Azt gondolom, jó év volt. Mindkét asztali torna jól sikerült, a szervezők kitettek magukért, úgy a játékosokért, mint a vendégekért, szívüket-lelküket beladták. A tavaszi versenyen tizenhat csapat vett részt – nagyságrendben kb. 80-100 ember –, a múlt szombatin hat csapat, egy szűkebb társaság. Mint azt a honlapjukon is hírül adták, az egyesület döntően anyagi okokból nem tud két nagy rendezvényt szervezni, ezért 2010-től kétfordulós rendszerrel lesznek a játékok, egy nyílt részvételű tavasszal, és egy továbbjutós ősszel: ennek a főpróbája volt most. Igaz, két-három csapattal több jelentkezett, de végül nem mindenki jött el (ahogy az lenni szokott).
M* oldalról Eric van Dien, Wyquin és én voltunk jelen, a délelőtt beszélgetéssel és sok sztorizással, a délután bíráskodással és értékeléssel, az este megint csak beszélgetéssel telt. Úgy láttam, Wyquint is – aki először volt lent – megnyerte a banda, nagyobb összeget tennék rá, hogy legközelebb is jön. A fórumok alapján az embernek nagyon gyakran támad az az érzése, hogy egy minden értelemben beszűkült olvasótábornak ír: jó látni, hogy az élet mindig igazolja, az internetes hangadók csak hangadók, de nem mérvadók, s talán éppen ők azok, akik miatt a józan többség az interneten csak olvas, de nem ír. Tóta W. írt egy meglepően önkritikus glosszát erről, érdemes beleolvasni.
Ami még a rendezvényt illeti, két tanulság kapcsolódik hozzá. Vagy inkább három. Az egyik, hogy mielőbb fejezzem be a Sárkány és Unikornist, mert várják. A fontosabb kettő, hogy a játékosoknak oda kell figyelniük: azért, mert csak hat csapat van, nem szabad lazítani – a családiasabb hangulat kicsit a versenyteljesítmény ellen hatott, amitől a csapatok még nyilván nagyon jól érezték magukat, bíróként viszont szembetűnő volt, főleg a tavaszi rendezvény játékszínvonalához képest –, illetve hogy nekünk, íróknak is van lehetőségünk tenni azért, hogy ez a torna még többet érjen. Hogy miként és hogyan, az még kiderül, hiszen egyeztetni kell a szervezőkkel, de már az eddigiek alapján is látszik, hogy tavasszal nagy dobás készül.
A magam részéről ismét (és itt is) nagyon köszönöm a meghívást, a vendéglátást és a szervezést, továbbá gratulálok a nyerteseknek és minden résztvevőnek. Csak így – és még jobban – tovább!
(Képes beszámoló a honlapon a hírek között.)
M* oldalról Eric van Dien, Wyquin és én voltunk jelen, a délelőtt beszélgetéssel és sok sztorizással, a délután bíráskodással és értékeléssel, az este megint csak beszélgetéssel telt. Úgy láttam, Wyquint is – aki először volt lent – megnyerte a banda, nagyobb összeget tennék rá, hogy legközelebb is jön. A fórumok alapján az embernek nagyon gyakran támad az az érzése, hogy egy minden értelemben beszűkült olvasótábornak ír: jó látni, hogy az élet mindig igazolja, az internetes hangadók csak hangadók, de nem mérvadók, s talán éppen ők azok, akik miatt a józan többség az interneten csak olvas, de nem ír. Tóta W. írt egy meglepően önkritikus glosszát erről, érdemes beleolvasni.
Ami még a rendezvényt illeti, két tanulság kapcsolódik hozzá. Vagy inkább három. Az egyik, hogy mielőbb fejezzem be a Sárkány és Unikornist, mert várják. A fontosabb kettő, hogy a játékosoknak oda kell figyelniük: azért, mert csak hat csapat van, nem szabad lazítani – a családiasabb hangulat kicsit a versenyteljesítmény ellen hatott, amitől a csapatok még nyilván nagyon jól érezték magukat, bíróként viszont szembetűnő volt, főleg a tavaszi rendezvény játékszínvonalához képest –, illetve hogy nekünk, íróknak is van lehetőségünk tenni azért, hogy ez a torna még többet érjen. Hogy miként és hogyan, az még kiderül, hiszen egyeztetni kell a szervezőkkel, de már az eddigiek alapján is látszik, hogy tavasszal nagy dobás készül.
A magam részéről ismét (és itt is) nagyon köszönöm a meghívást, a vendéglátást és a szervezést, továbbá gratulálok a nyerteseknek és minden résztvevőnek. Csak így – és még jobban – tovább!
(Képes beszámoló a honlapon a hírek között.)
2 comments:
Üdvözlet!
Büszkén vallom magam a blog rendszeres olvasójának és egy-két dolog már jó ideje birizgálja a fantáziámat. :-)
Ha szabad kérdeznem mi az a két M.A.G.U.S. regény ami most már örökre a fiókban marad?
Más:Most olvastam el az Abbitkirálynőt és örülök annak,hogy most már komolyan meg kell fontolnom azt,hogy mire adjam le a voksom.Majd írok róla pár sort az olvasói-reflexió jegyében.
Előre is köszönöm.
A két fiókba ítélt regényt úgy tizennégy-tizenöt éves fejjel írtam: a sokat sejtető és remekbe szabott A Szent Talizmán illetve A Szent Talizmán II. címet viselik. Klasszikus utaztató kalandregények papírmasé karakterekkel, borzasztó frázisokkal és képtelen párbeszédekkel. Csapnivaló mindkettő elejétől a végéig, ahogy az egy ilyen korú szerzőtől elvárható. Egyes elemeik azonban mostanra kanonizálódtak: például Jordin mester, akire a Rúfiász című novellámban hivatkozom, és dorani varázslóként a regények egyik központi alakja volt (bár nem főszereplő). Az utóbbi időben előkapartam a szövegeket, és gondolkoztam azon, hogy talán érdemes lenne lapozgatós regénybe átkonvertálni a történetüket - de csakis azt, a szöveget mindenestül újraírva -, de elég sok ilyen kósza ötletem van, szóval nem kell hagyatkozni rá.
Örülök, hogy tetszett az Abbitkirálynő, és hálás leszek, ha írsz róla véleményt. Azt pedig külön megköszönöm, ha azt is kiemeled, ami nem tetszett benne esetleg. Abból tanulunk :-)
Post a Comment