Hajnali három múlt. Úgy fél órája csörgött a telefon, és valami hülye nő kiabált, hogy szól a riasztó az Ó utcában, és tényleg hallottuk is a háttérben. Hát nagyon kellemetlen, de mi közünk hozzá? Még csak nincs is ilyen utca a kerületben! És letette. Azért a rendőrség helyett egy kilenc számjegyű civil lakást hívni... és azóta persze nem tudok visszaaludni. Válogatott kínzásokat fogok kitalálni annak, aki bármi hasonlóval felébreszt az éjszaka közepén. És a vicces, hogy ha nem lenne a civil melóm, akkor egyébként ébren lennék egész éjjel, és csak mosolyogtam volna rajta.
Na mindegy. Hogy legyen valami jó is, Wyquintől visszakaptam a Sárkány és Unikornis első százezer leütését, szerkesztve. Ez a prológus és a teljes első rész (terv szerint prológus, három rész és epilógus lesz a kötetben), lényegét tekintve egyetlen dramaturgiai egység, szituáció- és szereplőbemutatás, akció nem sok van benne; s így elmondva nem is tűnik nehéznek, pedig az indítás mindig nehéz. És évek óta nem rágtam annyira a körmöm egy szerkesztői véleményre várva, mint most, ami talán érthető is ennyi munka után, de úgy tűnik, fölösleges volt, pontosabban a munka megérte, illetve izé... szóval Wyquinnek alapvetően tetszett, ami jó hír. Még jobb hír, hogy sem dramaturgiai, sem stiláris kifogásai nem voltak, nem kell a-tól z-ig mindent felforgatnom, kihúznom vagy toldozgatnom, szóval az eddigi felforgatásoknak, kihúzásoknak és toldozgatásoknak ezek szerint értelmük és hasznuk is volt. Egyedül az egyik szereplő pozicionálását (motivációjának olvasók felé történő kibontását) kell jobban megoldanom, aminek látom a módját és a helyét a szövegben, úgyhogy azzal nem lesz gond. A többi pedig – így első körre – a szerkesztő szerint jó.
Mondjuk arra jutottunk, hogy miután alsó hangon egy évet, felső becsléssel pedig ötöt töltöttem az ötlet, a karakterek és a szöveg csiszolásával, azért ez a minimum, hogy ordító hibák ne legyenek benne, de ilyenkor azért mindig ott van a veszély, hogy az ember túlírja a dolgot, a fától nem látja az erdőt meg ilyesmi, és megnyugtató, hogy egyelőre nem ez a helyzet. Most már "csak" arra kell figyelni, hogy ez a hátralévő 400.000 leütésben se változzon. 200.000 már készen van belőle, azzal szerintem nem lesz gond... a többit meglátjuk. Igyekszem.
A tegnap délutánt és estét egyébként Wyquinnél töltöttük Eric Van Diennel – aki továbbra is itt vendégeskedik nálunk, és persze a telefonra sem ébredt fel, pedig akkor legalább sörözhetnénk –, és annyi ökörséget összehordtunk, hogy abból blogregényt lehetne írni. Vagy valami hasonlót. De először ugye az SU. Meg tartozom egy novellavéleményezéssel az egyik kollégának, ami papíron már megvan, a gépre vitele viszont ilyen vendégjárós időszakban több időt vesz igénybe, mint gondoltam. Szóval majd jelentkezem.
Na mindegy. Hogy legyen valami jó is, Wyquintől visszakaptam a Sárkány és Unikornis első százezer leütését, szerkesztve. Ez a prológus és a teljes első rész (terv szerint prológus, három rész és epilógus lesz a kötetben), lényegét tekintve egyetlen dramaturgiai egység, szituáció- és szereplőbemutatás, akció nem sok van benne; s így elmondva nem is tűnik nehéznek, pedig az indítás mindig nehéz. És évek óta nem rágtam annyira a körmöm egy szerkesztői véleményre várva, mint most, ami talán érthető is ennyi munka után, de úgy tűnik, fölösleges volt, pontosabban a munka megérte, illetve izé... szóval Wyquinnek alapvetően tetszett, ami jó hír. Még jobb hír, hogy sem dramaturgiai, sem stiláris kifogásai nem voltak, nem kell a-tól z-ig mindent felforgatnom, kihúznom vagy toldozgatnom, szóval az eddigi felforgatásoknak, kihúzásoknak és toldozgatásoknak ezek szerint értelmük és hasznuk is volt. Egyedül az egyik szereplő pozicionálását (motivációjának olvasók felé történő kibontását) kell jobban megoldanom, aminek látom a módját és a helyét a szövegben, úgyhogy azzal nem lesz gond. A többi pedig – így első körre – a szerkesztő szerint jó.
Mondjuk arra jutottunk, hogy miután alsó hangon egy évet, felső becsléssel pedig ötöt töltöttem az ötlet, a karakterek és a szöveg csiszolásával, azért ez a minimum, hogy ordító hibák ne legyenek benne, de ilyenkor azért mindig ott van a veszély, hogy az ember túlírja a dolgot, a fától nem látja az erdőt meg ilyesmi, és megnyugtató, hogy egyelőre nem ez a helyzet. Most már "csak" arra kell figyelni, hogy ez a hátralévő 400.000 leütésben se változzon. 200.000 már készen van belőle, azzal szerintem nem lesz gond... a többit meglátjuk. Igyekszem.
A tegnap délutánt és estét egyébként Wyquinnél töltöttük Eric Van Diennel – aki továbbra is itt vendégeskedik nálunk, és persze a telefonra sem ébredt fel, pedig akkor legalább sörözhetnénk –, és annyi ökörséget összehordtunk, hogy abból blogregényt lehetne írni. Vagy valami hasonlót. De először ugye az SU. Meg tartozom egy novellavéleményezéssel az egyik kollégának, ami papíron már megvan, a gépre vitele viszont ilyen vendégjárós időszakban több időt vesz igénybe, mint gondoltam. Szóval majd jelentkezem.
No comments:
Post a Comment