggerről: A szerkesztői képzésen volt egy gyakorlatunk, amelynek során egy hasonló Derrida-fordítást kellett megszerkeszteni (az eredeti szöveg ismerete nélkül!), és rendkívül tanulságos volt a mozgástér szűkössége, ami megadatott a terminus technicusok és a magyaros, gördülékeny mondatok között.
A szerkesztői elv egyébként az volt, hogy kigyűjtöttük a szaknyelvi kifejezéseket, és ezeken kívül igyekeztünk minden egyébben a világosságra és az érthetőségre törekedni. A fordítót a szaknyelv ugyanis behúzta a csőbe, és már olyan helyeken is idegen szavakat használt, ahol azoknak nem volt funkciója és nyugodtan ki lehetett azokat váltani magyar megfelelővel vagy egy magyarázó körülírással.
Mindenesetre a gyakorlat után azon a véleményen voltam, hogy filozófiai szöveget csak nagyon elszánt és szenvedni szerető emberek szerkesszenek (fordítsanak).
'Don't ask me. I suppose it was because he had nothing to say. The fact that I drank coffe alone or with someone seven hous before the bombing is hardly reevant. Plus, the coffe drinking took place in Cleveland and had nothing to do with whether or not I committed the crime.'
A kelkáposzta az egyik legszebb káposztafajta, csipkés, zöld, vastag erezetű levelei a legalkalmasabbak a töltött káposztafélék készítésére. Amikor fejes káposztát vásárolunk, ügyeljünk, hogy a fej kemény és súlyos legyen, a zöldség színe pedig üde. A kelkáposzta levelei néha lazák, de sosem lógnak. A káposzta szokásos fűszere a kömény, amitől könnyebben emészthető lesz.
Post a Comment