A tegnapi nap nem a tervek szerint alakult, de ettől – vagy épp ezért – még nagyon élveztem. Hajnalban azzal indult, hogy a főnököm sms-ben lemondta a reggeli meetinget, ami csak azért volt szomorú, mert az sms-re ébredtem, ami ha korábban jön, még elértem volna a vonatot, amivel mehettem volna vidékre. Sőt: ha két nappal korábban szól, már rég a világ végén lennék. Na mindegy, végül is feltaláltam magam, elintéztem egy-két munkaszerű intézendőt, aztán tizenegy óra előtt beértem a Deltába, és beszereztem Kornya Zsolt barátom legújabb könyvét, Az exorcistát. Néhány novellát már olvastam belőle, de mivel nem igazán vásárolok Cherubion-antológiákat, így már régóta vártam, hogy önállóan megjelenjenek.
Aztán kicsivel tizenegy után felhívtam Jan van den Booment, hogy nincs-e kedve meginni egy sört, és szerencsére volt – ezt szeretem benne –, úgyhogy a következő hét órát sörözéssel és beszélgetéssel töltöttük. Kölcsönösen beszámoltunk egymásnak a készülőben lévő regényeinkről, meg kitértünk persze millió dologra, egyszóval jól eltelt az idő. És mert az istenek kegyesek, a reggeli villamosozgatás közben elkezdett novella (igen, a Százháborúhoz) is kapott egy kis segítséget, mert a szomszéd asztalnál a kedves hölgy egy kottát lapozgatott, úgyhogy gyorsan kértem némi szakmai tanácsot a főszereplő zenész-dalnok megformálásához. Megjegyzem, ilyenkor soha nem értem, miért esik sokaknak nehezére leszólítani egy csinos nőt, bár tény, hogy én ezúttal nem csajozási szándékkal tettem (itthon le is tépnék érte a tököm).
Ezután késő délután haza, és még levadásztam egy lángost, aztán szunya: kicsit sok volt a sör, azt hiszem. De egy-két óra rendbe hozott, és aktívan készülhettem a mai napra, amikor is – ezekben a percekben, amikor a bejegyzés időzítve kikerül – már a vonaton ülök, és robogok vidékre, hogy egy-másfél hétig (attól függően, mi jön vagy nem jön közbe) ismét a regénnyel foglalkozhassak.
És máris eljutottunk a cím végére, hogy mi is lesz holnap: meló. Meg persze sok sör, olvasás, filmnézés, remélhetőleg sok napsütés, és ezt tervezem ismételni a következő pár napban, azzal a kitétellel, hogy ha van egy kis szerencsém, akkor legalább két novellát befejezek, és a regény összes kritikus pontját is helyreteszem. Meszlényi Pétertől és Fejes Laczától ehhez nagyon sok ötletet kaptam – majd egyszer elmesélem, milyeneket –, úgyhogy a derűlátásomnak alapos oka van.
Legközelebb pedig hétfőn; még nem tudom, miről.
Aztán kicsivel tizenegy után felhívtam Jan van den Booment, hogy nincs-e kedve meginni egy sört, és szerencsére volt – ezt szeretem benne –, úgyhogy a következő hét órát sörözéssel és beszélgetéssel töltöttük. Kölcsönösen beszámoltunk egymásnak a készülőben lévő regényeinkről, meg kitértünk persze millió dologra, egyszóval jól eltelt az idő. És mert az istenek kegyesek, a reggeli villamosozgatás közben elkezdett novella (igen, a Százháborúhoz) is kapott egy kis segítséget, mert a szomszéd asztalnál a kedves hölgy egy kottát lapozgatott, úgyhogy gyorsan kértem némi szakmai tanácsot a főszereplő zenész-dalnok megformálásához. Megjegyzem, ilyenkor soha nem értem, miért esik sokaknak nehezére leszólítani egy csinos nőt, bár tény, hogy én ezúttal nem csajozási szándékkal tettem (itthon le is tépnék érte a tököm).
Ezután késő délután haza, és még levadásztam egy lángost, aztán szunya: kicsit sok volt a sör, azt hiszem. De egy-két óra rendbe hozott, és aktívan készülhettem a mai napra, amikor is – ezekben a percekben, amikor a bejegyzés időzítve kikerül – már a vonaton ülök, és robogok vidékre, hogy egy-másfél hétig (attól függően, mi jön vagy nem jön közbe) ismét a regénnyel foglalkozhassak.
És máris eljutottunk a cím végére, hogy mi is lesz holnap: meló. Meg persze sok sör, olvasás, filmnézés, remélhetőleg sok napsütés, és ezt tervezem ismételni a következő pár napban, azzal a kitétellel, hogy ha van egy kis szerencsém, akkor legalább két novellát befejezek, és a regény összes kritikus pontját is helyreteszem. Meszlényi Pétertől és Fejes Laczától ehhez nagyon sok ötletet kaptam – majd egyszer elmesélem, milyeneket –, úgyhogy a derűlátásomnak alapos oka van.
Legközelebb pedig hétfőn; még nem tudom, miről.
No comments:
Post a Comment