Elengedett gyeplővel

Eredetileg képregény témájú bejegyzést szántam mára – igen, az Ex Machináról –, de ezt a maradék három napomat, amit még vidéken tölthetek, inkább a teljesen a Százháborúra szánom, márpedig Vaughan képregényeiről nem három sort írnék, és két-három órás gondolatösszegzést meg visszaolvasgatást meg bejegyzésírást most nem engedhetek meg magamnak. Teljes gőzzel folyik a csiszolás, mondhatni elengedett gyeplővel, arra viszem, amerre az ösztön húz: a "befejeztem!" hír idején a szöveg kb. 215.000 leütés volt, most 228.000, és még alig a felét javítottam át. Az első tíz fejezet már Wyquinnél van szerkesztésre, meglátjuk, hogy húz-e belőle, vagy írjak még hozzá, de úgy látom, nagyjából 250.000 lesz a vége (azt szokták mondani, 300.000-nél kezdődik egy regény). Az alábbi képen látható, hogy ez a csiszolás nagyjából mit jelent: igen sok az átírt, kihúzott rész, de sokkal több a hozzáírás. Ugye a fekete az eredeti szöveg, a piros pedig a javítás, mondani sem kell. A kép kattintásra nagyobb lesz – hétfőn jelentkezem.