Úton

Sajnos most vagy három hétre véget ért az alkotói időszak, hamarosan indulok a székesfővárosba, aztán legalább két-három hét meló. A nyár további részét egyelőre nem látom: a minap volt egy kis felfordulás, amikor felhívott a kivitelező (vállalkozó alvállalkozója), hogy akkor jövő héten kezdik, mondom, figyelj, hatvan másik emberrel kell összeegyeztetnünk az időpontokat, csak nem képzeled, hogy a nyár közepén mindössze egy héttel előre fixáljuk le őket? Hát de neki így szól a szerződése. Mire én: tudja, hogy mit csináljon azzal a papírral, értem én, hogy magának az a buli, ha pótnapokat kell kijelölni, mert azokért ugye külön pénz jár, csakhogy mi megrendelőként ezt érthetően nem fogjuk hagyni, és mivel a mi szerződésünkben ez a "csak pár nappal előtte szólunk" nem szerepel, tárgyalja szépen újra a partnerrel, és szóljon három héttel előre, pá-pá! Ez így kb. hét telefonbeszélgetés összegzése, és azért ilyen a hangnem, mert az udvarias ellentmondásomat részéről fejetlenség majd felháborodás majd agresszió követte, hogy akkor én ezt beszéljem meg azzal, akivel akarom, márpedig ő nem tud úgy tervezni, hogy megállapodunk mondjuk augusztus 5-i kezdésben, plusz-mínusz három nap. Ja kérem, jó, szóval hívom főnökét: szevasz, Gyuri, hogy van az asszony? remek, és te derekad? és a többiek? na jól van akkor, hát figyelj, azért hívtalak, mert... és csodák csodája, az első pali öt perc múlva hív, hogy oké, megpróbálják akkor rendesen beütemezni a melót. Na, hát ha nincs szerencsém, akkor ilyen szellemben folyik majd a nyár, és nekem ott kell majd állni minden #&@{>! szegecselésnél, mert persze ott próbálnak majd átverni minket, ahol a legkevésbé és a legjobban fáj.

Hogy egyébként hogy áll a Százháború? Több, mint a felét, tizennégy fejezetet megszerkesztettem, és kb. másfél-két hét az elmúlt napokat jellemző nyugalom és csönd és magány kellene, hogy befejezzem, és irgalmatlanul dühít, hogy pont most kell félbehagynom a dolgot, de így jött ki a lépés. A hozzáírandó két-három novellából három készen van, de lesz még kettő-három, részben, mert ezek rövidek, részben, mert ötlet van százával, és teljesebb lesz tőlük a regény (olyan sztorik, felvetések, lehetőségek vannak bennük, amelyek a főszövegbe nem férhettek bele), szóval a munka halad, és továbbra is azt érzem, hogy meglesz ez még szeptemberig, és akkor megjelenés idén (a kiadási terv függvényében).