Megint hétfő

Ez a hétfőnkénti általános beszámoló jó ötletnek tűnik, szóval lehet, hogy rendszer lesz belőle. Ha másnak nem, afféle teljesítményigazolásnak megteszi magam felé, hogy akkor ezt végeztem egy hét alatt. Most például gépre vittem, aztán első és második olvasatban tisztáztam a múltkor emlegetett nem M* novellámat. Valószínűleg Fantasztikus történet lesz a címe, ahol a fantasztikus valószerűtlen értelemben szerepel. Így önmagában nem valami fantáziadús, de a novella egészével összeolvasva szerintem működni fog. Wyquin már olvasta, és jelezte azokat az apróságokat, amiket egy harmadik olvasás során időközben magam is kiszúrtam, de nagyon jól jött tőle a megerősítés, hogy bizonyos pontokon bővebb kifejtésre lesz szükség. Nos, a héten majd sor kerül rá.

A Sárkány és Unikornissal nem igazán tudtam foglalkozni, mert a legkülönbözőbb ügyek elvonták a figyelmemet, mától viszont új rend szerint remélem jobban haladok majd: napi hat órában, egyszeri hosszabb szünettel írás, nem kedv-, hanem munkaszerűen. Meglátjuk, mi lesz az eredménye, mert az eddigi évek tapasztalata szerint én az a típusú alkotó vagyok, aki akkor tud leülni írni, amikor kedve van hozzá, és nem akkor lesz kedve, amikor leül – nagy különbség. Ezen a blogon is látszik, mekkora különbségek vannak jól és rosszul sikerült bejegyzések között. Nos, a rosszul sikerültek azok, amelyeket kényszerből – írjunk már! alapon – fogalmaztam. Nem lenne szerencsés kényszerből írni a regényt, valamilyen változtatásra viszont szükség lesz, hogy belátható időn belül befejezzem.

Legyen aztán néhány szó a hétvégéről is: szombaton Shadowrun versenyen voltam, résztvevőként, a tavaly elhozott kupa után azonban nem sikerült a címvédés: tizenkét csapatból tizenegyedikek lettünk. Életemben ez volt a második szerepjáték-verseny, amelyen indultam, szóval mondhatni végletes tapasztalataim vannak, de ez egyáltalán nem baj. Most láttam igazán, mennyire sokat számít egy modul stílusa abban, hogy egy csapat hogyan teljesít. Feszesebb, pörgősebb volt, mint ami nekünk bejön, de ezzel nem szeretném hárítani a felelősséget: nagyon jól szórakoztunk közben, versenyszempontból viszont most valóban ezt érdemeltük. A szervezőknek pedig elismerés, mert a verseny, a modul és a kalandmester is nagyszerű volt!

A válasz-felelet Wyquinnel egyelőre szerintem véget ért: nem azért, mert a bejegyzésében nekem adott igazat – figyelmes olvasó láthatja, hogy a látszat ellenére nem ezt tette; de hát nem is volt vita köztünk –, hanem mert nem jut eszembe, mit mondhatnék még a felmerült kérdésekről. Persze nem azért, mert minden elhangzott, hanem mert egy bizonyos szempontból kb. elmondtunk mindent, amit lehetett, más szempont pedig most nem él bennem annyira, hogy beszéljek róla. Talán majd legközelebb. Ahogy például OSC Végjátékáról, amit többen ajánlottak nekem – a kommentek közt is például –, és időközben kiolvastam. Részletes vélemény valamikor két héten belül.