Egy politikai témájú cikkben olvastam legutóbb ezt a fordulatot, s most, amikor azon gondolkoztam, milyen címet adhatnék ennek az e-könyvekkel foglalkozó bejegyzésnek, ez jutott először az eszembe. Frappáns és ütős: a könyvszakma egy csukafejes előtt áll, vagy a fene tudja, lehet, hogy egy hasas lesz belőle, egyelőre még az egész nagyon bizonytalan. Viszont mindenképp érdekes, és ahogy mind többet gondolkozok róla – nálam ez azt jelenti, hogy úton-útfélen szóba hozom az ismerőseimnek –, annál biztosabb vagyok benne, hogy a könyvszakma szerkezetváltozás előtt áll. Pontosan úgy, ahogy a filmszakma egykor az internetes letöltés miatt, vagy éppen most, az Avatar dübörgő sikere nyomán, amikor mindent elönt a 3D-őrület.
A kalapomat nem tenném rá, de valószínűnek tartom, hogy szoros összefüggés áll fenn az internetről letöltött mozifilmek számának növekedése és a mozitechnológia fejlődése között. Gondoljunk csak bele, mekkora változáson ment át a hollywoodi filmek képi- és hangvilága az utóbbi tizenöt évben: az ún. blockbustereknél a látvány és a hangzás ma már mindent elural, az ember úgy jön ki a moziból, hogy még az utcán is villódzó fénysorokat lát, és cseng a füle a robajtól. Drágább házimozi rendszerek ugyan már fel tudják venni ezzel a versenyt, de az ilyesmi azért még mindig felsőkategóriás szórakozás. Hányszor halljuk, hogy "ezt moziban érdemes megnézni"? Még azután is, hogy valaki letöltötte. Ez a fegyver, a jelentős többletérték az, ami megtartja a moziba járókat.
Hollywood mostanra nagyjából rájött, hogy a mozi semmihez sem hasonlítható előnyei miatt a letöltés nem a moziból csábítja el a nézőket, hanem legfeljebb a DVD-piacról a vásárlókat, ám erre is talált orvosságot: az extrákkal telezsúfolt, dömpingáron hamar polcra pakolt special edition kiadványokat, amelyek korábban csak egy-két évvel követték az egylemezes verziót, most viszont már egy időben jelennek meg vele. Ezeknél az ár-érték arány többnyire már megfelelő, két-háromezer forintot hajlandóak vagyunk adni értük ahelyett, hogy 8+ gigás letöltéssel, saját doboz- és borítógyártással babrálnánk. Még ha ez is megvolna uszkve egy óra alatt.
A kérdés most az, hogy saját kiadványaik tekintetében a könyvkiadók milyen megoldással veszik majd fel a versenyt az internetes (illegális) verziókkal? Angolszász nyelvterületen már viszonylag általánosnak mondható, hogy néhány hónappal a hagyományos (papíralapú) kiadás után egy adott mű megjelenik e-bookként is. Ha népszerű szerző művéről van szó, akkor a kiadó éppen csak ezzel a néhány hónap mínusz egy nappal maradt le az illegális netes verzió megjelenéséhez képest... szóval itt még van hová fejlődni. És mi az a plusz, ami miatt inkább ezt a fizetős változatot szerzi be az olvasó? Szívjóságból: mert ennyire kedveli a szerzőt, hogy mindenképp szeretne fizetni a művéért. Törvénytiszteletből: mert a másik megoldást lopásnak érezné. Ízlésből: mert a kiadó által összerakott e-book egy profin megszerkesztett kiadvány, amely mentes az illegális netes verziót előállítók gyakori hibáitól.
Na most, tapasztalatom szerint az olvasók igen nagy hányada nem törődik a szerkesztettséggel; egészen pontosan sok olvasó nem is tudja, hogy ez mit jelent. Amíg az e-book olvasók drágák, addig valószínűleg olyanok veszik meg őket és az e-könyveket, akik rendelkeznek az ilyen apróságok felismeréséhez szükséges műveltséggel – utána viszont ez a tényező egyszerűen nem számít majd. Végül pedig ott van a törvénytisztelet... nos, igen. Nyilván törvénytisztelően töltünk le ugye most is mindent. Marad tehát a szívjóság.
Hm.
Véletlenül sem akarom itt a könyvkiadás halálát vizionálni. De mielőtt valaki azt mondaná, hogy az e-könyvek soha nem fogják kiszorítani a papírkönyveket, gondoljon bele, hogy húsz éven belül felnő egy egész generáció, amelynek mi sem lesz természetesebb, mint hogy nehezen kezelhető, nehezen kereshető, egyáltalán, nehéz tankönyvek helyett egy vékony e-book olvasón, ne adj isten, a szétnyitható képernyős mobiltelefonján vigye magával a tananyagát az iskolába. Hiszen már ma is előbb nézünk meg egy adatot a Wikipedián, mint egy lexikonban. Igaz, utána sokszor még leellenőrizzük az adatot azért, de azt is, ha lehet, valamilyen online forrásból – mert időtakarékosabb, kényelmesebb, egyszerűbb. Ahogy ezt megszoktuk, épp olyan könnyen és gyorsan szokjuk majd meg, hogy e-könyveket olvassunk.
Mire ez megtörténik, a kiadóknak ki kell találniuk, hogy mi az a megoldás, amivel pénzt tudnak kicsikarni az olvasók zsebéből a művekért. Hosszú, nehéz folyamat lesz, a szerző, a kiadó és a terjesztő feladatainak és szerepkörének átértékelésével és átalakításával, és egy olyan folyamat, amelyben az olvasókkal való kommunikációnak szerintem minden korábbinál nagyobb szerepe lesz, de hogy pontosan miként és hogyan, azt egyelőre szerintem senki nem látja. De persze ezért is olyan izgalmas az egész.
A kalapomat nem tenném rá, de valószínűnek tartom, hogy szoros összefüggés áll fenn az internetről letöltött mozifilmek számának növekedése és a mozitechnológia fejlődése között. Gondoljunk csak bele, mekkora változáson ment át a hollywoodi filmek képi- és hangvilága az utóbbi tizenöt évben: az ún. blockbustereknél a látvány és a hangzás ma már mindent elural, az ember úgy jön ki a moziból, hogy még az utcán is villódzó fénysorokat lát, és cseng a füle a robajtól. Drágább házimozi rendszerek ugyan már fel tudják venni ezzel a versenyt, de az ilyesmi azért még mindig felsőkategóriás szórakozás. Hányszor halljuk, hogy "ezt moziban érdemes megnézni"? Még azután is, hogy valaki letöltötte. Ez a fegyver, a jelentős többletérték az, ami megtartja a moziba járókat.
Hollywood mostanra nagyjából rájött, hogy a mozi semmihez sem hasonlítható előnyei miatt a letöltés nem a moziból csábítja el a nézőket, hanem legfeljebb a DVD-piacról a vásárlókat, ám erre is talált orvosságot: az extrákkal telezsúfolt, dömpingáron hamar polcra pakolt special edition kiadványokat, amelyek korábban csak egy-két évvel követték az egylemezes verziót, most viszont már egy időben jelennek meg vele. Ezeknél az ár-érték arány többnyire már megfelelő, két-háromezer forintot hajlandóak vagyunk adni értük ahelyett, hogy 8+ gigás letöltéssel, saját doboz- és borítógyártással babrálnánk. Még ha ez is megvolna uszkve egy óra alatt.
A kérdés most az, hogy saját kiadványaik tekintetében a könyvkiadók milyen megoldással veszik majd fel a versenyt az internetes (illegális) verziókkal? Angolszász nyelvterületen már viszonylag általánosnak mondható, hogy néhány hónappal a hagyományos (papíralapú) kiadás után egy adott mű megjelenik e-bookként is. Ha népszerű szerző művéről van szó, akkor a kiadó éppen csak ezzel a néhány hónap mínusz egy nappal maradt le az illegális netes verzió megjelenéséhez képest... szóval itt még van hová fejlődni. És mi az a plusz, ami miatt inkább ezt a fizetős változatot szerzi be az olvasó? Szívjóságból: mert ennyire kedveli a szerzőt, hogy mindenképp szeretne fizetni a művéért. Törvénytiszteletből: mert a másik megoldást lopásnak érezné. Ízlésből: mert a kiadó által összerakott e-book egy profin megszerkesztett kiadvány, amely mentes az illegális netes verziót előállítók gyakori hibáitól.
Na most, tapasztalatom szerint az olvasók igen nagy hányada nem törődik a szerkesztettséggel; egészen pontosan sok olvasó nem is tudja, hogy ez mit jelent. Amíg az e-book olvasók drágák, addig valószínűleg olyanok veszik meg őket és az e-könyveket, akik rendelkeznek az ilyen apróságok felismeréséhez szükséges műveltséggel – utána viszont ez a tényező egyszerűen nem számít majd. Végül pedig ott van a törvénytisztelet... nos, igen. Nyilván törvénytisztelően töltünk le ugye most is mindent. Marad tehát a szívjóság.
Hm.
Véletlenül sem akarom itt a könyvkiadás halálát vizionálni. De mielőtt valaki azt mondaná, hogy az e-könyvek soha nem fogják kiszorítani a papírkönyveket, gondoljon bele, hogy húsz éven belül felnő egy egész generáció, amelynek mi sem lesz természetesebb, mint hogy nehezen kezelhető, nehezen kereshető, egyáltalán, nehéz tankönyvek helyett egy vékony e-book olvasón, ne adj isten, a szétnyitható képernyős mobiltelefonján vigye magával a tananyagát az iskolába. Hiszen már ma is előbb nézünk meg egy adatot a Wikipedián, mint egy lexikonban. Igaz, utána sokszor még leellenőrizzük az adatot azért, de azt is, ha lehet, valamilyen online forrásból – mert időtakarékosabb, kényelmesebb, egyszerűbb. Ahogy ezt megszoktuk, épp olyan könnyen és gyorsan szokjuk majd meg, hogy e-könyveket olvassunk.
Mire ez megtörténik, a kiadóknak ki kell találniuk, hogy mi az a megoldás, amivel pénzt tudnak kicsikarni az olvasók zsebéből a művekért. Hosszú, nehéz folyamat lesz, a szerző, a kiadó és a terjesztő feladatainak és szerepkörének átértékelésével és átalakításával, és egy olyan folyamat, amelyben az olvasókkal való kommunikációnak szerintem minden korábbinál nagyobb szerepe lesz, de hogy pontosan miként és hogyan, azt egyelőre szerintem senki nem látja. De persze ezért is olyan izgalmas az egész.
5 comments:
Szerintem nem annyira sötétbe ugrás ez. A tendencia egyértelmű, inkább csak az a kérdés, hogy Magyarországon mikor lesznek eléggé elterjedtek az e-könyvek, mikor érdemes lépni. Itt persze szokás szerintem előnyben vannak a nagyok, ők könnyebben bevállalhatják az első lépéseket. Ugyanakkor az e-kiadás olyan terület, ami a kisebb kiadóknak is esélyt adhat (egy könyv e-könyvvé való átalakításhoz nem kell túl sok erőforrás).
Az olvasókat szerintem lebcsülöd. Bár ők maguk nem képesek már egy tisztességesen megszerkesztett szöveg összeállítására, ettől még olvasás közben igenis igényelhetik azt. Senki sem akar széteső, rosszul karakterfelismert szövegekkel szenvedni, inkább megvásárolja az e-könyvet. Főleg, ha annak normális ára van.
Igazából itt lép be az e-könyv nagy előnye, bár lehet, hogy naiv vagyok: a terjesztők akár teljesen kiiktathatóak, és rendkívül kényes módozatokat lehet kínálni a vásárlóknak, hogy a nekik megtetsző könyveket másodpercek alatt, közvetlenül a kiadótól megvásárolják. A terjesztői és nyomdai költségek kiiktatásával alaposan lecsökkenhet a könyv ára, még akkor is, ha az e-könyv lehetőségeinek tisztességes kihasználásához szükség lehet némi plusz munkára a kiadó részéről.
Az alacsony árhoz járul, hogy a nem látható pénzt az emberek sokkal könnyebben költik (bankkártya, netes vásárlás). Nagy lehetőség ez a kis kiadóknak, és tisztességes ár és szerkesztettség miatt a kalózkodás miatt sem kell aggódniuk (illetve erre a problémára megoldást jelenthet egy kiadóhoz vagy könyváruházhoz kötött előfizetés - a jövőben talán az ilyen előfizetői rendszerek veszik át a terjesztők helyét).
Még egy érdekes előnye van az e-könyveknek, mégpedig a frissíthetőség. Szerepjátékok esetében például errata helyett jönnének az 1.1, 1.2, stb. verziók, amelyekre a vásárló frissítheti a saját "példányát". Maradva a szerepjátéknál, egy játékülésre egy szál e-olvasót vinne magával a játékos, amelyen rajta lenne az alapkönyve és minden kiegészítő, kereshető, gyorsan lapozható formában, opcionális kiegészítve további letölthető (vagy általa készített) tartalmakkal, jegyzetekkel, stb.
Szép álom, kár, hogy a technológiának is fejlődnie kell ehhez.
Jó ötletnek tartom az e-könyveket és az e-olvasókat, pláne, ha utóbbiak is majd az átlag halandó számára is megfizethető áron lesznek forgalomban. De azt valahogy nem tudom elképzelni, hogy az A4-né is valamivel nagyobb wod szabálykönyveim vagy a Nagy Ződ helyét (bármelyik szabálykönyvét, érted) elfoglalja egy néhány hüvelykes kijelző... persze nyilván a könnyű kezelhetősége és kereshetősége miatt hamar megszoknám, de mégis... ebből a szempotból nagyon oldszkúl vagyok. :D
Az e-bookhoz, mint számítógépes játékokhoz valami pluszt kell fűzni.
Ott (Pc játék) megtehetik azt, hogy a kalózmásolat verzióit kizárják bizonyos platformokról, közösségekből. Nem játszhatnak legális (dedikált szervereken stb.), nem kaphatnak -vagy csak nehezen- , juthatnak hozzá a további fejlesztésekhez.
Az XXX filmeknél is megvan az, hogy csak egy emelt díjas sms elküldése után megkapott kód beírásakor tudod megnézni a filmet.
Ezek mind technikafüggő dolgok.
Persze nem elhanyagolható az emberi rész sem, de azt kevésbé tudja kontrollálni egy kiadó. Az ő dolguk a kalózmásolatok megnehezítése, ellehetetlenítése.
Sorszámozott dolgok nyomon követhetők.(Ip, Id, email, és account trackerek)
Ha teszem azt fel, egy kiadó egyedi sorszámú e-bookot ad ki, akkor azt nem lehetne nyakra-főre másolni, főleg ha az eredeti sorszám számlaszámhoz lenne kötve.
Vagy csak a kiadó honlapján lehet olvasni. Duplikált, vagy többszörösen bejelentkezett acc. törlésre kerülnek stb.
Vagy valami máshoz(pld. nyomtatáshoz magánnyomdában) a lényeg, hogy az emberek ne akarják továbbadni a sajátjukat. (Lehet jönni a kölcsönadott könyvekkel, de olyat én nem ismerek aki csak kölcsönkönyvekből él, szvsz. a könyvkiadás sem ezekre alapoz.)
Marcus említette a terjesztők kiesését. Ugyanez vonatkozik az anyagköltéségre is. A kiadóknak úgymond az lesz az érdekük, hogy minél több pénz maradjon a zsebükben.
Plusz ha még egy embert felvesznek, hogy nyomon tudja követni a warez/torrent oldalak kínálatát akkor az x időn belül behozná a pénzét.
Megoldás van, csak gondolkodni kell rajta.
Ördögasszony.
Nem bántásképpen, de akkor 15 évvel ezelőtt te kapásból elutasítottad volna a mai technika vívmányait. Stream tv, msn, skype, netbanking, internet:) (az utóbbiról tudom, hogy létezett, de 56k-s végződéssel, szóval csak vicc)
Nem számolva azzal, hogy unokáink (ha megélik) akkor lehet úgy fognak rád nézni a polcon-biztonsági üveg mögött tartott "papír"könyveid miatt, mintha nága zanza trófeákat látna.
"Nagypapi...te ártatlan fákból készített dolgokra adtad a pénzed?"
Ironizálok, de érezd mit akarok mondani.
Na. Holnap, józan fővel is visszajövök ide...
Plusz.
Ha már új platformra lép a könyvkiadás, akkor nézze meg milyen plusz lehetőségeik vannak.
Egy könyvhöz lehetett cd-t, vagy utalványt/előfizetést adni ajándékba.
Viszont a neten ettől SOKkal több lehetőségük van.
E-bookhoz lehet zenét csatolni, vagy képeket, vagy hangoskönyvet kiadni, és ezek díját mind-mind a terjesztés-anyagköltségből fennmaradt összegből lehetne finanszírozni.
Példa. A kedves olvasó ha egy bizonyos részhez ért a könyvben: megszólal egy zene ami az adott rész alá passzol. (oldal számlálóhoz, lapozóhoz kötve. Persze ki és bekapcsolható lenne tekintettel lévén a maradiakra akik a fejüket/fantáziájukat szeretik használni:D)
Vagy ha 100 ft-tal többet fizetett, akkor láthatja a képeket amiket a prémium account kínál.
Vagy 35-40 könyv elővásárlása esetén kap egy ingyen e-book olvasót.
Az utolsó példa lehet, hogy elkapkodott volt, de a lényeg, hogy Biggie Smalls aka. Notorious B.I.G. szavaival élve: "Sky is the limit"
Tudnám mit görcsölök én itt az írással, amikor kiváló pr-es is lehetnék...:)
Megyek is, írom tovább a házimat az XY Scriptoriumhoz:)
(Yo, Marcus my man! What's our m******** name ?)
Megpróbálok egyben reagálni a négy megjegyzésre, aztán meglátjuk, miként sikerül :-)
A kisebb kiadók esélye valóban nő az e-könyvek megjelenésével, de ez egy nagyon időszakos és egyszeri lehetőség. Nem hiszem ugyanis, hogy a könyvterjesztők - amelyek a torz magyar könyvpiacon kiskirályokként uralkodnak a kiadók felett - harc nélkül engednének a pozícióikból. Nem tökéletes, de azért jó példa az Amazon, amely nem is olyan rég szívózott a hat legnagyobb amerikai könyvkiadó egyikével; a magyar "amazonok" sajnos sokkal erősebbek a kiadókhoz képest, és egy hasonló konfliktusba utóbbiak nálunk bele sem mennének, nemhogy még végül ők nyernék meg, mint ez a fenti esetben történt.
A hazai terjesztők online felületei már ma is letisztultabbak és egyszerűbben kezelhetőek, mint a kiadók webshopjai. Nyilván azért, mert több pénzt fordíthattak rá, és mert a piaci érdek is erre szorította őket: ők közvetlenül az eladásból élnek, míg a kiadók megszokták, hogy van egy terjesztőjük, aki foglalkozik ezzel... ezen a gondolkodáson nehéz gyorsan változtatni, ráadásul drága is (marketinges kell ugyanis hozzá). A terjesztőket nehéz lesz megkerülni, mert ők "előbb kapcsolnak" majd, mint a kiadók - meg ugye sokkal több pénzzel, bejáratott webshoprendszerrel és törzsvásárlói közönséggel rendelkeznek -, s így az e-könyveknél is jelentős terjesztői árrés lesz majd.
Ettől függetlenül, aki időben lép, az nagyot szakíthat, de ami ehhez elengedhetetlenül fontos, az az online és offline reklám. Nagy tömegeket kell elérni és megmozgatni, hogy a kis kiadót, amelynek eddig nem nagyon keresték fel a honlapját, mert megtalálták a könyveit a polcokon, online elérjék és vásároljanak tőle. Ez pedig olyan mennyiségű tőkét igényel - mert két-három évig biztosan nem térül meg -, ami csak a legnagyobb könyvkiadóknak van. És biztosan nem mondok újat: ezek a kiadók majdnem mind a nagy terjesztők tulajdonában vannak (az Európa pl. az Alexandráé - vagy nyolc másik kiadóval együtt -, a Magvető - és még sok másik - a Líráé, és ezek csak a nagyok...).
Ami az olvasókat illeti, én is remélem, hogy alábecsülöm őket, különben akik ebből próbálunk élni, mindannyian éhen halunk :-)
Ami az e-könyvek tartalmának frissítését illeti, én pont emiatt várom ezt a korszakot, Ördögasszonnyal ellentétben ;-) És a vicces az, hogy a technológia már meg is van hozzá - a legújabb pl. az iPad; bár még persze mindez nagyon drága -, csak a tartalomszolgáltatás van lemaradva.
Ferenc írt bővebben a másolásvédelemről. Ezek a módszerek is ugye mind léteznek, csakhogy minden védelem feltörhető, és fel is törik, úgyhogy nem hiszem, hogy ez a megoldás. Inkább az olvasók és a kiadó számára is elfogadhatóan alacsony ár és az olvasó érdekeltté tétele a vásárlásban. Nem utolsó szempont például, hogy ha fizet a kiadványért, akkor a szerző nagyobb eséllyel ír egy következő könyvet... de talán még jobb az a fajta árukapcsolás, amiről Ferenc írt. Ezek nagyon jó ötletek, az ilyesmit kell erősíteni.
Post a Comment