Programváltozás minden értelemben: nem csak azért, mert a Végjáték-kritika mára ígért második fele szerdára tolódik, hanem azért is, mert múlt héten történt egy apróság, ami az idei terveimet jelentősen befolyásolja.
Tudni kell, hogy tavaly februárban elvállaltam egy melót, amely augusztus végéig tartott, és lényegében ez volt az, ami miatt csak nyár közepétől tudtam érdemben foglalkozni a Sárkány és Unikornissal. Amint ez a fél éves projekt véget ért, elhúztam vidékre, hátha még be tudom fejezni az SU-t, de a kihagyás soknak bizonyult, sok szempontból mindent elölről kellett kezdenem. Ennek során pedig változott a koncepció, amely most – csak hogy az új látogatóknak se kelljen visszakeresgélniük – a következő:
Első kötet: Százháború – kisregény hosszúságú másodkori történet az SU előzményeiről, jelenleg kb. 150.000 leütés (várhatóan 250.000 lesz a vége; viszonyításul a Hőseposz mintegy 550.000 leütés hosszú).
Második kötet: Sárkány és Unikornis – regény hosszúságú másodkori történet, jelen pillanatban kb. 300.000 leütés (immár néhány hónapja ezt értem SU alatt, és ezen dolgozom érdemben; várhatóan 500.000 lesz a vége).
Harmadik kötet: SárkUn. II. (munkacím) – novellaregény, azaz szorosan összefüggő elbeszélések láncolata a harmadkortól a hetedkor végéig, amelyek összekötik a Sárkány és Unikornis és a Hőseposz történetét; most kb. 300.000 leütés (már most is kerek egész, prológustól az epilógusig meg van írva, így akár meg is jelenhetne, de néhány elbeszéléssel még ki szeretném bővíteni, így várhatóan 500.000 lesz a vége).
Mindez mögött az áll, hogy az elmúlt fél évben jobban elmerültem a karakterek között és a másodkori világban, a szöveg ezért bővült, és az egész történet új mélységeket kapott. Röviden: elkaptam a fonalat – és ezt most nem akarom elveszíteni. Ezért amikor pár hete megkerestek, hogy kedvezőtlenebb feltételekkel, hosszabb időtartamra, némileg más munkakörrel, de ismét lenne a múltkori meló, csuklóból nemet mondtam. 2010-et az SU-ra szántam, és semmi olyat nem ajánlottak, amiért ezen változtattam volna.
Csütörtökön viszont ismét megkerestek. A pár hét alatt változtak náluk a körülmények, megint fél évig tart csak a projekt, a tavalyinál jobb feltételekkel. Vállalom? Nos... igen. A két megkeresés között ugyanis volt időm gondolkodni azon, hogy milyen feltételek mellett mondtam volna igent előszörre, illetve, hogy az SU-val kapcsolatban mit lépnék, ha úgy alakulna, hogy egy belátható időre ismét félre kell tennem. Elég szilárd válaszokat adtam ezekre az önmagamnak feltett kérdésekre, ezért csütörtökön – bár az újabb megkeresés kissé váratlanul ért – nyugodtan mondhattam, hogy így már vállalom.
A kérdés most nyilván az, hogy az úgynevezett polgári melómnak milyen kihatása lesz az SU-ra, amit az olvasóknak, a kiadónak és önmagamnak is erre az évre ígértem? És tekintve, hogy immár öt éve dolgozom olyan szövegeken, amelyek SU cím alatt futnak vagy futottak, most már tényleg ideje lenne megjelennie valaminek.
Nos, a válasz nehéz, mert fél év hosszú idő, de nagyjából a következőt mondhatom: a fenti három kötetből a Sárkány és Unikornis című 2010-ben nem valószínű, hogy meg fog jelenni. A tucatnyi szereplő, a nagyon sok helyszín és a többszörösen összetett történet miatt a szöveg rettenetesen mozaikszerű, amiért is a megmunkálása rengeteg időt kíván, és biztos vagyok benne, hogy legalább májusig, de inkább július végéig nem lesz lehetőségem érdemben foglalkozni vele. Most úgy látom, hogy két-három héten belül fiókba kerül, aztán majd nyár végén újra előveszem. Van rá esély, hogy ezután még idén be tudom fejezni – de erre ne építsünk.
Ami a SárkUn. II. munkacímű, befejezett, épp csak szerkesztetlen novellaregényt illeti, egyrészt ugye szeretném még bővíteni néhány elbeszéléssel, másrészt mivel épít a Sárkány és Unikornis történetére, furcsa lenne, ha annál korábban jelenne meg. Csúf dolog, de tény: kibabráltam magammal, hiszen ha nem ezt írom meg először, hanem az SU-t, akkor előbbi már tavaly a boltokban lehetett volna. Ez a hátránya, ha spirálisan, jobbról balra ír egy regényfolyamot az ember. És persze fejjel lefelé.
Ott van viszont a Százháború, ami másfél évvel ezelőtt még ugyancsak SU néven futott, és nemrég vettem elő újra. Klasszikus előzménytörténet, az SU egyik történetszála teljesen erre épít, ráadásul ez a sztori erősen fókuszált, nagyon kompakt, egyszerű dramaturgiájú: tipikusan kisregény (a M* regények közül leginkább a Pokol hasonlítható hozzá). Sokáig azt gondoltam, hogy befejezetlen marad, mivel az SU-ban elhangzik minden fontos információ, amit tudni kell róla, de pár hónapja újraolvastam, és úgy döntöttem, hogy egyszer még befejezem, mert a történet és a karakterek is megérdemlik.
Nos, úgy látszik, most lesz ez az egyszer. A Százháborúval éppen egyszerűsége miatt könnyebb dolgoznom, mint az SU-val, és jó eséllyel elég hamar be tudom fejezni (értsd: a munka mellett még idén). Mivel előzménytörténet, nagyrészt ugyanazok szerepelnek benne, mint az SU-ban, és részben ugyanazok a helyszínek is, avagy nem szakadok ki az SU környezetéből – tehát elkerülhetem azt, amibe tavaly belesültem, hogy elveszítem a kapcsolatot az SU szövegével. Kivált azért, mert az SU-ból is készen van már egy jelentős darab, amit már lehet szerkesztgetni, így az sem kerül ki teljesen a látóteremből (erről szerkesztőként majd Wyquin gondoskodik).
Viszont a magam számára nagyon kellemetlen ez az újabb csúszás és újabb paripaváltás, ezért komolyan elgondolkodtam azon, amire már volt példa a M* történetében, jelesül, hogy a Százháborút online kezdem publikálni, fejezetenként. Ez sem egyszerű döntés, nagyon sok vonzata van, és át kell még gondolnom, de látom egy nagyon komoly előnyét, ami miatt egyáltalán fontolóra veszem: a nyilvánosság erejét. A folyamatos visszajelzés ugyanis kedvet ad ahhoz, hogy csináljam, és a következő fél évben erre az ösztönzésre nagy szükségem lesz.
Tudni kell, hogy tavaly februárban elvállaltam egy melót, amely augusztus végéig tartott, és lényegében ez volt az, ami miatt csak nyár közepétől tudtam érdemben foglalkozni a Sárkány és Unikornissal. Amint ez a fél éves projekt véget ért, elhúztam vidékre, hátha még be tudom fejezni az SU-t, de a kihagyás soknak bizonyult, sok szempontból mindent elölről kellett kezdenem. Ennek során pedig változott a koncepció, amely most – csak hogy az új látogatóknak se kelljen visszakeresgélniük – a következő:
Első kötet: Százháború – kisregény hosszúságú másodkori történet az SU előzményeiről, jelenleg kb. 150.000 leütés (várhatóan 250.000 lesz a vége; viszonyításul a Hőseposz mintegy 550.000 leütés hosszú).
Második kötet: Sárkány és Unikornis – regény hosszúságú másodkori történet, jelen pillanatban kb. 300.000 leütés (immár néhány hónapja ezt értem SU alatt, és ezen dolgozom érdemben; várhatóan 500.000 lesz a vége).
Harmadik kötet: SárkUn. II. (munkacím) – novellaregény, azaz szorosan összefüggő elbeszélések láncolata a harmadkortól a hetedkor végéig, amelyek összekötik a Sárkány és Unikornis és a Hőseposz történetét; most kb. 300.000 leütés (már most is kerek egész, prológustól az epilógusig meg van írva, így akár meg is jelenhetne, de néhány elbeszéléssel még ki szeretném bővíteni, így várhatóan 500.000 lesz a vége).
Mindez mögött az áll, hogy az elmúlt fél évben jobban elmerültem a karakterek között és a másodkori világban, a szöveg ezért bővült, és az egész történet új mélységeket kapott. Röviden: elkaptam a fonalat – és ezt most nem akarom elveszíteni. Ezért amikor pár hete megkerestek, hogy kedvezőtlenebb feltételekkel, hosszabb időtartamra, némileg más munkakörrel, de ismét lenne a múltkori meló, csuklóból nemet mondtam. 2010-et az SU-ra szántam, és semmi olyat nem ajánlottak, amiért ezen változtattam volna.
Csütörtökön viszont ismét megkerestek. A pár hét alatt változtak náluk a körülmények, megint fél évig tart csak a projekt, a tavalyinál jobb feltételekkel. Vállalom? Nos... igen. A két megkeresés között ugyanis volt időm gondolkodni azon, hogy milyen feltételek mellett mondtam volna igent előszörre, illetve, hogy az SU-val kapcsolatban mit lépnék, ha úgy alakulna, hogy egy belátható időre ismét félre kell tennem. Elég szilárd válaszokat adtam ezekre az önmagamnak feltett kérdésekre, ezért csütörtökön – bár az újabb megkeresés kissé váratlanul ért – nyugodtan mondhattam, hogy így már vállalom.
A kérdés most nyilván az, hogy az úgynevezett polgári melómnak milyen kihatása lesz az SU-ra, amit az olvasóknak, a kiadónak és önmagamnak is erre az évre ígértem? És tekintve, hogy immár öt éve dolgozom olyan szövegeken, amelyek SU cím alatt futnak vagy futottak, most már tényleg ideje lenne megjelennie valaminek.
Nos, a válasz nehéz, mert fél év hosszú idő, de nagyjából a következőt mondhatom: a fenti három kötetből a Sárkány és Unikornis című 2010-ben nem valószínű, hogy meg fog jelenni. A tucatnyi szereplő, a nagyon sok helyszín és a többszörösen összetett történet miatt a szöveg rettenetesen mozaikszerű, amiért is a megmunkálása rengeteg időt kíván, és biztos vagyok benne, hogy legalább májusig, de inkább július végéig nem lesz lehetőségem érdemben foglalkozni vele. Most úgy látom, hogy két-három héten belül fiókba kerül, aztán majd nyár végén újra előveszem. Van rá esély, hogy ezután még idén be tudom fejezni – de erre ne építsünk.
Ami a SárkUn. II. munkacímű, befejezett, épp csak szerkesztetlen novellaregényt illeti, egyrészt ugye szeretném még bővíteni néhány elbeszéléssel, másrészt mivel épít a Sárkány és Unikornis történetére, furcsa lenne, ha annál korábban jelenne meg. Csúf dolog, de tény: kibabráltam magammal, hiszen ha nem ezt írom meg először, hanem az SU-t, akkor előbbi már tavaly a boltokban lehetett volna. Ez a hátránya, ha spirálisan, jobbról balra ír egy regényfolyamot az ember. És persze fejjel lefelé.
Ott van viszont a Százháború, ami másfél évvel ezelőtt még ugyancsak SU néven futott, és nemrég vettem elő újra. Klasszikus előzménytörténet, az SU egyik történetszála teljesen erre épít, ráadásul ez a sztori erősen fókuszált, nagyon kompakt, egyszerű dramaturgiájú: tipikusan kisregény (a M* regények közül leginkább a Pokol hasonlítható hozzá). Sokáig azt gondoltam, hogy befejezetlen marad, mivel az SU-ban elhangzik minden fontos információ, amit tudni kell róla, de pár hónapja újraolvastam, és úgy döntöttem, hogy egyszer még befejezem, mert a történet és a karakterek is megérdemlik.
Nos, úgy látszik, most lesz ez az egyszer. A Százháborúval éppen egyszerűsége miatt könnyebb dolgoznom, mint az SU-val, és jó eséllyel elég hamar be tudom fejezni (értsd: a munka mellett még idén). Mivel előzménytörténet, nagyrészt ugyanazok szerepelnek benne, mint az SU-ban, és részben ugyanazok a helyszínek is, avagy nem szakadok ki az SU környezetéből – tehát elkerülhetem azt, amibe tavaly belesültem, hogy elveszítem a kapcsolatot az SU szövegével. Kivált azért, mert az SU-ból is készen van már egy jelentős darab, amit már lehet szerkesztgetni, így az sem kerül ki teljesen a látóteremből (erről szerkesztőként majd Wyquin gondoskodik).
Viszont a magam számára nagyon kellemetlen ez az újabb csúszás és újabb paripaváltás, ezért komolyan elgondolkodtam azon, amire már volt példa a M* történetében, jelesül, hogy a Százháborút online kezdem publikálni, fejezetenként. Ez sem egyszerű döntés, nagyon sok vonzata van, és át kell még gondolnom, de látom egy nagyon komoly előnyét, ami miatt egyáltalán fontolóra veszem: a nyilvánosság erejét. A folyamatos visszajelzés ugyanis kedvet ad ahhoz, hogy csináljam, és a következő fél évben erre az ösztönzésre nagy szükségem lesz.
5 comments:
Ejha. Ez így tényleg nem hangzik túl jól, de legalább egyenes beszéd volt. Azért remélem, nem lesz olyan csalódott olvasó, aki egyből a fejedet akarja érte.
Ez az online változat jó ötlet, egy időre legalábbis jó eséllyel visszafogja a neked szánt orgyilkosokat.
Viszont van itt egy gondolat, ami megint telitalálat, de a fenébe, én akartam leírni. :)
Én úgy írtam volna, azért jó a visszajelzés, mert ha van ilyen, az ember képes leülni folytatni a napi nyúzás végeztével is (amikor, mi tudjuk, nem elég a 80-90%-os pörgés, 130-150 %-os energiabefektetés kell a sokszor csak megközelítőleg ugyanolyan végeredményhez). Azért félelmetes ám, mekkora tud lenni az olvasók hatalma. :)
... leülni és folytatni a munkát
(így jár az, aki két telefon között - és alatt - kommentel)
Követelem a fejét! :)
Mondjuk eddig abban voltam, hogy két kötet lesz, de újraolvasva a régi bejegyzést valóban háromról volt szó.
A kisregényhez annyit fűznék hozzá, hogy a másodkor van olyan érdekes, és érdekel annyi embert mind az olvasók, mind az írók részéről, hogy a kisregényre alapozva akár egy komplett elfes-másodkoros novelláskötet is kijöhetne. Vagy Gápsár András azt írta a fórumán, hogy szívesen készítenének elfes kötetet, ebbe is beférne talán a Százháború.
(És akkor lenne "hivatalos" másodkor felelősünk is. :))
francba,
legjobb úton vagy a túlírás felé. Ha nem értesz egyet, ne velem, ecceri íróval vitatkozz - figyelj inkább a zen buddhistákra. Nálunk többet tudnak.
Hagyd a köldöknézést, meg önelemzést és tedd meg a következő, szükséges lépést.
Szerintem.
cels.
Túlírás: igen, ettől én is tartottam, ezért választottam szét külön kötetekbe a külön történeteket. Ha valami ki akar jönni, akkor jöjjön: a harcot pont az jelenti, hogy szerkesztett formában tegye.
Post a Comment